Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE mindkét váltóőrt bűnösnek találta súlyos balesetet előidézésében, ezért Vasvári Rezsőt életfogytiglani börtönre, vagyonelkobzásra és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélte. Molnár Jánosra halálbüntetést és teljes vagyonelkobzást szabott ki a tanács. Nem fogadták el a vasutasok védekezését, hogy féltették testi épségüket és ezért nem kísérelték meg az utolsó pillanatban is a cselekvést. Vasvári esetében enyhítő körülményként értékelték megbánásra mutató beismerését, illetve egy ellátatlan gyermekes családi állapotát. Molnár esetében az enyhítő tényezőket olyan csekélynek ítélték, hogy az okozott baleset súlyossága miatt nem kívánták figyelembe venni.70 Természetesen a halálraítélt Molnár kegyelemért folyamodott, amit a bírósági tárgyalás után összeülő zárt kegyelmi tárgyaláson - az államügyész javaslatára, amelyben kifejtette, hogy a szerény szellemi képességű, 4 elemit végzett váltóőr kivégzése nem lenne méltányos, ha közvetlen felettese Vasvári mentesül a halálbüntetés alól - a tanácsvezető elnök, szakbíró és ülnökök egyhangúan támogatandónak ítélték meg, a javaslatot a Népköztársaság Elnöki Tanácsa június 11-i ülésén hagyta jóvá.71 Ennek következtében a dr. Jónás Béla vezette tanács június 24-i zárt tanácskozáson Molnár János főbüntetését kegyelemből életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, mellékbüntetésként 10 évre eltiltotta a közügyektől.72 Vasvári előbb a márianosztrai börtönbe került, később átvitték a Csolnoki Büntetés-végrehajtási Munkahelyre, ahonnan az 1956-os forradalom alatt történt október 30-31-i börtönfelszámolás következtében szabadult.73 ítéletét 1956. szeptember 19-én az Elnöki Tanács kegyelemből 10 év szabadságvesztésre módosította, de a forradalom miatt csak 4 év 4 hónapot ült le büntetéséből, a forradalom utáni rendetlenség miatt Vasvárinak adminisztrációs hibából nem kellett 70 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 63-67. B. III. 701/1952/3 sz. jegyzőkönyv a Vasvári Rezső és társa ügyében tartott bírósági tárgyaláson tartott zárt tanácskozásról. 71 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 84. Budapest Megyei Bíróság elnök B. 0712/952 sz. értesítése a NET határozatáról. 72 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 85. B. III. 701/1952/5 sz. jegyzőkönyv. Germuska 2003: 227—228. 73 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 261. Vasvári Rezső levele a fővárosi bíróságnak, 1968. január 23. és 270. IM Büntetésvégrehajtás Országos Parancsnokság Igazgatási Osztály 9931-1-124/1968 sz. átirata a Fővárosi Bíróságnak, 1968. február 14. 74 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 282. Igazságügyi Minisztérium 71077/1968. I.M. VII. sz. átirata a Fővárosi Bírósághoz, 1969. feb75 ruár 20. 76 Böőr-Takács 2003:270. 77 Frisnyák Zsuzsa az ABTL 10-51058/52 vizsgálati dossziéra hivatkozva azt írja, hogy Molnár János életfogytiglani büntetését 1956 nyarán 8 évre mérsékelték, de ennek nincs nyoma a bírósági iratokban. Frisnyák 2011: 42. 78 BFL. XXV. 4. f. 0701/1952: 185-186. Molnár János levele a NET- hez, 1963. április 8. 79 MAVKI. BA. 2. d. 33. t. II. ics.14. őe. 8/1953. ehf. sz. határozat, 1953. január 5. folytatnia szabadságvesztését, amire csak 1968 januárjában derült fény.74 Vasvárit végül az Elnöki Tanács 1969. február 18-i határozatában a Fővárosi Bíróság javaslatára kegyelemből mentesítette a mellékbüntetésként kiszabott közügyektől való eltiltás alól.75 Molnár Jánost is a márianosztrai börtönbe szállították, innen szabadult a börtön felbomlásakor, 1956. október 28-án, ezután hazament Karácsondra, a forradalomban nem vett részt.76 1957. február 17-én jelentkezett a Kozma utcai börtönben folytatni börtönbüntetését, innen egy idő után a szegedi Csillagbörtönbe vitték. Molnár, illetve felesége és leánya 1957 őszétől folyamatosan adták be kegyelmi kérvényeiket, 1957 szeptemberében még Csanádi vezérigazgató segítségét is kérte a feleség, aki Németh József miniszterhelyettest utasította, hogy a szűk lehetőségeken belül próbáljon valamit elérni. Végül az Elnöki Tanács 1960. május 30-i határozatában a vagyonelkobzás és a közügyektől 10 évre való eltiltás fenntartása mellett kegyelemben részesítette és szabadon bocsátásáról rendelkezett.77 A MÁV különleges méltánylással visszavette Molnárt a gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyárba segédmunkásnak. Meggyengült egészségügyi állapota miatt 1963 áprilisában kérelmezte a mellékbüntetés alóli mentesítését, mert a közügyektől való eltiltás miatt korábbi 30 év vasúti szolgálatát nem számolhatta be a MÁV Nyugdíj Hivatala, így nem mehetett nyugállományba az 1905-ben született váltóőr.78 Többszöri kérelmezés után 1965. június 30-i határozatában mentesítette az Elnöki Tanács a mellékbüntetések alól is a megtört, gyenge egészségű karácsondi vasutast. A fentiekből jól látszik, hogy a hasonló adottságok - baleseti körülmények, rögtönítélő bíráskodás, államügyészi prekoncepció - ellenére máshogy is végződhetett volna Molnár Imre ügye. Még a vasút belső vizsgálata is egy hónapig tartott, szemben a császár- fürdői baleset után rögtön, illetve tíz nappal később meghozott fegyelmi határozatokkal. Ha a szakmai oldal érvényesülhetett volna, ha nem lett volna politikai akarat az ítélet mögött — csupa történelmietlen „ha”. A folytatás Molnár Imre elítélésével és kivégzésével az ügy nem ért véget, bár az államvédelmi vonalon kissé lelassult a nyomozás - feltehetően a Péter Gábor-ügy miatt —: a baleset napján őrizetbe vett forgalmista és állomásfőnök felelősségét április elején tárgyalta először a bíróság. Az államvasutak Budapesti Igazgatósága a már 1953. január 5-én tartott elsőfokú fegyelmi határozatában hat embert marasztalt el a balesethez kapcsolódó szabálytalanságok miatt.79 Az I. rendű vádlott Kriston Béla forgalmi szolgálattevő, II. rendű vádlott K. Ferenczi János állomásfőnök, III. rendű vádlott Szepes Ödön, a HÉV-üzemfőnökség helyettes vezetője, IV. rendű vádlott Buzsáki János motorvonat-vezető, V. rendű vádlott Réti Julianna pályaőr (a balesetkor naplózó 205
