Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Péterffy Gergely: Szabotőr vagy áldozat? A Buda–császárfürdői vasúi baleset története
STUDIA COMITATENSIA 35. — A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE Azt tudtam, hogy a vonat tömve van utasokkal, de én nem ezt akartam, én csak kisiklatni akartam a vonatot. [...] amikor láttam, hogy a HÉV szerelvény közeledik, a rendesen állított váltót visszadobtam, így a HÉV szerelvény az állomáson veszteglő esztergomi személyvonatba szaladt. Azt tudom, hogy haláleset is van.” A vonatkisiklatást azért követte el, mert: „Ellensége vagyok a népi demokráciának, izgattam az ünnep eltörlése és a fekete kenyér miatt. Ezen intézkedéseket szidalmaztam. Előző nap beszélgettem is ismerőseimmel az ünnep áthelyezéséről, amit nem helyeseltem és megérlelődött bennem az az elhatározás, hogy bosszúból kisiklatom a vonatot.” Persze a szándékos tömeggyilkosság még a forgatókönyvírók számára is vállalhatatlan túlzásnak tűnt, ezért a váltóőr szájába az alábbi mondatokat adták: „A váltót úgy akartam állítani, hogy csak leessen a mozdony a sínről. Amikor a szerencsétlenség bekövetkezett, láttam, hogy végem van, láttam a halottakat és sebesülteket. Az eset lesújtott, a halottak engem vádolnak.” A tárgyalás végén a bíróság Molnár Imrét bűnösnek mondta ki több ember halálát okozó szándékosan elkövetett közveszélyű rongálás bűntettében, ezért a bíróság főbüntetésként halálra, mellékbüntetésként pedig teljes vagyonelkobzásra ítélte. Az indoklásban a bíróság kifejtette, hogy bár a dolgozó nép képzettségének megfelelő munkát és keresetet adott Molnárnak, de az szemben állt a népi demokratikus államrenddel, a munkásság érdekében hozott intézkedéseket ellenségesen fogadta, köztük a legutóbbi intézkedést is, miszerint december 26-a helyett május 2-a lesz ünnepnap. A hozzá hasonló ellenforradalmi alakokkal megtárgyalták az új intézkedést, miközben arra az elhatározásra jutott, hogy bosszúból kárt fog okozni. Az éjszakai szolgálat alatt csak fokozódott benne a gyűlölet, így elhatározta, hogy a 6.40-kor érkező 4017. sz. HEV-vonatot az I. vágányon lévő esztergomi vonatra járatja rá és ütközteti. A vádlott beszámítható, józan elmeállapotban követte el tettét, amit a bíróságon beismert, valamint Kriston Béla és Horváth Ferenc tanúk vallomása, az orvosszakértők véleménye és a vasúti szakértői jelentés is alátámasztott.47 Molnár bűncselekményét csak a halálbüntetéssel látta megtorolhatónak a bíróság, mivel a vádlott veszélyt jelent a dolgozókra, a népi demokratikus államra. Büntetlen előéletét, gyermekes családi állapotát és beismerő vallomását a baleset súlyossága miatt nem vehette figyelembe. Az ítélet ellen fellebbezni nem lehetett, csak kegyelmi kérvényt adhatott be a vádlott, ami meg is történt, de a bírósági tárgyalás után rögtön 47 MÁVKI. BA. 2. d. 33.1.1. ics. 21. őe. A bírósági ítélet és indoklása. 48 MÁVKI. BA. 2. d. 33. 1.1. ics. 23. őe. Jegyzőkönyv a kegyelmi tanácskozásról. 49 Aláváltás: a váltón közlekedő vonat alatt átállítani a váltót, ezzel a kerekek elveszítik a vezetést és leesnek a sínről. összeülő kegyelmi tanács a résztvevő bírák, ülnökök és az államügyész egyöntetű véleményével a kegyelmi kérvény elutasítása mellett foglalt állást.48 Érdemes néhány gondolat erejéig megszakítani az események láncolatát, elemezve a tárgyalás kérdéses momentumait. Már a vizsgálati szakaszban felvett vallomások is rámutatnak az eljárás megtervezett voltára, Molnár vallomásaiban felbukkanó, egyik helyen a szándékosságot beismerő, máshol figyelmetlenségét okoló ellentmondás feloldására sem törekedtek. A válaszokból arra lehet következtetni, hogy ártatlannak tűnő, valójában irányított kérdéseket tettek fel Molnárnak, aki talán nem is sejtette, mire megy ki a játék, így válaszait a koncepciónak megfelelően forgathatták ki. Maga a tárgyalás ideje is, a balesetet követő nap is több mint szokatlan, még ha az akkor hatályos törvényi háttér ezt meg is engedte. Az ÁVH is csak a forgalmista és a vonatvezető vallomását adta át a bíróságnak, valószínűtlen, hogy egy rendes eljárás keretében a többi vasutas vallomását ne használták volna fel - példának okáért kiderült volna a váltóőr becsületes, rendes munkavégzése, egészségügyi problémái. A vallomásában elhangzott ismerősét sem idézték be, nem is derítették ki személyét, ami több mint szokatlan az ÁVH nyomozási módszereit ismerve. A tárgyaláson csak a forgalmistát és az állomásfőnököt idézték be tanúnak, emellett a vasúti szakértői jelentést használták fel ítélkezésre, ugyanakkor a védelem senkit sem idézhetett be, a védőügyvéd jelenléte inkább csak szimbolikus jelentőséggel bírt. Még arra sem hívta fel a bíróság figyelmét, hogy a vádlott szolgálata végén volt és elfáradhatott. Az is felettébb szokatlan, hogy egy halálraítélt nem él az utolsó szó jogával. Az a feltételezés, hogy egy vasutas azért követ el bosszúból bármilyen veszélyeztetést, mert ünnepnapi szolgálatba lett beosztva, hatalmas melléfogás. A vasútnál, ahogy más fontos közüzemnél is, gyakori az ünnepnapi munkavégzés. Az orvosszakértők véleménye megkérdőjelezhető, hiszen Molnár egészségügyi panaszai nem kerültek a jelentésbe, amelyek rámutathattak volna, hogy a váltóőr egészségügyi szempontból esetleg alkalmatlan volt beosztására, de az is lehet, hogy valóban nem tudtak Molnár látászavaráról és fejfájásáról. Esetleg említették, de valamilyen ok miatt a jegyzőkönyvből már kimaradt? Molnár vallomása — túl azon, hogy olyan szófordulatokat használt, amelyek egy öt elemit végzett embernél felettébb valószínűtlenül hatnak - két furcsa elemet is tartalmaz. Ha csak kisiklatni akarta volna a vonatot, elég lett volna kiékelni a váltót, vagy egyszerűen - bár ez hordoz magában némi sérülési kockázatot is - a HÉV áthaladása közben váltani, nem pedig ráereszteni az esztergomi vonatra a relatíve nagy sebességgel közlekedő motorvonatot. Sőt, akár a mozdony körüljárásakor is „aláválthatott” volna, ezzel bénítva meg a vonal forgalmát.49 Ha máshonnan nem, a sajtóból, rádióból tudnia kellett Molnárnak, hogy szándékos károkozásért súlyos, akár halálos ítéletet is 201
