Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

Az ország számtalan ipartestülete tesz közzé számtalan országos felhívást, amelyben összefogásra szólítja fel az iparosokat az engedély nélkül végzett munka megszüntetésére. A szentendrei ipartestület is fennállásának egész ideje alatt küzd a problémával. Többször sürgeti a városi tanácsot, mint I. fokú iparhatóságot a kontárok elleni erélyesebb fellépésre. 1909ben a városi tanácshoz írott levelében ezt a sérelmét adja elő az ipartestület vezetősége: "Pedig, tekintetes Iparhatóság, ennek megszüntetésére a lehető legerélyesebb lépéseket kell megtenni, mert amíg a kontár, a felelősség nélkül való iparűzés meg nem szűnik, vagy legalábbis a lehető legkisebb korlátok közé nem szoríttatik, addig nem beszélhetünk az ipar fejlesztéséről, az iparos osztály megerősítéséről, nemcsak nem beszélhetünk, hanem ha ezeknek a kontároknak a munkálkodását még tovább is elnézi a tek. Iparhatóság, úgy rövid idő alatt meg fog szűnni a tisztességes ipar itt Szentendrén, mert a mostani iparosok nem fogják győzni a nagy terhek miatt azt a versenyt, amit ezek a minden ipartestületi illeték, s más egyéb közterhek viselése alól kibúvó kontárok keltenek, mert az csak természetes, hogy ezek kisebb teherrel lévén, sokkal olcsóbban vállalkozhatnak a munka elvégzésére, mint a tanult, képesített mesterek, akik a törvény rendelkezéseit megtartják."

60 A levél következtében a városi tanács 1909. február 27-i ülésén hozott határozatában felszólítja a főjegyzőt, mint az iparügyek előadóját, hogy az iparigazolványok kiadásáról az ipartestület minden esetben értesítsét kapjon és hívja fel az ipartestület figyelmét, ha kontárokról tud, azonnal jelentse: ki, mikor, hol végzett ilyen munkát. A város polgármestere 1928. május 23-i körlevelében elrendeli, hogy az építőiparban elharapódzott kontárkodás miatt minden építőiparos az építkezésén jól látható helyen függessze ki a cégtábláját. Az ipartestület is mindent megtesz saját hatáskörén belül a kontárok letörésére. Az 1905. augusztus 2-i ülésen 5 tagú bizottságot alakítanak, akik dr. Weresmarthy Miklós ügyvéddel konzultálnak rendszeresen a lehetséges eljárási módokról. Az 1906. március 25-i közgyűlésen az elöljáróság nyomatékosan felhívja a tagságot, hogy a kontárkodást minden esetben jelentse az ipartestületnél, illetve az iparhatóságnál. Az 1920. április 27-i választmányi ülés 27 tagú bizottságot hoz létre a kontárkodók ellen, a bizottság tagjait névre szóló igazolvánnyal látják el. Amikor az Országos Iparospárt elnöksége körlevelet intéz 1924 májusában az ipartestületekhez a kontárkodás ügyében, arra a kérdésre kér választ, milyen iparágakban, kik űzik leginkább a kontárkodást és milyen módon lehetne határozottabban védekezni ellene, a szentendrei ipartestület 1924. június 6-i levelében a következőket válaszolja: "1. A kontárkodás kivétel nélkül majd minden iparágban többé-kevésbé van elterjedve. 2. A kontárkodást részben az iparukról lemondott képesített iparosok űzik, kik az ipartestületi tagsági díjat vagy nem tudják vagy nem akarják fizetni, vagy olyanok, kiknek iparigazolványuk nincsen, de egyik-másik iparágban jártasságot és gyakorlatot szereztek. 3. A kontárkodás eredményes üldözése és megbüntetése azáltal volna elérhető, ha a feljelentő neve titokban maradna, éspedig olykép, hogy a panaszos az ipartestületnél feljelentését beadja, az ipartestület ezen feljelentést az I. fokú iparhatósághoz átteszi, ez pedig a feljelentő nevének titokban tartása mellett a puhatolódzást és büntető eljárást foganatosítja, mert minden esetleges feljelentőt nevének nyilvánosságra jutása a feljelentéstől visszatart. Megbüntetendő volna esetleg az is, ki ily kontárokat foglalkoztat."

61 Természetesen az is előfordul - többször is -, hogy a kontárkodás vádja nem bizonyítható, sőt a feljelentés alaptalan. Szentendre város rendőri büntető bírósága például az iparkihágással vádolt Fürst Samu kihágási ügyében 1924. július 7-én megtartott nyilvános tárgyalásán a következő ítéletet hozza: 249