Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Ikvai-Szabó Emese: Tárgyak, vágyak, tények. Múzeumszociológiai felmérés Szentendre múzeumaiban
5. KÖVETKEZTETÉSEK, AJÁNLÁSOK Az integratív probléma-megközelítés, miszerint egy vegyes feltáró módszer közelebb hoz bennünket a szentendrei múzeumi terep valóságához, megfelelő választásnak bizonyult. Csak kérdőíves felvétellel, vagy kizárólag dokumentum és statisztikai adatelemzéssel nem tárult volna fel annyi részlet a szentendrei múzeumok belső világáról. így, a módszereket ötvözve további többlet-eredményt sikerült elérni azzal, hogy egyes ismeretek, jellemzők idődimenziót és dinamizmust is kaptak azáltal, hogy a saját adatok összehasonlíthatóvá váltak más kutatások, adatgyűjtések, elemzések tapasztalataival. Igaz, az egyes főfejezetek feldolgozása nem hatolt olyan mélyre a tárgyban, mint ha egymódszerű elemzést választottam volna - már csak terjedelmi okokból sem állt módomban részletesebb analízist készíteni - de ezt a "veszteséget" az integráció kárpótolta. A tanulmány címében - "Tárgyak - vágyak - tények" - vállalt gondolati rendszer kerek egész tudott maradni: a helyi múzeumügy és annak tárgyiasult valósága - egyes munkatársak által - válságosnak ítélt helyzetét tovább minősíti az országos múzeumi problémakör, ami ezért, s még sok más feltárt okból a látogatói "vágyakkal" ha szembesül, nem mindig azt nyújtja, amire a vendég számít. S már a szakmai hiúság miatt is természetes ezek után, hogy a frusztrált szakember - akár e szerény dolgozat szerzője - nem nyugszik bele az első látásra megváltoztathatatlannak tűnő helyzetbe és kiutakat keres. Egyebek közt a látogatók, a vendégek épülésére, élményeik gyarapítására, minősítéseik jobb megváltoztatására. Az alkalmazott hármas módszer (kérdőíves kikérdezés - dokumentum-feldolgozás interjúk) által biztosított adatok, tapasztalatok megerősítik egymást. A helyi múzeumügy válságjelenségeket mutat, amelynek elsődlegesen gazdasági - szervezeti okai vannak, s amelyet csak tetéz a rendszerváltáshoz köthetően átalakuló múzeumlátogatási szokások megváltozása. Hozzá kell tenni, - nem szorosan az elemzés tényállításaihoz kapcsolódva - hogy más, hivatkozott szakirodalmak, kultúra és művelődésszociológiai (de pl. rétegződés és társadalmi mobilitási, szerkezetkutatások, stb.) vizsgálatok igen nagy hangsúlyt helyeznek az egzisztenciális és értékválságra, az anómia általánossá válására; sokan általában új kulturális paradigma vázolásától sem állnak messze. 42 E vizsgálat kapcsán egy biztosan látszik: a változások 1990 óta a vizsgált szentendrei múzeumokat is elérték, amelyek nem tehetnek mást, mint hogy maguk is "hozzáalakulnak" az új kihívásokhoz. Hogy ezen alakulási "kényszer" hajtotta folyamatok egyidejűleg eleget tesznek-e majd a fennmaradási-működtetési - korszerűsítési kívánalmaknak s vele a megváltozott látogatói igényeknek - erre a kérdésre választ adni nem ennek a kutatásnak a feladata. De ha a vizsgálat által feltárt információk egy kicsit is hozzá tudnak tenni a megoldásokhoz, akkor már biztosan nem készük el hiába. 5.1. SZERVES - ÉS SZERVETLEN FEJLŐDÉS A SZENTENDREI GYŰJTEMÉNYEKBEN A múzeumépítés korszaka Szentendrén a hetvenes évek végén lezárult. Az 1928cal datált hőskorszak kezdetétől interjúalanyom szerint "... egy 'helyi felbuzdulás' látszik múzeumalapításra...", amely már akkor megkésett a századforduló korabeli múzeumteremtésekhez képest. A helytörténeti és néprajzi anyagokra építő, kisvárosi kismúzeumnak indult fejlődést a Kádár-korszak művelődéspolitikája tartalmában és mértékében úgy torzította el, hogy az extenzív és képzőművészeti irányultságú fejlődés célja - kihasználva többek közt a művésztelep és a város etnikai egzotikumának lehetőségeit - a helyi hagyományok eltakarása volt. Hogy ez a "takarás" milyen mértékben táplálkozott a "rebellissé" váló harmadik generációs avantgárd művészeti mozgalommal szembeni félelemből, vagy a "megyeközpont nélküli megye" kultúrcentrumává való fejlesztési törekvésekből, netán a korabeli politikusok egyéni ambícióiból: ezt kultúrtörténészek dolga kideríteni. De a folyamat végére Szentendrén 546
