Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története

STUDIA COMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE

vezésre az ügyészségi átirat szerint azért volt szükség, hogy a hozzátartozók ne legyenek akadályozva jogaik gyakorlásában, illetve a személyi igazolványok kiállítása miatt.55 Egyéni bájt kölcsönöz a hozzátartozók jogaiért való aggódás, miközben a belügyminisztérium felhívta az anyakönyvezést végző tisztviselők figyelmét a titoktartásra, illetve az esetleg jelentkező hozzátartozóknak csak halotti anyakönyvi kivonat kiadását engedélyezte a következő felszólítással: „feltétlenül kérem mellőzni annak bejegyzését, hogy a halál oka kivégzés volt.” 56 57 A családtagok kérelmére a Budapesti Igazságügyi Orvosszakértői Intézet Szakmai Csoportja 2000-ben kutatást végzett a váltóőr sírhelyének beazonosítására, de teljes bizonyossággal nem tudták megállapítani Molnár Imre nyughelyét. Legát Tibor 2009-es újságcikke után újabb kutatás történt az időközben előkerült állambiztonsági és temetői iratok felhasználásával. Az addig előkerült összes adatok révén a kilenc évvel korábbi szakvéleményt pontosították, a 301-es parcella 3. sorának 10. sírhelyét valószínűsítették Molnár nyughelyének, tekintettel arra, hogy 1952. december 30-án nyitották meg a sírt, illetve egy 1964-es sírfeltárási jegyzőkönyvben dokumentált leletek alapján (6. kép)?

Molnár Imre családja csak 1985-ben kapta meg a családfő halotti anyakönyvi kivonatát.58 Sem a büntetőeljárást, sem a kivégzést nem közölték a feleséggel, a sajtóból és a rádióból szerzett tudomást a történtekről.59 A sajtóban gyakorlatilag Juhász áv. ezredes által javasolt kommüniké jelent meg:

„Halálra ítélték a császárfürdői vasúti szerencsétlenség okozóját. 1952. december hó 26-án Budapest-Császár- fürdő megállónál vasúti szerencsétlenség történt, amely több halálos áldozatot követelt. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenséget több vasúti alkalmazott, elsősorban Molnár Imre hanyagsága idézte elő. A felelősöket

55ÁBTL. 2.5. 2.20-179/1954 BM ORK. IX. 8. Legfőbb Ügyészség Különleges Ügyek Ügyosztálya 0010078/1954 sz. átirata a BM Budapesti Főosztály Személyi igazolványok osztálya, X. kér. Anyakönyvi Főfelügyelőjének, 1954. április 5.

S6ÁBTL. 2.5.2.20-179/1954 BM ORK. IX. 1. S. Németh Lajos büntetés-végrehajtási alezredes átirata az Országos Rendőrkapitányság Állampolgársági és Anyakönyvi Osztályának, 1954. április 8.

57 Dr. Susa Éva igazságügyi antropológus feljegyzése néhai Molnár Imre keresésével kapcsolatban. 2009. április 9. Fénymásolat a birtokomban.

58 Az anyakönyvezésre végül 1954. május 31-én került sor, halál oka: ismeretlen bejegyzéssel. MÁVKI. BB. 2. d. 33.1.1. ics. 32. őe. Fénymásolat.

59 Legát 2009.

60 Szabad Nép 1952. december 30. 2; Népszava 1952. december 30. 2; Dunántúli Napló 1952. december 30. 2; Viharsarok Népe 1952. december 31. 3.

61A család megpróbáltatásait, kutatást az eltűnt apa iránt részletesen mutatja be Legát Tibor már említett cikksorozatának utolsó részében, illetve a Mai Nap 1992. december 24. 6. oldalán lévő cikk.

62 MÁVKI. DNR. 1453/132/1953. sz. ügyirat Molnár Imre váltókezelő fegyelmi határozatának végrehajtásáról.

63 MÁVKI. BA. 2. d. 18. t. 7252/840/1952. III. 2. sz. véleményes jelentés a Rákos állomáson 1952. június 4-i 5528. és 2541 sz. vonatok összeütközéséről.

letartóztatták. Molnár Imre MÁV alkalmazottat, akinek vétkes gondatlansága és hanyagsága volt a szerencsétlenség közvetlen okozója, a Budapesti Megyei Bíróság, mint rögtönítélő bíróság elé állították. A Megyei Bíróság Molnár Imrét halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.” 60 Ezzel azonban még nem ért véget a család kálváriája, hiszen a bírósági ítélet teljes vagyonelkobzásról is rendelkezett. Az éveken át húzódó, tragikomikus jeleneteket sem nélkülöző végrehajtási procedúra végül csak 1958 áprilisában ért véget, amikor a szarvasi jegyző értesítette a végrehajtókat, hogy a család szegénysége miatt nincs mit lefoglalni. 61

A MÁV sem kapott hivatalos tájékoztatást, csak az újságból értesült az elsőfokú fegyelmi hatóság által elbocsátott váltóőr kivégzéséről. Nem kevés cinizmussal írhatta le az irat szerzője:

„Időközben nevezett ellen fenti cselekménye miatt büntető eljárás is indult és az újságból /: Szabad Nép:/ vett értesülés szerint „súlyos gondatlanság” miatt a büntetőbíróság halálra ítélte és az ítéletet végre is hajtották. Ezek szerint az elbocsátást kimondó fegyelmi határozatát Molnár I. Imre részére kézbesíteni nem lehet. Bár az ítéletet velünk a büntető bíróság nem közölte, a Szabad Nép közlését hitelesnek kell elfogadnunk és ez alapon Molnár I. Imrét a szolgálatból el kell bocsátanunk, illetve nevét a létszámból törölni kell.” 62

A MÁV egyébként a szolgálati helyek közvetítésével értekezett beosztottjaival, így a december 27-i keltezésű 1451/658/1952. I. sz. igazgatósági rendeletet is a császárfürdői állomásfőnökségen keresztül kívánták eljuttatni Molnár Imréhez, amelyben Arató vasútigazgató felfüggesztette a váltóőr fizetését, valamint megtiltotta az egyenruha viselését és a családtagok részére biztosított arcképes igazolvány beszolgáltatására utasított (7. kép).

Kitérő: egy másik büntetőper

A fent bemutatott államvédelmi nyomozás és tárgyalás ismeretében talán nem helytelen felidézni egy másik, szintén közfeltűnést okozó vasúti balesetet, amely több ponton is hasonlóságot mutat a császárfürdői tragédiával. 1952. június 4-én 18.48-kor Rákos állomáson helytelen váltóállás miatt az állomásról kihaladó mendei 2541. sz. személyvonat belerohant a Keleti pályaudvarról érkező 5528. sz. személyvonatba.63 Ugyan a vonatindításokat végző forgalmi szolgálattevő is hibázott, amikor a menetrendnél valamivel korábban indította el a mendei vonatot végállomására, de alapvetően a 44. sz. őrhelyre beosztott Vasvári Rezső és Molnár János váltóőröket terhelte a felelősség, mert egy korábbi vonat után nem állították vissza a helyszíni állítású 42/b. sz. angolkitérőt az előírt egyenes állásba — ezzel több vonatot is veszélyeztetve -, így a Keletiből érkező vonattal ütközött a 2541. sz. vonat. A balesetben 21 fő vesztette életét, 38 súlyos és 8 könnyebb sérült mellett 76 főt láttak el elsősegélyben. Két mozdony megrongá203