Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Történelem - Gaálné Barcs Eszter: Egy elfeledett költő a megye szolatában. Dalmady Győző portréja és irathagyatéka
GAÁLNÉ BARCS ESZTER: EGY ELFELEDETT KÖLTÖ A MEGYE SZOLGÁLATÁBAN DALMADY GYŐZŐ PORTRÉJA ÉS IRATHAGYATÉKA vax kávéház bérlőjeként számon tartott Fillinger 1851 után már a Sebestyén téren bérelt egy másik kávézót.41 Ez a hely vált az 1860-as év egyik fontos színterévé. Erről Dalmady így írt: „Az akkori budapesti ifjúság egy részének gyűlőhelye a Fillinger-kávéház volt, a belvárosi Sebestyén-téren. Ott olvastuk a nevezetes okmány első kefelevonatát 1860. október 22-én, és első cselekedetünk az volt, hogy a Rákóczi-induló hangjai, nagy zaj és éljenzés közt elégettük.” 42 Az ifjúság tiltakozásképpen a hatóság által elrendelt kivilágítási tervet két esetben is meghiúsította, ennek is hosszas leírását olvashatjuk az említett dokumentumban: „Az első alkalommal nem léptünk fel tömegesen, csak apró csoportokban jártuk be az utczákat, rézkrajczárokkal, kavicsokkal, sült gesztenyével zsebeinkben, mellyekkel a kivilágított ablakokat bevertük, mire a gyertyákat a többi ablakokban sietve eloltották. Különben is csak a városház és néhány magánház ablakai voltak kivilágítva. Emlékszem, hogy a városház-téren álló gyógyszertár első emeleti ablakának egyikét egy darab négykrajczárossal szerencsésen én törtem be.” 43 A következő nap eseményeit még hosszabban taglalja az író: „Másnap parancs ment szét, hogy a kivilágítás ismételtessék. Már este S órakor megszámlálhatatlan tömeg tolongott az utczákon, várva mi fog történni. A városi tanács látván, hogy a néphangulat fenyegető, a kivilágítási parancsot visszavonta, és a belváros ablakait nem is világították ki. Azt hittük, semmi dolgunk sem lesz. Este 7 órakor azonban híre érkezik, hogy a Lipótvárosban több házat mégis kivilágítottak. És most egy csoportban, tömegesen léptünk fel. A Fillingerből indultunk most is, lehettünk vagy harminczan. Egyenest a Lipótváros felé tartottunk. Az utczai nép azonnal csatlakozott hozzánk, hogy a szándék kivitelében segítsen, de csendesen viselte magát egészen addig, míg a legelső kivilágított ablakot, mely a Neuwirth generálisé 41 A 19. század végi nagy budapesti városrendezéskor, hídépítés miatt tűnt el a tér véglegesen. Horváth é. n.: 62. 42 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk" 1860-ban: 2. Dalmady 1936: 36. 43 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk" 1860-ban: 2—3; Dalmady 1936: 36. 44 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk ” 1860-ban: 3; Dalmady 1936: 36-37. 45 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk"1860-ban: 4; Dalmady 1936: 37. 46 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk"1860-ban: 4; Dalmady 1936: 37. 47 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk" 1860-ban: 6; Dalmady 1936: 38. 48 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk" 1860-ban: 6; Dalmady 1936:38. 49 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk" 1860-ban: 7; Dalmady 1936: 39. 50 MNL PML IV.475.a-7. Politikai „Miatyánk" 1860-ban\ 6; Dalmady 1936: 38. volt, észrevettük és bevertük. Összesen negyven ablakot vertünk be, több nem volt kivilágítva az egész városban. Ennyivel be is értük s visszafordultunk, de nem tett így az utcza népe. A fékevesztett néptömeg éktelen süvöltés, zaj, lárma közt vonult végig az utczákon, éltetve a forradalom férfiak, mígnem közbelépett - a katonaság. Tömérdek sebesülés, zúzódás lett a jó kedv ára, a várost egész éjjel őrjáratok tartották megszállva, és ezek minden fütyülőt letartóztattak, még ha szokásból fütyörészett is. A katonasággal kitört konfliktusban már nem volt részünk. Visszamentünk a Fillingerre, vagy a vendéglői asztalok mellett telepedtünk le, s ez szerencsénk volt, mert különben közülünk is nem egy járt volna rosszul.” 44 Az ifjúság kezdeményezte tiltakozó akció az utca emberének támogatását élvezte és a Dalmady által hazafiaknak nevezettek általános helyeslését is megkapta. „Elsők ítéltünk az októberi diploma felett, s ezt a külföld meghallotta. A politikusok azután következtek.” 45 A forradalmi hangulat színterei az utca mellett a kávéházak, vendéglők voltak, ahol - ahogy az eseményekben résztvevő Dalmady írta: „tartózkodás nélkül fejeztük ki érzelmeinket. Merész pohárköszöntők hangzottak, melyek a távolabbi asztalnál borozó idősebb emlékeket is fellelkesítették és asztalunkhoz vonzották.”46 A Sebestyén téri Fillinger kávéház fontos szerepet töltött be. A zsúfolásig megtelt épületben cigányzenét hallgattak, magyar nótákat, toborzókat, indulókat, népdalokat játszottak, de a Rákóczi-induló és a Marseillaise is állandó részét képezte a felcsendülő nótáknak. A dalok mellett költemények is születtek. Ezek egyike a Verseny című Dalmady-költemény és egy politikai ima, amelyre külön is felhívta a figyelmet az író.47 Ez a Dalmady-mű először a Fillinger kávéház falai között hangzott el. Visszaemlékezése szerint ennek szövege a következő volt: „Miatyánk, magyarok istene, ki vagy a mennyekben és a mi szíveinkben, szenteltessék meg a te neved, és a mi küzdelmünk, jöjjön el a te országod, az igazság országa, legyen meg akaratod, vesszenek ellenségeink, miképpen a mennyben, hol te uralkodói, azonképpen a földön is, az elnyomott hazában, mi kenyerünket mindennapit, a szabadság tiszta levegőjét add meg minekünk ma és minden időben és bocsásd meg a mi vétkeinket, hogy benned kétkedhetnénk, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, kik táborunkba visszatérnek, és ne vigy minket a kísérteibe, az októberi diploma kelepczéjébe, de szabadíts meg minket a gonosztól, az osztrák uralom jármáról, mindörökké Amen.” 48 A költő szerint a nemzeti ihletésű ima olyan nagy hatással volt a közönségre, hogy elkérték, leírták és terjesztették. Nyomtatásban is megjelent szövegváltozata névtelenül, Dalmady Győző tudta nélkül és bizonyos módosításokkal a Garabonzás diák 1861. február 14-i számában.49 Ez a politikai ima elhangzott 1860. december 10-én Pest vármegye bizottmánya alakuló közgyűlésén is.50 A Gránátos utcában található vármegyeháza erkélyéről szónokló Vezerle Zsigmond 186
