Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)
Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története
Órás Zábránszky Béla Lyubojevics János Pánisz Gyula Vendéglős Slezák Sándor Hutter Mariska Husvik Lázár Nikolics Szvetozár Zrnyik Teréz Schindler Mátyás Somló Sándor Pék Szitaszövő Wieszt Antal Hutter Hermann Villa nyszerelő Balogh Gyula Keszeg Richard Budavidéki Leikép Mihály Parniczky István Villamossági r.t. képviselője Szabó Szobafestő Lichtenstein Samu Hármai Mária Falk Bertalan Kopriva Ferenc Andresz Márton Gruber György Az 1925. január 25-i közgyűlés tárgyalja azt az indítványt, hogy a tanonc szabadítást ünnepélyesebb keretek között tartsák, ahol az elhangzó beszéd méltatja a tanítómester érdemeit és a szabaduló tanonc eredményeit. A közgyűlés határozata szerint ezt nem lehet megvalósítani, mert a mesterek a legritkább esetben jelennek meg a segédlevelek átadása alkalmával. Szükségtelennek is tartja, mert "tapasztalat szerint a tanoncvizsga megejtése alkalmával az eljáró bizottság mindannyiszor intéz buzdító beszédet a vizsgázott tanonchoz."™ A tanoncok munkájának, eredményeinek elismerésére az ipartestület nem fordít igazán gondot. Ezzel magyarázható, hogy a költségvetésben szereplő összegeket, amelyeket a tanoncok jutalmazására szánnak, rendszeresen nem használják fel. Szakmai ügyek Az ipartestület feladataihoz tartozik a tagok szakmai segítése, érdekeik védelmezése, a felmerülő vitás kérdések eldöntése. Az iparosok és az ipartestületek életének egyik visszatérő és tulajdonképpen megnyugtatóan soha meg nem oldott problémája a kontár-kérdés. A kontárok elleni örökös és kilátástalan harcot találóan jellemzi a Budapesti Kárpitos-, Gombkötő-, Paszományos- és Paplanos Ipartestület 25 éves történetét bemutató összefoglaló munka: »A kisiparosságnak a mindennapi kenyér megkeresése körüli küzdelmeiben egyik legádázabb ellensége a "kontár." Ádáz és elpusztíthatatlan ellenség ez, mert a céhek letűnte óta a mai ipartörvények által létesített tág, sáncnélküli mezőn védelem sem kínálkozik ellene, míg magát a kontárt egy keresztültörhetetlen védő páncél övezi, melynek neve: "nyomorúság". Ezrekre megy a fővárosban azoknak a munkanélküli munkásoknak a száma, akik egyrészt gyönge ipari tudásuk, másrészt a természetükben rejlő felületességük, hanyagságuk miatt a műhelyekben szokott pontos munkát, az egész napi lekötöttséget nem tűrik, és emiatt szégyent nem ismerő tolakodásuk, de legnagyobbrészt igen sok megrendelő kapzsisága révén a hét pár napját imigy-amúgy elkészített és felügyelet nélküli jogosulatlan munkában töltve, egy sáskarajhoz illő mohósággal tarolják le a kisiparosság különben is gyengén termő földjének kalászait. Nem lehet rájuk jobban találó elnevezést adni, mint "az ipar orwadászai". « 59 A kontárkodás természetesen nemcsak a fővárosra, hanem az egész országra jellemző és az sem segít az ellene folyó harcban, hogy a kisebb településeken, kisebb közösségekben az emberek jobban ismerik egymást és könnyebben kiderül, ha valaki engedély nélkül dolgozik. 248
