Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
PÉTERFFY GERGELY: SZABOTŐR VAGY ÁLDOZAT? A BUDA-CSASZARFÜRDŐI VASÚT BALESET TÖRTÉNETE feladatokat látott el), VI. rendű vádlott Nagy Károlyné sorompókezelő (Molnár Imrével együtt volt beosztva az I. sz. őrhelyre) volt.80 Az Arató Károly vasútigazgató elnökletével meghozott elsőfokú határozat szerint szolgálatteljesítés közben gondatlanságból a forgalom, a pálya és tartozékai, valamint személyek és áruk biztonságát veszélyeztető mulasztásban megnyilvánuló szolgálati vétségben fegyelmileg vétkesnek mondta ki őket a Fegyelmi Szabályzat 3. §. l/a/4 pontja alapján, amiért Kristont, Ferenczit, Szepest és Buzsákit elbocsátással büntették. Réti Juliannát havi munkabérének 50%- os elvonásával és egy évig alacsonyabb munkabérrel járó munkakörbe helyezéssel, Nagy Károlynét havi munkabérének 30%-os elvonásával fenyítették meg. Az indoklás szerint a váltóőr: „a váltót nem zárta le, a váltózár kulcsot nem vette magához, és nem ment be az I. számú őrhelyre, hogy ott a lezárási táblázattal a kezében lévő kulcs számát és jelét összehasonlítsa, hanem a váltó mellett lévő telefonon keresztül felhívta a forgalmi irodát. Az irodában nem tartózkodott bent I. rendű terhelt, ezért V. rendű terhelt jelentkezett, Molnár I. Imre közölte vele, hogy a »MÁV fordított, határ van, a váltó egyenesben«, V. rendű terhelt megkérdezte, hogy jöhet-e a 4017. számú vonat, mire a váltókezelő azt válaszolta, hogy »jöhet, a 11-es váltó egyenesben lezárva«”. A naplózó Réti közölte az értesítést Kristonnal, de az nem hívta fel a váltóőrt és nem kérdezte meg, hogy egyeztette-e a váltózár kulcsait a lezárási táblázattal, a vágányvizsgálat megtartása után a védőjelzőt szabadra állította. A fegyelmi tanács megállapítása szerint a baleset nem egyetlen hibás cselekedetre vezethető vissza, hanem több rendszerbeli hiba idézte azt elő. Az állomásfőnök huzamos időn át eltűrte azt a helytelen gyakorlatot, hogy a váltóőrök az I. őrhelyen lévő telefon helyett — kizárólag a tolatások megkönnyítésére — a 11. váltó mellé kihelyezett telefonról közölték a váltóállítást. 80 Az I—IV. rendű terheltek ellen is indult eljárás, ennek befejezéséről még nem kapott információt a vasútigazgatóság. Molnár Imréhez hasonlóan egyébként Kristont és Ferenczit sem tudták kihallgatni a hatósági őrizetbe vétel miatt. Maga Csanádi György, a MÁV vezérigazgatója kérte az államügyészséget bűnvádi eljárás megindítására a baleset másnapján. MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. II. ics. 3. őe. Gy. 25-1080/1952. 3. B. sz. feljelentés. 81 MÁVKI. FE. 10177. d. 21/1953 mfh. MÁV Budapesti Igazgatóság I. Igazgatási és jogi osztálya, fegyelmi csoport átirata a Közlekedésügyi minisztérium 1/3 B. jogi ügyosztályára. 1953. február 3. 82 Legjobban Frisnyák Zsuzsa írta le Bebrits személyiségét, miniszteri tevékenységét. Álruhás királyfiként járta imádott vasútjának szolgálati helyeit, hogy a legképtelenebb időpontokban felbukkanva tartson ellenőrzést, jutalommal és/vagy fegyelmivel árasztva el a vasutasokat. Az egykori forgalmista szinte terepasztalként irányította kézi vezérléssel - miniszteri figyelőlapok tízezreinek segítségével - a Magyar Államvasutakat, sajnos a szükséges háttérismeretek nélkül. Frisnyák 2002: 49. Bebrits feljegyzéseiből már halála után készült el Kékesdi Gyula: Négy ország viharaiban. Bebrits Lajos élete című munkája (Budapest, 1967), ami sajnos merőben idealizált, a munkásmozgalomért bármilyen áldozatra kész forradalmár képét adja a volt miniszterről, miközben éppen a legérdekesebb időszakról, államtitkári és miniszteri tevékenységéről alig ír. A váltóőrnek nem volt közelében a lezárási táblázat, nem tarthatta meg előírásszerűén a váltóellenőrzést. Ferenczi nem lépett fel eréllyel a központi ellenőrzések alkalmával feltárt más visszásságok, hiányosságok ellen, megtűrte a laza szolgálatot, nem szorította eréllyel a dolgozókat a szolgálat pontos vitelére, így eltűrte azt is, hogy a naplózok, akiknek nem volt forgalmi vizsgájuk és önálló forgalmi szolgálatra felhatalmazásuk, beleavatkoztak a rendelkező forgalmi szolgálattevő teendőibe, különösen a váltók és vágányvizsgálatok terén. Szepes Ödönt, a HÉV Üzemfőnökség helyettes vezetőjét azért marasztalták el, mert az állomáson tett ellenőrzéseikor nem tért ki a forgalom biztonságát szabályozó körülmények alapos vizsgálatára, illetve nem vette észre a rendszerbeli hibákat. Súlyosbította Szepes esetét az, hogy nem tartott ügyeletes szolgálatot december 25-26 éjszakáján, ami figyelmesebb munkavégzésre ösztönözte volna a dolgozókat. Buzsáki motorvezetőt azért marasztalták el, mert nem vette észre időben a helytelen váltóállást, így nem tudott korábban intézkedni, amivel emberéleteket menthetett volna meg. Réti azzal vétett a szolgálati szabályzat ellen, hogy beleavatkozott a rendelkező forgalmi szolgálat hatáskörébe, bár nem rendelkezett a szükséges szakvizsgával, így nem tudhatta megítélni, hogy a vett értesítés nem tartalmaz-e balesetveszélyt előidéző hibát. Az érvényben lévő utasítások tiltották, hogy a váltóellenőrzéssel kapcsolatos jelentéseket vételezze. Nagy Károlyné azzal, hogy a váltóőr írásbeli munkáját végezte, hallgatólagosan hozzájárult a laza szolgálathoz, illetve a váltóőr szolgálati helyétől huzamosabb ideig való távolmaradásához, elősegítve Molnár utasításellenes szolgálatvégzését. A büntetéseknél súlyosbító tényezőként értékelték a baleset súlyos és közfeltűnést keltő mivoltát, ami aláásta a MÁV jó hírnevét, illetve hogy a II. és III. rendű vádlottak huzamos időn keresztül erélytelen ellenőrzéseikkel elősegítették a laza szolgálatvitelt. Enyhítő körülményként vették figyelembe az V. és VI. rendű vádlottak eddigi lényegesebb kihágás nélküli szolgálattételét, fiatal életkorát és kezdő szolgálati múltját. Az igazgatóság szerint a baleset azt bizonyította, hogy az állomás dolgozói nem akarták kivenni részüket a szocializmus építéséből, ezzel vétettek a szocialista munkaerkölcs ellen. I-IV. rendű vádlottakkal szembeni legsúlyosabb büntetést elrettentő példának szánták a többi vasutas számára. A határozat a miniszter M. 28345/1952. sz. rendeletének megfelelően lett meghozva - áll egy február eleji ügyiratban.81 Amint arra már utaltunk, Bebrits híres volt elhamarkodott döntéseiről, impulzív személyisége átgondolatlan döntések ezreit eredményezte. Bármilyen ellenvéleményt, legyen az még oly racionális, tényszerű is, akadékoskodásnak vett, amit nem tűrt. Ezeket a döntéseket persze később nehezen lehetett korrigálni, ami nem kevés diplomáciai érzéket és bátorságot is igényelt környezetétől.82 Erre jó példa az 1951. szeptember 206
