Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
PÉTERFFY GERGELY: SZABOTŐR VAGY ÁLDOZAT? A BUDA-CSÁSZÁRFÜRDŐI VASÚT BALESET TÖRTÉNETE 6. kép: Újköztemető 301-es parcellája, Molnár Imre feltételezhető nyughelye (a szerző felvétele) 7. kép: A fizetést és egyenruha-viselést felfüggesztő rendelet (Petrás Ernőné) kiszabhatnak az elkövetőre - valószínűleg a vasúti balesetek kapcsán tartott oktatások, illetve beszélgetések során a váltóőr is hallott egy-egy balesetjogi következményeiről.50 Ha valóban szabotázst akart végrehajtani, akkor miért nem menekült el rögtön a helyszínről? Az iratok kapcsán csupa valószínűtlen, logikátlan elemmel szembesül a kutató, amelyek a per koncepciós jellegére utalnak. A kicsikart, gépiesen felmondott beismerő vallomáson kívül semmivel sem lehetett alátámasztani a szándékosságot. Károly Imre elemzése szerint a bíróságot nem érdekelte a valóság, a koncepció érvényesítése volt a cél, bemutatni, hogy az ellenség — a fekete reakció — sok ember feláldozásától sem riadt vissza a vallási ünnepnap megszüntetésének bosszújaként. A pontos okokat, a nyomozás és tárgyalás személyi és intézményi faktorait valószínűleg sosem lehet a maguk teljességében feltárni: személyes meggyőződés vagy külső nyomás nehezedett a bírókra, államügyészre, esetleg az ÁVH akart eredményt produkálni részben a valóban egyre gyakoribb balesetek, részben a pár nappal korábbi szuhakállói vízbetörés kapcsán vitt eredménytelen nyomozás után? Esetleg ez is csak egy eset, amivel példát lehet statuálni és félelemben tartani a társadalmat? Egyike azon 50 A Magyar Államvasutak Hivatalos Lapja is közölt egyébként egy-egy súlyosabb baleset kapcsán hozott megtorló intézkedéseket, ezzel is figyelmeztetve a vasutasokat a pontos, „utasításszerinti” szolgálatra. A Hivatalos Lap 1950. május 13-i száma címlapján például vezér- igazgató figyelmezteti a vasutasokat, hogy a Hatvanban április 30-án balesetet okozó térfelvigyázókat csak példás előéletük és családjaikra való tekintettel nem ítélte halálra a bíróság, 15-15 év börtönt kaptak. A következő alfejezetben bemutatásra kerülő 1952. június 4-i rákosi baleset után, június 9-12 között 960 helyen rendezett a Vasút Politikai Osztály kommunista aktívákat és rendkívüli üzemi értekezleteket mintegy 72 300 vasutas részvételével, ahol ismertették a balesetet és következményeit, illetve - a kijelölt hozzászólók? - élesen elítélték a vétkes vasutasokat. Bognár Imre beszámolója Rákosi Mátyásnak, 1952. június 14. MNL-OL. M-KS. 276. f. 65/287. őe. Idézi: Gadanecz 1997: 315. 51 Romsics 2004: 345. 52 MÁVKI. BA. 2. d. 33. t. I. ics. 24. őe. Jegyzőkönyv az ítélet-végrehajtásról. 53ÁBTL. 2.1. jelzet. X/34/3 fényképnegatívok a váci rabtemetőben. 54ÁBTL. 2.1. jelzet. X/34/3. 28. Prekler György főhadnagy nyilvántartó-vezető feljegyzése, 1954. január 30. egymillió büntetőeljárásnak, amelyeket az ügyészségek indítványoztak 1950-1953 között? Ezekből a bíróságok 650 ezer vádiratot tárgyaltak és 390 ezer elmarasztaló ítélet hoztak.’1 Visszatérve a büntetőperhez, a bírósági tárgyalás délután 16.16-kor fejeződött be. Ezután Molnárt átkísérték a Kozma utcai Országos Börtönbe, ahol 17.25-kor megkezdték az ítélet végrehajtását Garancsy bíró, Alapi főügyész, Halász Ervin jegyzőkönyvvezető, Benedek Imre és Szabó Ernő orvosok, Pintér Imre kerületi tanácsi anyakönyvvezető és Nagy János rendőrségi küldött jelenlétében. Molnár Imre szíve 17.38-kor megszűnt dobogni. A halál hivatalos beálltát a 18.10-kor végzett újabb orvosi vizsgálat rögzítette.52 Még azt sem engedték meg, hogy legalább levélben elbúcsúzhasson szeretteitől. Szinte pontról pontra az történt, ami az ezredesi jelentésben szerepelt a hivatalos nyilatkozat közzétételének idejét leszámítva. Molnár Imrét az Újköztemető 301. parcellájában temették el valószínűsíthetően, de az államvédelmi óvintézkedések miatt teljes bizonyossággal nem állapítható meg pontos sírhelye. A halotti anyakönyvezése sem történt meg - más kivégzettekkel együtt — a Budapesti Országos Börtön 1954. február 19-i kimutatása szerint.53 Egy későbbi feljegyzésből lehet tudni, hogy az Országos Börtönt 1951. május 5-én vette át az Államvédelmi Hatóság, ami július 31-től egészen 1953. január 30-ig álnéven jelentette be a kivégzéseket, ezután október 6-ig be sem jelentették a temetéseket, a börtönparancs- nok-helyettes vezette egy külön erre a célra felfektetett jegyzőkönyvbe. 1953. október 6-tól ismét bejelentették a haláleseteket a kerületi tanácsnál, de kivégzés helyett betegséget jelöltek meg halálokként a börtönparancsnok szóbeli utasítására, amiről az Államügyészség Különleges Osztálya is tudott.54 Végül 1954 tavaszán - nyilván a Nagy Imréhez köthető enyhülésnek, illetve az ÁVH „megrendszabá- lyozásának” köszönhetően - kezdték el az 1951 nyarától kivégzettek pótlólagos halotti anyakönyvezését. A Legfőbb Ügyészség két lapon 84 nevet tartalmazó listát küldött át a X. kerületnek anyakönyvezésre, a 68. sorszám alatt szerepelt Molnár Imre. Az anyaköny202
