Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE is. Mivel a baleset idején nem tartózkodott az állomáson, ezért nem lehetett tudomása a szabálytalan munkavégzésről. A baleset egyik előidéző tényezőjét abban látta, hogy az esztergomi vonat — ahogy általában a hónap során - ismét késve érkezett be az állomásra, így kevesebb idő maradt a vonat megfordítására. Konrád egyébként - ellentétben az államvédelemmel - nem marasztalta el az állomásfőnököt, hogy a december 25-26-i éjszakán nem tartott ellenőrzést. A MÁV kiküldött szakértője nemcsak Ferenczivel, de Balassa Bélával is igen élénk vitát folytatott vasúti szabályzati kérdésekről. Balassa szerint az esztergomi vonat késése miatt nem lett volna elég idő az utasítás szerinti váltóállításra és ellenőrzésre. Az fel sem merült egyébként egyik bírósági, vagy MÁV fegyelmi tárgyaláson, hogy az állomás elhelyezkedése már önmagában is balesetveszélyes volt, hiszen a közúti forgalom jelentősen akadályozhatta a biztonságos szolgálatvitelt, illetve a jelentős távolság és az állomás ívben való elhelyezkedése miatt - különösen párás, ködös időben - korlátozott volt az állomás áttekinthetősége.95 Ferenczi védője kérésére beidézett tanúk szerint az állomásfőnök jól látta el szolgálatát, sosem feddték meg. Kriston fenntartotta vallomását, elismerte gondatlan munkavégzését. Kifejtette, hogy Molnár Imre mindig előírásszerűén végezte munkáját, váltóellenőrzésekkor sosem talált kulcsot a váltóban. Az alatt a két hónap alatt, amíg Molnárral együtt dolgozott, nem tapasztalt nála semmilyen rendellenességet, szabálytalanságot vagy hanyagságot. Ugyanakkor hivatkozott a váltóőr szándékosságot beismerő vallomására, amiért magát mindenképpen ártatlannak vélelmezte a balesetben, hiszen a váltóőr mindenképpen elkövette volna a merényletet, függetlenül a forgalmista szabályos vagy szabálytalan munkavégzésétől. A kisebb köd miatt nem láthatta a forgalmi irodától mintegy 120 méterre lévő 11. sz. váltó állását — érdekes módon ezt a kérdést nem vizsgálta sem a MÁV, sem az ÁVH, ahogy Kriston azon kijelentését sem, hogy Molnár a baleset után azt mondta neki, hogy egyenesbe állította a váltót. A tárgyalás végén a bíróság mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki veszélyeztetés bűntettében, amiért Ferenczit egy év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra, Kristont 18 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte, az előzetesben töltött 3 hónap és 12 nap fogva tartás beszámításával. A társadalmi tulajdonban különösen nagy kárt okozó gondatlan rongálás vádja alól ugyanakkor felmentették őket. Az ítélet ellen mindketten fellebbeztek, ahogy Rózsa államügyész is. A vádlottak családos voltára és betegségeikre való tekintettel, és mivel az államügyész sem ellenezte, a bíróság a másodfokú eljárásig szabadlábra helyezte Ferenczit és Kristont. A Legfelsőbb Bíróság 1953. szeptember 9-én tartotta meg a másodfokú tárgyalást, amelyen Dr. Budai Ferenc tanácsvezető és dr. Simor Pál bíró Ferenczi Jánost bűncselekmény hiányában felmentette, Kriston pedig az időközben kihirdetett amnesztia hatálya alá esett, ezzel lezárult büntetőperük.96 Célpontban a MÁV-vezetés Az Államvédelmi Hivatal azonban nemcsak a vasúti végrehajtó szolgálat tagjai ellen nyomozott, de a Közlekedésügyi Minisztérium (1953. július 4-től ismét Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium) I. Vasúti Főosztályának Forgalmi Szakosztályát is vizsgálat alá helyezte.97 A szakosztály tisztviselőinek kihallgatása, illetve az ügynöki jelentések alapján készített első, 1953. január végi jelentés szerint a Forgalmi Szakosztályon számos súlyos mulasztás történt, amely közvetve szerepet játszott a balesetben. A bürokrácia és az ellenőrzés hiánya miatt az egyes utasítások végrehajtása késedelmesen, vagy egyáltalán nem történt meg, mint például a miniszter rendelkezése a HÉV elavult forgalmi utasításának átdolgozására.98 A vezetés ugyan tisztában volt a módosítás szükségességével, mégis elmulasztották az alapvető intézkedések meghozatalát, ennek okára a felelősök nem tudtak magyarázatot adni. Az összeállítás gyakorlatilag a Forgalmi Szakosztály teljes vezetését elmarasztalta. A jó szakember hírében álló, de politikailag közömbös 58 éves Szilbereki Béla igazgatót, a szakosztály helyettes vezetőjét azzal vádolták, hogy bár tisztában volt a HÉV-forgalmi utasítás módosításának sürgősségével, a miniszter és a kollégium határozatát figyelmen kívül hagyva mégsem hozott semmilyen intézkedést, noha egy hónap alatt el lehetett volna készíteni a módosításokat. Berke Béla igazgatóhelyettest ellenséges beállítottságúként tartották számon az államvédelemnél, mert amikor hazatért 95 MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. II. ics. 12. őe. Buda-Császárfürdő állomásfőnökség levelei. 1949. február 8-i levelében az állomásfőnök azt kérte a II. kerületi rendőrkapitányságtól, hogy tiltsák meg az állomásépület előtti parkolást, mert a gépjárművek és lovas kocsik akadályozzák az utasok le- és felszállását, illetve balesetveszélyes, előző napon például egy ló megharapott egy utast. 1952. március 31-i levelében Ferenczi már rendőri jelenlétet kért a reggeli és délutáni csúcsidőszakok idejére, mert az utasok gyakran még a vonat megállása előtt leugráltak a szerelvényről az úttestre, ennek köszönhetően több baleset is történt. 96 MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. II. ics. 11. őe. Legfelsőbb Bíróság B. IV. 001188/20/1953 sz. ítélete az 1953. szeptember 9-i nyilvános fellebbezési tárgyaláson. 1953. évi 11. tvr. 1§.: Kegyelemben részesülnek, akiket jogerősen 2 évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítéltek. Belügyi Közlöny 1953. 35. szám: 495—496. 97 Az első jelentés ugyan 1953 januári, azonban a vizsgálati dosszién 1953 augusztus-szeptember szerepel. Feltételezhető, hogy nyár végén újra elővették az ügyet, de - feltehetőleg - a politikai irányváltás miatt már következmények nélkül maradt a nyomozás. 1949-ben jelentős átszervezés révén a MÁV-ot beolvasztották a közlekedési tárcába I. Vasúti Főosztályként. A Vasúti Főosztály vezetője miniszterhelyettesként egyúttal a MÁV vezérigazgatója volt. 98 ÁBTL. 3.1.9. V-99009/5 sz. vizsgálati dosszié a MÁV alkalmazottak ügyében. BM VII. osztálya. Nyomozás ideje 1953. augusztus 1-szeptember 22. 209
