Ikvainé Sándor Ildikó szerk.: Néprajzi, történeti és múzeumszociológiai tanulmányok a Ferenczy Múzeumból (Szentendrei Múzeumi Füzetek 1. Szentendre, 1996)

Ikvainé Sándor Ildikó: Népi mesterek, művészek Pest megyében

azonban nem engedte, mert a faragást és művészkedést mint életcélt haszontalan dolognak tartotta, amiből nem lehet megélni. A családnak szüksége volt kenyérkeresőre.

54 Oszoli Józseffel is az történt, mint több más itt bemutatott sorstársával. Hosszú évek munkája után 1978-ban leszázalékolt nyugdíjas lett. Ekkor kezdett el újból faragni. Legszívesebben környezetét, a falusi, paraszti életet ábrázolta. Az élet egésze érdekelte, annak minden stádiuma, a születéstől a halálig. A munkálkodó embert és pihenőt, falatozót egyaránt megfaragta, végtelen egyszerűséggel ábrázolt, mégis nagyon találóak, kifejezőek alkotásai. A vallásos jellegű szobrok (pl. Szent Márton, Szűz Mária a kis Jézussal) ugyanúgy témái közé tartoznak, mint a különböző foglalkozásokat, vagy történelmi személyeket megörökítőek. Ezek közé sorolhatjuk Petőfijét, a Falatozót, a messze néző, nyáját szemlélő Pásztort a kutyájával, s egy Juhászt, amint a szamarát átölelve a távolba néz. „Oszoli szobrai - legyen az nő, vagy férfi - mindegyikének erős, keménységet kifejező álla és keskeny, szívósságra utaló szája van. Olyan emberek arcai ezek, akik az életnek inkább csak a terhekkel, munkával, küszködéssel teli, göröngyös útjait járják."

55 Fejlődésében segítségére volt a tokaji nyári művésztelep és a kiskovácsi alkotótelep. Több csoportos kiállításon vett részt, ahol díjakat

56 nyert (Nyíregyháza, Salgótarján, Dunaújváros), de önálló kiállításai is voltak: Szentendrén a Művelődési Központban, Bagón, Kecskeméten és Aszódon. Csoportos kiállításon vett részt Budapesten, Szentendrén, Salgótarjánban, valamint Aszódon. 1991- év tavaszán közös kiállítása nyílt Hévízgyörkön és Aszódon Kresz Albert fotóművésszel, aki művészi fényképfelvételein Oszoli József alkotásait a szobornak megfelelő élethű környezetben újszerűen mutatta be. Előtérben álltak Oszoli szobrai, a háttérben pedig az ábrázolt téma fényképen elevenedett meg. Pl. a Kovács című szobor hátterében lópatkolás, a Favágó című szobor mögötti fotón felhasogatott farakást láthatunk. Oszoli József szobrai sokfelé elkerültek, de több múzeumban is helyt kaptak. Megtalálhatók Aszódon a Petőfi Múzeumban, a Tokaji Múzeumban, Budapesten a Népművészeti Intézetben és Kecskeméten a Naiv Művészek Múzeumában. REITMAYER JÓZSEF (1912-1980) Csendesbeszédű, szerény ember volt Reitmayer József, a cipész. Pest megyétől távol, Zalaszentgróton született 1912. február 28-án. 1959-ben költözött az Isaszeg melletti Szentgyörgy pusztára, ott élte le további életét, az 1980. július 25-én bekövetkezett haláláig.

57 Kedvtelésből kezdett faragni Szentgyörgypusztán, a nyugdíjkorhatár éveinek idején. Nagyon hamar belelendült, sokat és örömmel faragott. Szívesen eljárt faragótáborokba, ahol megismerkedett más alkotókkal is. A táborokban készített munkáiból néhányat barátsága jeléül elcserélt társaival. A fák közül legjobban a vadkörtefát kedvelte, legszívesebben abból faragta műveit. Többnyire kisméretűek, arasznyi nagyságúak emberalakjai. Mindig mozgás közben ábrázolta őket. A körülötte lévő világ beivódott emlékezetébe, s onnan sorra előszedve állította elénk a legkülönbözőbb embertípusokat, és mindenféle munkával foglalkozó embert. Ilyen alkotásai a Kovács, a Kaszaverő ember, a Faragó, a Kenyérsütő, a Köpülő asszony és ide tartozik a Préselő című kompozíciója is. Csöndessége mellett kedvelte a humort is, mint azt a Disznóvágás című szobrocskája mutatja. Mosolyt keltő, ahogyan a két ember bukdácsolva húzza-tolja a levágásra szánt malackát, de az nem akar menni. Szinte a jelenethez tartozó hangzavart is odaképzeli az ember. Ugyancsak komikus hangulatot kelt az az ábrázolás is, ahogyan a Részegek egyik alakja - nem hagyva cserben barátját - bizonytalan léptekkel, félrecsúszott kalappal hazafelé tolja a másikat a trágyahordő targoncán. Reitmayer József több vallásos témájú szobrot, szoborcsoportozatot is készített. Ilyen a Jó Pásztor, a Golgota, valamint fő műve, az Utolsó vacsora. Aprólékos gondossággal készült ez a 116