Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

A kézművesiparra vonatkozó rendelkezéseket az utasítás harmadik része foglalja magába. A kézművesipart engedélyezett és szabad iparra osztja fel, az engedélyezéshez kötötthöz sorolva az iparágak többségét. A szabad ipar - melynek űzése egyszerű bejelentési kötelezettséggel jár inkább a háziipart /vászonszövés, hímzés stb./ foglalja magába. A céhek közül csak azok gyakorolhatják tovább - erősen megcsonkított - jogaikat, melyek törvényesen nyerték el engedélyüket, engedéllyel nem rendelkezők csak vallásos, jótékony célú, önkéntes egyletekként folytathatták működésüket. Új céhek alapítását megtiltja. Az Ideiglenes Utasítás rövid ideig szabályozza csak az ország kézművesiparát, néhány év múlva már elavul, így 1859-ben megjelenik a császári nyílt parancs, mely korszerű alapra helyezi és az egész birodalomban egységessé teszi az ipari közigazgatást. A nyílt parancs az ipar szabadságának elvére épül, a céhszabályokkal ellentétben az iparűzést lehetővé teszi azok számára is, akik nem tartoznak a község, város polgárai közé, illetve lehetővé teszi, hogy egy személy több helyen űzze ugyanazt az ipart. Az iparűzést illetően bizonyos mértékig a képzettség elvét érvényesíti, amikor szabad és engedélyezett iparra osztja fel az iparágakat. A szabad iparűzők egyszerű bejelentés után megkaphatják a hatósági iparigazolványt. Az engedélyhez kötött iparűzőknek /nyomda, kölcsönző, személyszállító, hajózási vállalat, építő, kőműves, kőfaragó, ács, kéményseprő, vendéglő stb./ igazolniuk kell az általános képzettséget, sőt egyes szakmákban /kőműves, ács, kőfaragó, kéményseprő/ az iparban szerzett gyakorlatot is. A nyílt parancs a fennálló céheket teljesen megszünteti, a többszáz éves céhes iparigazgatást egy tollvonással eltörli. Az iparosok szervezete gyanánt az ipartestületet jelöli meg és a kényszertársulás elvét alkalmazza. A 106. §-ban kimondja, hogy azok, akik hasonló vagy rokonipart ugyanazon - esetleg szomszédos - községben űznek, közös kötelékbe tartozzanak, ha ilyen közös kötelék nincs, azt létre kell hozni. Ha a körülmények úgy kívánják, az ipartestület több községnek, különféle iparnak a művelőit is egyesítheti. A kényszertársulást tovább erősíti a 107. §, mely szerint, aki olyan községben kezd ipart űzni, ahol már van ipartestület, az az ipar megkezdése által automatikusan az ipartestület tagjává válik és a tagsággal járó kötelezettséget teljesítenie kell. Az addig fennállott ipartestületek /céhek/ egyesülhetnek, vagy a politikai hatóság a kereskedelmi és iparkamara javaslatára egyesítheti azokat. Az ipartestületek területi kiterjedését a politikai hatóság szabja vagy szabhatja meg. Az ipari segédek és tanoncok az ipartestülethez tartoznak, annak szabályai rájuk is vonatkoznak. A nyílt parancs az ipartestületek célját, feladatát pontosan körülhatárolja: "a/ az ipartestületi tagok és hozzátartozói között rendezett állapotokat tartson fenn; különösen idetartozik a tan- és szolgálati viszony, b/ a viták elintézése, c/ szakiskolák támogatása és alapítása, valamint ezekre való felügyelet, d/ olyan intézmények létesítése és támogatása, melyek az ipartestület tagjainak és hozzátartozóinak megbetegedése, vagy más szükség esetén segélyt nyújt, valamint ilyen intézetekre való felügyelet, e/ a hatáskörükbe tartozó ügyekben a hivatalok, a kereskedelmi és iparkamarák részére a kivánt értesítések és vélemények megadása, f/ végül közreműködés a hatóságok mindazon munkájában, melyek az iparosok összességére vonatkoznak."

5 Az ipartestületek autonom szerveként a közgyűlést és az elöljáróságot jelöli meg. A közgyűlés 50 tagig egyénenként szavaz, nagyobb ipartestületeknél bizalmi férfiakat választanak. A közgyűlés választja az elnököt, a választást a hatóságnak is meg kell erősítenie. A választás három évre szól, de az elnököt újra lehet választani. A békéltetést fenntartja, abba a segédeket is bevonja. Az elöljáróságnak 5 frt-ig terjedő bírságolási joga van. Az ipartestület kiadásainak fedezésére tagdíjakat vetnek ki, melyet akár közigazgatási úton is be lehet hajtani. Azt a régi céhszabályt, mely szerint a beteg segédek gyógyítására a céhládába adakoznak, oly módon szabályozza, hogy a segélyre szoruló segédek támogatására befizetett összeg a fizetés 3 %-ánál nagyobb nem lehet és a mester a felénél többet nem számíthatja fel a segéddel szemben. 214