Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Farkas Rozália: A Szentendrei Ipartestület története

FARKAS ROZÁLIA A SZENTENDREI IPARTESTÜLET TÖRTÉNETE 1892-1949 A céhek megszűnése, az ipartestületek létrejötte Az ipari termeléssel kapcsolatos feladatokat a középkortól kezdve a céhek látták el. Bár az államhatalom fokozatosan igyekezett jogaikat csorbítani, sőt Mária Terézia óta egyáltalán nem élvezték a hatalom támogatását, mégis jelentős szerepük volt a kézművesipari tevékenység össszehangolásában. Döntöttek az iparosok ügyes-bajos dolgaiban, ellenőrizték a kézművesiparos megfelelő képzettségét, szabályozták az ipari termékek előállítását, forgalmazását, ezenfelül szociális, érdekvédelmi, sőt honvédelmi kötelezettségeik is voltak, bizonyos mértékig még a bírói hatalom gyakorlásában is részt vettek. A 19- század derekán, az ipari fejlődés következtében a kor diktálta követelményeknek egyre kevésbé feleltek meg. Bizonyíték erre, hogy az iparilag kevésbé fejlett Magyarországon is már a század első felében elkezdődött a céhek reformálása, az 1813-as céhszabályzat-tervezettel, majd az 1840. évi XVII. t.c.-kel, mely ugyan még nem csorbította lényegesen a céhek jogát, de a korábbi céhszabályok áttörését jelentette az az intézkedése, mely a gyárak jogviszonyát szabályozta, "...aki törvény szerint kereskedést kezdhet, az gyárat is állíthat fel, azaz oly intézetet, melyben ugyanazon iparkészítmények előállításához szükséges minden részletmunkák egy fővezérlet alatt készíttetnek".

1 Az 1848. június 9-én Klauzál Gábor által kiadott 1530. számú, a céhszabályokat módosító rendelet csak átmeneti időre készült addig, amíg az iparág végleges rendezést nyer. A politikai, katonai helyzet alakulása, a szabadságharc leverése miatt gyakorlati alkalmazására nem is került sor, pedig ez a rendelet a céhrendszer jelentős liberalizálását jelentette, gyenge pontjai ellenére is jelentős fejlődést eredményezett volna a kézműipar teiiiletén. Elsősorban a tanoncok és segédek helyzetén kívánt változtatni, amikor szabályozta a mestertanonc, illetve segéd viszonyát, a kötelező munkaidőt, a tanoncnak, illetve segédnek járó juttatásokat, a tanoncidőt, a szociális ellátást, a kórházi pénztárak kezelését stb. A szabad ipar kialakulását segítette az az intézkedés is, mely egyrészt a kontárokna-fc lehetővé tette, hogy fél év alatt megszerezzék mesterlevelüket /az ipart addig is folytathatták/, másrészt az "engedményezett" státusz, mely lehetővé tette, hogy a segéd - akár segédek alkalmazásával is dolgozhasson, minisztériumi engedéllyé'.

2 A szabadságharc leverését követően, az abszolutizmus idején a közjogi rendszer általános átszervezése a céheket sein kerülte el. Az ipari viszonyokat az 1851. február 6-án kiadott Ideiglenes Utasítás szabályozta. Az Ideiglenes Utasítás a szabad versenyt támogatta, mindenkinek lehetővé tette az iparűzést, illetve kereskedést, aki "... a törvényesen előírt feltételeknek megfelelni képes".

i A céhek jogait tovább csorbította azzal az intézkedéssel, mely szerint "...a céheknek a céh cím nem ad jogot, valamely iparüzleti jognak új folyamodókra átruházása ellen tiltakozni".' Végeredményben a céhek jogainak lényeges csökkentése ellenére - a szabad iparűzés szellemétől idegen módon - a céheket továbbra is elismerte, sőt nemcsak a kézművesiparban, de a gyáriparban kiképzett tanoncok felfogadását és szabadítását is a céhek hatáskörébe utalta. 213