Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Néprajz - Sz. Tóth Judit: Mestermunkák. A kőfaragás emlékei a Dunazug-hegyvidéken
STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE a négy- és nyolcszirmú robosztus virágokat és az IHS betűket mintha szögek tartanák, a kő válla erősen tagolt, csigavonalas. A másik kereszt tartósabb állagú kő, a „rátétes” virágok mellett szívből kinövő kereszt látható rajta (16. tábla 5—6.). Mindhárom a paraszti kőfaragás jeles alkotása. A kő síremlék a 19. század végére lesz elérhető és megfizethető a parasztság számára. Ez a folyamat jól nyomon követhető az 1822-ben megnyitott pilisszántói temető sírköveinek katalógusa alapján. A legrégebbi magyar (és egy esetben latin) szövegű kereszteket az uradalom tisztségviselőinek és a plébánosoknak állították, amikor a település lakosainak sírját még fakeresztek jelölték (25. kép). A sírkövek száma az 1870-80-as években nőtt meg ugrásszerűen; feliratuk 80 százalékban szlovák, 20 százalékban magyar nyelvű, tükrözve a település nemzetiségi összetételét.41 A pilisszántói sírjelek tanult kőfaragók alkotásai, erre vall megmunkálásuk és formaviláguk, amely az 1870-es évektől neogótikus, neoromán elemekkel gazdagodik. A keresztszár végződések sokfélék, a szövegtábla széles keretbe foglalt. A köveken megjelenő díszítmények között lévő népművészeti elemek, a fafaragásokhoz hasonló rozettás mintázat és a vallási szimbólumok készítőjük mesterségbeli tudásáról, stílusérzékéről vallanak. Az 1850-es években az IHS jelet közrefogó tulipános koszorúk még vésettek, húsz év múlva már domború változatban faragták a feszület köré, olykor kék vagy zöld színre festették (17. tábla). A vallási szimbólumok közül az egyszerűségükben is szép korpuszok és a díszítő motívumokká lényegülő keresztek említendők (18. tábla). Mellettük stilizált, négyszirmú virágok is megjelennek a kereszt végein és a szövegtábla fölött. A temető talán legszebb sírkeresztjén a szövegtábla szélének két oszlopa szívben végződő leveles ággá változik (18. tábla 1-4). A pilisszántói keresztek díszítőmotívumai a paraszti ízlés szerint valók. A hasonló jellegű és formájú pilisszent- kereszti sírköveken inkább a klasszikus díszítőfaragás dominál. A leveles ágak, indák, virágok a sírkő és a keresztszár két-három oldalát befonják. Hasonlók a 20. század elején faragott sírkeresztek a Duna másik oldalán a Börzsönyben, Kóspallagon.42 A szentkereszti temető régi parcellájában a sírjelek alakjának sokfélesége - amelyek különböznek a falusi temetők látványától - szintén városi mintára utal. Feltűnően sok 41 Soós—Szőnyi 2006:17. 42 Hála 1987a: 98-99. 43 Schafarzik 1904: 232. „Tulajdonképeni (sic!) kőbánya nincsen, a mennyiben a kőzet a községi réteken csak egyes, olykor többméteres tuskókban fordul elő (...). Ezen ambifol-andezit jól faragható, a miért is egy-két kőfaragó állandóan sírkeresztek, egyes lépcsőfokok, kőpadok és vályúk készítésével foglalkozik.” 44 Siklósi 2002: 25. a négyzet vagy hasáb formájú sírkőtesten álló kereszt (19. tábla 5-6). Bár Pilisszentkereszten nem működött kőbánya, a sírjelek helyi kőből készültek, valószínűleg falubeli, sírkőfaragásra specializálódott mesteremberek munkáiként.43 A 19. század közepétől követhető az ún. táblás sírkeresztek terjedése. Az 1850-es évektől datálhatóan a sírkeresztek mérete és arányai megváltoznak. A kő a korábbiaknál vékonyabb és keskenyebb, a kereszt egyharmad arányú, kettéágazó szára mintegy öleli a szövegtáblát. Eleinte a kereszt tagolatlan, hosszúkás testből nyúlik ki, vagy helyeződik arra (19. tábla 1-2). Felületén leggyakrabban domború faragású korpusz, vagy az IHS monogram van, a H közepére állítva a középső kereszt. A század vége felé közeledve a sírjelek törzse laposabb, nyújtottabb formájú, a kereszt kisebb lesz. A kereszt alatti rész megmunkálása erősen profilált, arra hosszabb szövegek kerülhetnek. A sírkő lábazata újabb felületet nyújt szöveg vagy díszítmény számára. Ebbe a típusba tartoznak a sóskúti temető egykori szlovák sírkövei. A sírköveket világos színűre festették, a domború mintázatot, gyakrabban a vésett elemeket és betűket kékeszöld - amely a hazai szlovákság népművészetének jellegzetes színe - festékkel hangsúlyozták (19. tábla 3). A kereszt tövéhez legtöbbször fűzfa került. A fűzfa levágott ága mindig kihajt, ezért vált az evangélium jelképévé. A szöveg alá elfértek a paraszti kőfaragók által kedvelt motívumok: hullámvonalas, koszorút vagy szívet formázó rozmaring (leveles ág), tulipán, rozetta. A sugaras szív a Jézus szíve kultusz jelképe. A tárnoki öreg temetőben hasonló sírkeresztek láthatók. A sorra nyíló kőbányák mellett a 19. század végén, 20. század elején megszaporodott a sírkőfaragó mesterek és műhelyek száma. A katolikus temetőkben, különösen a jómódú német településeken (Budakeszi, Budaörs, Budajenő, Nagykovácsi, Zsámbék) gyorsan elterjedtek a sírkőfaragók műhelyéből kikerülő, klasz- szicizáló stílusú sírkövek. A kereszt kicsi, a sírkőtest lapos, a szövegmező mélyített, fölötte háromszög alakú párkányzat. Ez a felső rész olykor neogótikus, csúcsíves záródású. A szöveget két oldalon dór vagy ión féloszlopok fogják közre.44 A lábazat megemelkedik, gyakran sírversek szerepelnek rajtuk, megjelenik az elmúlás jelképe, a koponya két hosszúcsonttal, a koszorú két gyertya között, az egymásba fonódó kéz, a kereszt, horgony és a szív a hit, remény, szeretet jelképeként (20. tábla). Házaspár sírjára szokás volt - két sírkő mintegy „egybeolvasztásával” - dupla szélességű sírjelet állíttatni, amelynek tetején két kereszt volt. A gyermekek sírját a felnőttekével azonos, de kisebb méretű sírkő jelölte (19. tábla 4—7). Ezeket az újabb típusú sírkereszteket a sírkőfaragók mintakönyvek alapján, de a falusi megrendelők igényeinek megfelelően készítették: egy-egy mester műhelyéből saját stílusú, azonosítható faragványok kerültek ki. A perbáli kőfaragók a szövegtáblát keretező 247
