Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban
mindenképp egy szervetlenül fejlődött múzeumi hálózat alakult ki. A kor szakemberei (s hozzá kell tenni: a helyi művészek) ezt a folyamatot legfeljebb tűrték, s a végén - a finanszírozás mindgyorsabb összeomlásával párhuzamosan - kényszerűségből megpróbáltak (megpróbálnak) ezzel a hálózattal együtt élni. A közgyűjtemények tehát semmiképp nem a mai teremtő kreativitás eredményei: a hálózat jelenleg egy szükséges és elkerülhetetlennek látszó reform előtt áll. E reform indoka kettős, a helyileg idegen, szervetlen fejlődés felszámolása, megállítása és új pályák kijelölése, (művészeti-politikai szükségszerűség) valamint a látogatói igényekre válaszolni tudó szolgáltatás modernizációs (piaci-szervezeti szükségszerűség) szükséglete. Dolgozatom elsősorban ez utóbbi: a piaciszervezeti szükségszerűség belső összefüggéseivel foglalkozik. 5.2. TÁRGYAK ÉS TÉNYEK A Szentendrére látogató közönség a város kapuját nem elsődlegesen múzeumlátogatási céllal lépi át - az érdeklődők jelenléte elsősorban turisztikai indíttatású. Az viszont bizonyos: ha már a látogató itt van, legalább egy múzeumba (jelesül leggyakrabban a Kovács Margitba) ellátogat. A tapasztalt látogatási gyakoriság, és annak minden oldalú vizsgálata arra a kissé cinikus megállapításra indíttatja a kutatót, hogy máris megvalósult a helyi szakemberek "álma": az egy (nagy) múzeum Szentendrén. Hiszen a Kovács Margit Gyűjtemény az, ami betölti ezt a szerepet(?). Természetesen nem több ez a mondat, mint játék, hiszen a látogatói közönségre az is jellemző, hogy visszatérő turizmus keretében érkezik és érdeklődése a Kovács Margit Gyűjteményen kívül másra is kíváncsi. Amellett, hogy nem a helyi lakosság az igazi formálója a látogatási statisztikáknak, Szentendre (vizsgált) múzeumainak mára többé-kevésbé kialakult, állandó vendégköre van, már ami a rekrutációt, összetételt, a látogatók, kulturális, gazdasági jellemzőit illeti. Aközéprétegek (anyagi helyzetük, iskolázottságuk, foglalkozásuk tekintetében) azok, akiknek Szentendre múzeumai vonzó célpontok, akár a hazai, akár a külföldi vendégeket tekintjük. Ez viszont csak általában és statisztikusán igaz: nincsen átfogó "szentendrei múzeumok" - kép a látogatókban. Az egyes - főleg a moderneket bemutató - gyűjtemények látogatói köre sokszor rendkívüli módon eltér az átlagtól, a többségtől. Ez az eltérő érdeklődés - és hozzá a látogatók különböző szentendrei turisztikai céljai - lehet olyan hajtóerő, amely arculatváltással társulva az egyik kimozdítója lehet az egyközpontú (K.M.Gyűjtemény) látogatásoknak. A látogatói célok ugyanis stabilak: gyakori, hogy aki már járt itt például pihenési, szórakozási szándékkal, ugyanezért még egyszer visszajön. A legnagyobb szóródást az "acl hoc" turizmus mutatja, s köztük a zöm kulturális programokra is "vevő". Azaz: a városnak az idegenek felé még van bizonyos "kukúrcentrum" - üzenete, feltehetően nem csak a múzeumi hálózatnak, hanem pl. a nyári játékoknak köszönhetően. A nagy csoportok ideje leáldozott: szeivezett látogatókat leginkább vállalatok engednek meg maguknak, illetve a "kötelező iskolai penzumok" keretében jönnek diákok, vagy épp nyugdíjas klubok. Az idegenforgalmi csoportok a belépőn kívül mást nem "hoznak", hiszen saját vezetővel, külön kötött programmal érkeznek. Ez a jelenség az idegenvezetési panaszok özönét indítja el; a látogató számára ugyanis nem érzékelhető, hogy helyi szakember, vagy más "vezető" segíti (nem segíti) a tájékozódásban. Elgondolható egy szolgáltatás, szerviz létesítése - már csak a szakmai színvonal és a városi presztízs védelme miatt is - amely a városon belül kizárólag helyi, képzett vezetést tesz lehetővé. A szerzőtől - interjúalanyaival együtt - nem áll távol annak a felvetése: szerezhetne-e érdekeltséget a fenntartó akár kapcsolódó, idegenforgalmi vállalkozásokban? Igen nagy vendégkör-kiterjesztő tartalék van az üzleti, munkavégzési céllal a városba érkezők múzeumi "becsábításában". Ennek az egy akadálya a sokszor nívőtlan, felszereletlen 347
