Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban

infrastruktúra, vagy belső tér. A "múzeumkapcsolás" lehetősége a látogatási szokásokba beépült: a vendég 82%-os valószínűséggel egy másik múzeumot is felkeres, ha már egyikbe betért. 5.3. VÁGYAK ÉS TÉNYEK A múzeumok pozitív fogadtatása általános. Ez 1980 és 1996 között némileg még javult is - két múzeum esetében. Az elemzések azt mutatják viszont, hogy a látogatottság, a magas statisztika netn jelenti a feltétel nélküli tetszést, elfogadást". Igaz ugyan, hogy nem találtunk látogatót, aki határozottan visszautasította volna, hogy egy múzeumba betérjen, de a magas látogatottságú múzeumok vendégei sem mindig 100 százalékban elégedettek. Sajátos, hogy különösen így van a Kovács Margit Gyűjtemény esetében, némely látogatói körben (életkori, iskolázottsági, jövedelmi, foglalkozási mutatók alapján). Ezzel együtt az "abszolút rangsort" a tetszési, a visszatérési, és más mutatók alapján képzett indexek alapján a Kovács Margit Gyűjtemény vezeti, a második a Skanzen (nem PMMI - intézmény) és a harmadik a Ferenczy Múzeum. A "Skanzen - jelenség" kisebb, önálló kutatást érdemelne, főleg az a szisztematikusan felépített imázs és közművelődési tevékenység, amellyel egyedülállóan meg tudták tartani látogatóikat, illetve bizonyos látogatói csoportokban növelni tudták azt. A kis múzeumok kis vendégköre viszont általában jó tetszési indexeket produkál, de sajnos a többség a "lábával másként szavaz" - eleve be sem megy a kis múzeumokba. A szentendrei múzeumokat - az országos tendenciákhoz hasonlóan - a vendégkör kulturális-műveltségi - iskolázottsági váltása jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a látogatók 74%-ának van középfokú, vagy annál magasabb iskolai végzettsége. Tekintettel a diáklátogatókra, - akik értelemszerűen statisztikailag alacsonyabb végzettséget mutatnak és "lerontják" a statisztikát - ez az arány igen magas. Igaz viszont, - a fentebb leírtakkal összhangban - hogy az elmúlt 16 év 1980 óta nagyobb átrendeződést nem hozott a tetszési mutatókban az iskolai végzettség alapján. A végzettség tehát nem "tetszést", hanem "látogatást" generáló tényező. Tán a magasabb végzettségűek még inkább kritikusabbak a gyűjteményekkel, mint az alacsonyabb végzettségűek, de ezzel együtt ők jönnek be a kiállításokra. Ez a tárlatok látogatói kritikája megnövekedését vetíti előre! A tetszési mutatókat ugyancsak nem lehet "szentendrei szinten", egységesen leírni, mivel minden múzeum esetében más és más befolyásolja azokat. így például - fentebb elemeztük - az Anna-Ámos múzeum látogatói tetszését inkább a foglalkozási és jövedelmi helyzet, a Barcsay látogatóiét a kor, az iskolai végzettség, de a Czóbel Gyűjteményét a kor a nem és a foglalkozás befolyásolja jobban. Ennek oka talán az, hogy a látogatói kör viszonylag homogén, kicsik az egyes csoportok belső differenciái, (a "nagyon tanultak" nem mennek együtt múzeumba a "nagyon tanulatlanokkal", a "gazdagok" a "szegényekkel", stb. - v.o.: szegregáció) illetve az is magyarázó érv lehet, hogy a vizsgált múzeumok arculata, kínálata, külcsíne és belbecse egymástól igen meghatározó mértékben tér el. A látogató egy múzeumban átlagosan negyven perc alatt "végigrohan" minden termen. Jól érzékeli a teret, többé-kevésbé eligazodik a tárgyak közt, érti és befogadja a kiállításrendezési koncepciót (bár 7%-uk szerint nincs is koncepció...) de ezt leginkább ösztönösen, saját kútfőből teszi, hiszen sok kritika éri az eligazító jeleket, feliratokat. A múzeumból kilépve, a friss élménnyel a háttérben emlékszik az alkotásokra, (hogy ez vajon meddig tart...? ) "tudja", hogy mit látott. A város múzeumai (a vizsgálat szerinti) legnépszerűbb (legtöbbször felidézett) műtárgya Barcsay professzor "Fekete-szürke" с alkotása. A látogatók múzeumválasztására a tömegkommunikáció hatása gyenge: leginkább az informalitásból szerzett információkból merítenek ötletet: mely múzeumot is keressék fel. Ezt az interjúk PR és marketing - munkáról megfogalmazott kritikája maximálisan alátámasztja. 348