Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Mestermunkák. A kőfaragás emlékei a Dunazug-hegyvidéken
SZ. TÓTH JUDIT: MESTERMUNKÁK. A KŐFARAGAS EMLÉKEI A DUNAZUG-HEGYVIDÉKEN A halálozás évszáma datálja a sírköveket, melyeket a német településeken a kutatók rác típusú sírjelként tartanak számon.38 Formájuk szív, vagy ahhoz közelítő íves forma, belőle kinövő domináns méretű kereszttel. Szárai szélesek és különböző végződésűek: egyszerű, ún. mankós vagy hármas karéjban végződő, vagy a kettő ötvözeteként lapos karéjos végződésű, ritkán „tulipán” formájú. Domború díszítményük nincs, de előfordulnak vésett kis keresztek, illetve a szöveg mellett tulipánszál. A rác típusú keresztek megmunkálása, a feliratozás tanult kőfaragó munkája, díszítésmódjuk viszont a paraszti kultúra ízlésvilágához közelít. A szívből kinövő kereszt legkorábbi — megmaradt — megjelenése egy Solymáron 1800-ban elhunyt személy sírjelén látható (14. tábla 4). Olykor a teljes sírkövet vésett vonal kontúrozza. A 18. század közepétől a 19. század közepéig a szerb, dalmát, német elhunytaknak állított sírkeresztek legtöbbje szív alakú. Méretük a korábbiaknál kisebb, megmunkálásuk finomabb, a keresztszárak karéjos, ritkán liliomos végződésűek (14. tábla 1-6), Ebből a típusból már viszonylag nagyszámú követ tanulmányozhatunk a temetőkben vagy máshová áthelyezve, illetve adatolt fényképeken, amelyek elpusztult síremlékeket ábrázolnak.39 A szív alakú sírjeltípusok felekezettől függetlenül szinte egy időben jelentek meg a hazai temetőkben: a reformátusoknál szív formájú díszített szövegtábla, az ortodox, katolikus (és evangélikus) elhunytaknál szívből kinövő kereszt formájában, de mindkét változatban barokk stíluselemekkel.40 A legrégebbieken még nincs sem domború elem, sem korpusz. A 19. századi kereszteken a felekezeti hovatartozást a vallási szimbólumok alkalmazásának módja teszi egyértelművé. Az ortodox kereszteken nincs szoborszerű vagy domborműves korpusz, az elhunytak sírjelein csak síkbeli, a kő felületébe vésett vagy mélyített elemek fordulnak elő. A kereszt közepén egy nagyobb kereszt vagy három ágának végein kis (görög) keresztek; ritkán az IHS szimbólum ortodox változata, az IC-XC rövidítés látható. A katolikusok sírkeresztjén domborúan kifaragott korpusz, kidomborodó vagy mélyített IHS (Iesus Hominum Salvator) jel van. A kereszt formáját vonal vagy kis sorminta hangsúlyozza, ugyanígy a törzs szív 38 A sírköveket dr. Jablonkay István határozta meg és helyezte el a solymári Helytörténeti Gyűjteményben. 39 A sírkeresztek egy része — a temetőszanálások miatt - nem eredeti helyén áll, hanem a temetőkert bejárata közelében, szakrális épületek falában, templom mellett, kegyeleti parkban, vagy közgyűjtemény udvarán. így maradhattak meg a legrégebbi, a közösség által megőrzendőnek tartott síremlékek. Optimális esetben eredeti helyükön láthatók (Budakeszi, Budaörs, Perbál, Zsámbék) a régi és a 20. század első feléből való sváb sírkövek. 40 Burgyán 1972:332. alakját is, a szöveg ebbe a tükörbe kerül. Van, amelyik időtállóbb homokkőből készült és gyakorlott mester keze munkájára vall, és van, amelyik ennek helyi mása (13. tábla 6). A szív alakú sírkövek „divatja” az 1840-es évekig követhető: vörös márványból faragottak vannak többek között a budajenői német, vagy a szentendrei szerb temetőben. A szív mellett elterjedt volt a hegedű (piskóta) formájú sírkő, aminek jellemzője a barokkos vonalvezetés, a szövegtáblát övező csigavonalas kontúr. A budakeszi hegedű formájú sírköveken a szöveget faragott koponya és két lábszárcsont, az elmúlás jelképe zárja le. Fölül a kereszten domború korpusz INRI zászlócskával, a feltámadás reménységével (15. tábla 1-2). A sóskúti templom mellett álló, már domború dí- szítményű sírkő, Augustinus Blaho parókus hegedű alakú sírköve oltáriszentség-ábrázolással, 1846-ból (15. tábla 4—5). Az oltáriszentség (kehely az ostyával) kizárólag a papi sírok jelképe, mint a pilisszántói plébános ugyancsak 1846-os sírkövén, egészen a 21. századi temetkezésekig. Formájában hasonló egy későbbi, 1868-ra datált szentendrei ortodox sírkereszt, amelynek díszítése különleges szépségű. Teste és a kereszt is nyújtott, szárai mankós végűek. Díszítési technikája vidékünkön párhuzam nélküli: készítője a teljes felületet kimélyítette, ebbe véste a szöveget, a kereszt szárában a sírkő formáját másoló kicsinyített kereszt látható, két oldalán virágszálakkal (15. tábla 6). A szív alakú sírjelek között különleges helyet foglalnak el a sóskúti öreg temetőben álló sírkövek (16. tábla 1-3). Szarmata korú puha mészkőből készültek, ami jól faragható, lehetővé teszi erőteljes formák térbeli megjelenítését. A sírjelek egy hatalmas tömbből vannak kifaragva, de három részből állnak. A földbe ásott rész szögletes, kissé lapos tömb, melynek kiálló felületére került a szöveg. Ezen áll szinte légiesen, kis felületen érintkezve a szabályos szív alakú test, amelyből kinő az arányaiban igen nagy kereszt, mankós vagy karéjos végű, díszített keresztszárakkal. A kereszt a sírjelek domináns eleme. A legnagyobb kereszt szára kissé szélesedik, teste lendületesen ívelt szív alakú, szövege a talapzaton van. Dísze a formát követő kontúr, amely vésett vonalú szív és kereszt alakjában megismétlődik. A másik két sírkövön domború szegély hangsúlyozza a szív formáját. Az egyiket képzett kőfaragó készíthette, az arányos szárvégeken domború rozetták vannak, a szív motívum a szárak metszéspontjában van. A másik parasztfaragó munkája lehet, amelyen a sírkő formája a fölé helyezett lángoló szívben köszön vissza. A perbáli temető legrégebbi, kisebb-nagyobb mértékben besüllyedt sírköveinek stílusa a sóskútiakéhoz hasonló (16. tábla 4-6). Testük feltételezhetően hegedű alakú lehet. Puha mészkőből készültek, a kereszten vagy a szárvégek felületén erőteljes, jellegzetes domború díszítmény van. Az Anjou-liliomos kereszt gazdája jeles személy lehetett (16. tábla 4). Két német szövegű sírkereszt is áll még, hasonló faragással. Az egyiken 246
