Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története

STUDIA COMITATENSIA 35. - A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE

9. kép: Az első vasvázasított HÉV-szerelvény bemutatása a Margit hídi állomáson, 1956 (Németh Zoltán Ádám gyűjteménye)

szerveinek irányítása és ellenőrzése. A HÉV átvétele óta azonban egyetlen, a forgalom biztonságát javító javaslatot, indítványt nem kapott tőle. Ezt erősítette meg Szentkirályi Béla, a Budapesti Igazgatóság forgalmi osztályának előadója is: Szepes soha semmilyen problémát nem jelentett az igazgatóságnak, úgy tüntette fel a HÉV-et, mintha ott minden a legnagyobb rendben menne. Az ő feladata lett volna a HÉV-for- galmi utasítás módosításainak kidolgozása, ehelyett a Földalatti Vasút utasítását állította össze, mert oda akart átkerülni. A jelentés természetesen Ferenczi János és Kriston felelősségét is megemlítette, akik ekkor már vizsgálati fogságban ültek.

104 Tölgyes Lajos, Lindner mellett Bebrits másik kegyeltje, a Gépészeti Szakosztály vezetője visszaemlékezésében azzal vádolta Csanádit, egykori közvetlen főnökét, hogy soha senkiért nem állt ki, senkit nem védett meg. Csanádi „akkor már híres volt az opportunista magatartása, de jelesre a Vasútpolitikai Főosztály időszakában érettségizett. Csodálatos lavírozó képessége volt, és ezt meg is őrizte halála pillanatáig ugyannyira, hogy ő mindig a két ellenséges tábor között helyezkedett el. Elbújt, vagy amint én mondtam, a kerítés tetején ült, és nézte, hogy két tábor harcol. És amíg volt ideje, az utolsó pillanatban át tudott arra az oldalra ugrani, amelyik győzött, és akkor még kritizálni is néha-néha megengedett magának.” Mezei 2004: 96. Csanádi Györgyről lásd: Frisnyák 1996: 50—52.

105 ÁBTL. 3.1.9. V-99009/5:154.

Rajtuk kívül azonban kisebb-nagyobb mértékben felelősség terhelte az államvédelem szerint Csanádi Györgyöt, a MÁV vezérigazgatóját és Lindner Józsefet, a Forgalmi Szakosztály vezetőjét is. Csanádit egy ideje már figyelte az ÁVH, mint szabotázsgyanús személyt, aki ráadásul egykor vezetőségi tagja is volt Pécsett a Magyar-Jugoszláv Társaságnak. A vezérigazgató nem hajtatta végre a miniszter HÉV forgalmának biztonságára vonatkozó utasításait, noha ismerte a HÉV-nél fennálló állapotokat. Az is erősítette a gyanút, hogy Csanádi rögtön a baleset után szabadságra ment, hazaérkezésekor pedig a felelős személyeket azzal vigasztalta, hogy ügynek nem lesz súlyosabb folytatása.104 Lindnert is hanyagsággal, a miniszteri utasítás negligálásával vádolta a jelentés, kiemelve az ügynöki jelentések információit, miszerint a szakosztályvezető megpróbált beosztottjaira nyomást gyakorolni, hogy mit valljanak az általa egyébként marhaságnak tartott vizsgálat során. Mészáros János főelőadó figyelmét felhívta rá, hogy „a kihallgatás nem taggyűlés, ott nem kell önkritikát gyakorolni”. Lindner egy közismerten reakciós, régi szakember előtt pedig azt is kijelentette, hogy ő „a régi, tapasztalt szakemberek visszahagyásáért harcol, és míg ő szakosztályvezető lesz, tartja ezt a frontot.”105 Bizalmas körben állítólag azt is megemlítette, hogy a baleset utáni nyomozást Rákosi rendelte el, így az ÁVH-nak muszáj eredményt produkálnia. A sztahano211