Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Történelem - Gaálné Barcs Eszter: Egy elfeledett költő a megye szolatában. Dalmady Győző portréja és irathagyatéka

STUDIA COMITATENSIA 35. - A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE

Irathagyatéka megtalálható az OSZK Kézirattárában, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, illetve a Magyar Nemzeti Levéltár Pest Megyei Levéltárában található.29 Jelen írás keretei között ez utóbbi iratanyaggal foglalkozom.

Az irathagyaték két részletben került be a levéltárba.30 1919. február 18-án Tőkés Gyula, a vármegye árvaszékének hivatalban levő elnöke levelében értesítette az alispánt, hogy Dalmady Győző fia, Dalmady Ödön rendelkezésére bocsátotta az elhunyt édesapja után fennmaradt iratokat.31 A levéltárban történő elhelyezését kérte az elhunyt emlékének megőrzése végett, illetve segítségképpen az árvaszék történetének megírásához.32 1919. február 21-én Pest megye alispánja a vármegye főlevéltárnokának, Kőszeghi Sándornak küldte el a Dalmady hagyatékából származó, közérdekűnek minősített iratokat, amelyeknek kérte levéltári elhelyezését közigazgatási-irodalomtörténeti értékük miatt. Sajnos ebből csupán a Dalmady Ödön által írt katalógus maradt fenn, illetve több nyomtatásban megjelent versének kézirata. A megyetörténet szempontjából izgalmas anyag 1929-ben került a levéltár őrizetébe, Dalmady Ödönnek köszönhetően.33 1929. október 7-i levelében a vármegye által szervezett gyűjtemény részére küldte el a Vármegyei élet 1861-ben, és annak kiegészítő részét, a Politikai „Miatyánk” 1860- ban című munkákat.34 Ezek a dolgozatok a már említett 1936-os ünnepségsorozat keretében nyomtatásban is napvilágot láttak Dalmady Győző költői és prózai munkáinak öt kötetes kiadásában.35

Az 1860-1861-es éveket a forradalom és a kiegyezés válaszútjának időszakaként tartjuk számon Szabad György nagyszabású monográfiájának címéből adódóan.36 A részletesen feltárt időszakhoz Pest megye vonatkozásában kaphatunk további adalékokat. „A nemzeti ébredés és ifjúsági mozgalmak”37 idején tűnt fel a 24 éves joghallgató Dalmady Győző, aki az ifjúság egyik vezére lett. Aktív szerepvállalása mellett az eseményeket követően olvasmányos tanulmányban is megörökítette az 1860. október végi eseményeket.38 Színes és részletes leírásából személyes képet kaphatunk az októberi diploma kiadását követő napok pesti, illetve a vármegyeházához köthető történésekről. Dalmady

29 Dalmady 1939:5. MNL OL P szekciójában (1537-es jelzet) található

30 a családtól fennmaradt iratanyag.

Ebben az időszakban a megyeháza épületében volt a levéltár is.MNL

31 PML IV.408.b. 8235/1919.

32 MNL PML IV.475.a-7. 8235/1919 kig. sz.

33 MNL PML IV.475.a-7. sz. n.

34 MNL PML IV.475.a-7. sz. n.

35 Dalmady 1936: 35-41, 41-64.

36 Szabad 1967.

37 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk” 1860-ban című munkájában 1860-at e szavakkal jellemzi a költő.

38 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk” 1860-ban.

39 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk” 1860-ban: 9; Dalmady 1936: 39.

40 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk” 1860-ban: 1-2; Dalmady 1936: 35.

Győző Politikai Miatyánk 1860-ban című írásában párhuzamba állította az 1848-as és az 1860-as évek ifjúságát. Tevékenységüket és jellemüket a következőképpen értékelte:

„Az 1860. októberi ifjúság sokban hasonlított az 1848-ki márciusi ifjúsághoz. Lelkes, merész és eszményi gondolkodású, mint az. De szereplése nem vezetett nagy változásokra, harczra-háborúra, hanem csalódásra, az országgyűlés és a törvényhatóságok feloszlatására, a kiegyezési tárgyalások megszakítására és a passzív ellenállás folytatására.” 39

Az 1860. október 20-án Ferenc József által kiadott ún. októberi diplomáról Dalmady így írt a fenti dokumentumban:

„A híres okmányt Benedek Lajos főhadparancsnok és országos kormányzó azon kijelentéssel tette közhírré, hogy az ország óhajtásai teljesedtek, törvényes és alkotmányos közélete helyreállott. A dolog azonban úgy állott, hogy a diploma a magyar történeti alkotmányt kiforgatta és Magyarországot osztrák tartománnyá tette, mely a maga országgyűléséből a bécsi tágabb birodalmi gyűlésbe bizonyos számú követeket küld, s közreműködik a birodalmi egység, a Gesammtmonarchia alkotmányos létesítésére.

A független magyar parlament ekképp tartományi gyűléssé süllyed. A legfontosabb állami ügyekben, milyenek a külügy, hadügy, pénzügy, továbbá a kereskedelmi-, vám és hitelügyekben, mint az egész birodalmat érdeklő közös ügyekben teljesen elveszti önállóságát, se újoncz, se költségvetés megszavazására nincs joga, és mindezek kormányzatára nézve alá van vetve az osztrák császári minisztériumnak. A magyar nyelvet visszahelyezte ugyan a törvénykezésbe és a közigazgatásba, a vármegyei törvényhatóságoknak is megengedte az újra alakulást, ígérte a magyar alkotmány helyreállítását is, de nem az 1848-ki alapon, hanem a régi korlátok közt. Ezt a régi kormányszékeknek, a bécsi udvari kancelláriának és a budai kir. helytartótanácsnak életbeléptetésével meg is kezdte.”40 A kiadott okmányra adott reakciókról a következőket rögzítette:

„Természetes, hogy senkit sem elégített ki. A nemzet mérsékeltebb része legalábbis az 1848-ki törvények helyreállítását kívánta, mások ennél is tovább mentek.

A magyar emigráczió, Velence felszabadításában bízva, még mindig teljes működésben volt, s híre járt, hogy közte és az olasz király és kormánya közt szövetség is áll fenn segédsereg beküldésére, és a magyar függetlenség kivívására. Az ifjúságot a függetlenségi eszme hevítette minden egyezkedés kizárásával. Hazafias agitációi is a függetlenségi eszmével álltak kapcsolatban, mint 1859-ben, az osztrák-olasz háború idejében, s főképp a nagy közönségre kívántak hatni. Az októberi diploma kísérlet akart lenni a nemzet kibékítésére, nem csoda, hogy az ifjúság ennek mindképp útját akarta állni.”

Dalmady írása ettől kezdve válik igazán izgalmassá, ugyanis a köztudott tények közlése után elbeszéli az utcai történéseket, az ifjúság tetteit. Itt kerül elő egy, már az 1848-as események kapcsán is felbukkant név: Fillinger Jánosé. A forradalmi események idején a Pil185