Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

1903- január 14-én Szabó Jenő szitásmester emel panaszt Bartal József tanonc ellen, aki több alkalommal megszökött tőle. Kéri a nevelőapát, Vali Józsefet felszólítani, hogy a fiát vigye vissza és az a hiányzó időt töltse le. Vali József elismeri, hogy a fiú többször megszökött, de nem akarja, hogy tovább tanuljon és így a tanoncidő meghosszabbodjon. A bizottságnak nem sikerül egyezséget elérnie. Az 1903- március 9-i békéltető bizottsági ülésen az egyik lakatosmester tesz panaszt szökött tanonca ellen, akit a bizottság kötelez arra, hogy visszamenjen mesteréhez. 1905. november 19-én a békéltető bizottság Kovács Ferenc és Pindhoffer Jánosné szülő között próbál egyezséget létrehozni. Kovács Ferenc eláll a kártérítéstől, melyet elszökött tanonca után követelt, de csak azzal a kikötéssel, hogy volt tanonca az ő mesterségét'

7 Szentendre területén más mesternél nem tanulhatja az ő beleegyezése nélkül. A szülő elfogadja ezt a feltételt. 1907. október 20-án Zauer János kőművesmester kártalanítást kér tanonca szökése miatt, aki feljelentés ellenére sem tért vissza hozzá. 1907. május 5-től minden munkanapra 1 korona 60 fillért kér kártalanításként és a mester megbüntetését, aki szökött tanoncát befogadta. Miután egyezséget nem sikerül elérni, az ipartestület elöljárósága a városi tanácshoz fordul, mint I. fokú iparhatósághoz és sürgeti az ügy elintézését. 1911- június 11-én Zauer János kőművesmester ismét panaszt tesz tanonc-szökés miatt. A fiút nem kívánja erőszakkal visszavinni, de fenntartja a jogot, hogy ha a tanonc a mesterséget folytatni akarja, csak hozzá mehet vissza tanulni. 1915. május 15-én a Patronázs Munkaközvetítő

1,4 levélben fordul a szentendrei ipartestülethez, kéri Riegler József pártfogoltja ügyének kivizsgálását, aki szentendrei mázolómesternél volt tanonc, de tőle megszökött. A fiú anyja azt vallja, hogy a mester súlyosan megverte fiát, azért szökött haza. Az ügy kivizsgálását kéri és ha a vád igaznak bizonyul, a mester ellen eljárás indítását. Arra is van példa, hogy kényes ügyben eredményes a békéltetés. A békéltető bizottság 1919október 26-án egy ilyen esetet tárgyal és jegyzőkönyvben rögzíti azt: "Megjelent Bajza Katalin és panaszt tesz, hogy Novoszedlák Mihály cipészmesternél levő, Szaup Lőrinc nevű fiát fönt nevezett mester hazaküldte azért, mert 2 kenyér hiányzott. Nem akarja visszavenni csak úgy, ha 1920. V. 1-én fölszabadíthatja, de az élelmet az anyja adja. Bajza Katalin ebbe belemegy, de azt kívánja, hogy ez a megállapodás utólag a szerződésbe bevétessék. Továbbá még azt is kívánja, hogy a fiú szorosan a mesterségre taníttassék." Az egyezség 1919- november 2-án jön létre: "Megjelent Novoszedlák Mihály, aki előtt az előző jegyzőkönyv felolvastatott, a következő megállapodásra jutottak. A mester a fiút az előző szerződés értelmében visszaveszi, szorosan a mesterségre szorítja, tovább tanítja a fennálló szerződési időig. Felolvasás után felek tudomásul vették."

49 Az ipartestület rendszeresen felügyel a tanoncokra, részt vesz a tanonciskolái bizottság munkájában. A városi képviselőtestület 1908. február 13-i közgyűlésén tárgyalja a vármegye közigazgatási bizottságának az iparos tanonciskola szervezése, felállítása tárgyában hozott határozatát. A közgyűlés a határozatban foglaltakat elfogadja, megalakítja az iparos tanonciskolái bizottságot, melynek tagjai: a polgármester mint elnök, a tiszti ügyész, a főjegyző, az iskolaszéki elnök, Kada Mihály róm. kat. plébános, Csomprag István görög keleti püspökségi szentszéki titkár, dr. Weresmarthy Miklós, Liber József, Krecsárevics Miklós, Weisz Dávid, Singer János, a szervezendő tanonciskola igazgatója, a tanítótestület képviselője és az ipartestület két küldöttje. A bizottság feladata, hogy költségvetés kíséretében terjesszen a közgyűlés elé javaslatot az iskola felállításával kapcsolatban. 245