Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Boruzs Katalin: Római kőfaragványok a Mátyás Király Múzeum gyűjteményében
STUDIA COMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE 5. kép: A várkerti falu temetőjében előkerült római sírkő töredék (MKM Adattár, ltsz. 1955.90, fotó: 2396) 6. kép: Ökörfejekkel és levélfüzérrel díszített oltárfejezet a Sibrik-dombi tábor nyugati falából (a szerző felvétele, 2016) torony „kőbányaként” szolgált a mai város területén létrejött új település házaihoz, elsősorban díszítőelemként (ötödleges helyzet). Ezt követően legközelebb már csak az 1870-es években találkozunk újra római kövekkel Visegrádon, amikor az Alsóvár renoválási munkálatai elkezdődtek. A kőfaragványok rövid elemzése Bár ez a tárgyegyüttes nem a helyi település, sokkal inkább a tágabb környezet életére enged következtetni, érdemes tartalmilag is megvizsgálni. A római kori kőemlékek három nagyobb csoportra oszthatók. Az első csoportba a vallási célból készített fogadalmi oltárok, feliratok és istenszobrok, valamint a császárkultuszhoz köthető emlékek (építkezések és kultuszhelyek feliratai, szobrok) sorolhatóak. A második nagy csoport az építészeti elemeket (oszlopok, gerendázat, stb.) tömöríti, a harmadik csoportba a temetkezési emlékek: kisebb-na- gyobb sírépítmények, sztélék, szarkofágok tartoznak. A visegrádi oltárköveken, fogadalmi feliratokon a Pannóniában leggyakrabban előforduló istenségek neveit olvashatjuk. Három oltárt szenteltek Iuppiternek, egyet-egyet a Iuppiterluno, valamint a Liber-Libera párosnak. Silvanus Silvestris templombővítéséről tanúskodik a dunabogdányi tábla. A rajta szereplő consulne- vek alapján megállapítható, hogy 249-ben készítették, felirata szerint egy veteranus (kiszolgált katona), Iulius Secundinus, a már álló Silvanus templomot egy kisebb helyiséggel toldotta meg.13 Ezeken kívül valószínűleg még Minerva és Hercules neve olvasható az egyik táblán, hat töredéknél pedig nem állapítható meg, kinek 13 Szőke 1971. 14 Bővebben: Gróh 2003. 15 Szabó 2007. 16 A teljesség igénye nélkül: Tudor 1969; Tudor 1976; Szabó 2007; Tóth 2015:182-193. 17 Soproni Sándor ásatási naplója alapján, 1951. augusztus 30. (MKM Adattár ltsz. 1952.3) állították. Különleges az ökörfejekkel (bucrania) és levélfüzérrel díszített töredék. Díszítőmotívumként gyakran fordul elő épületeken is, vallási hátterében az állatáldozatot és az azt megelőző felvonulást kell látnunk. Az oltárkövek fejezetén és testén ritkábban fordul elő ökörfej-ábrázolás, ekkor általában Mithras, vagy valamely keleti istenségnek szentelték őket. Mivel ökröt elsősorban Iuppiter, Mars, Apollo tiszteletére áldoztak, így talán az sem kizárt, ha egyiküket sejtjük a votum mögött. A feliratok nagyon keveset árulnak el a felajánlókról. Csupán négy személy neve őrződött meg: a már említett Iulius Secundinus veteranus, ezen kívül Aelius Vindex sacerdos (pap), Baebius Draco signifer (jelvényhordozó) és [,..]ius Lucius Cornelius, akinek foglalkozására nincs adatunk. Az egyik Severus császár (Commodus, Septimius Severus vagy Caracalla) tiszteletére állított emlékre utal az egyik, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött tábla töredéke, ahol a Sarmaticus melléknév olvasható. A császárkultusz emlékei közé sorolhatjuk a lepencei építési táblát és a vele együtt előkerült átfaragott szoborfejeket, amelyek minden bizonnyal a táblán megnevezett császárok (Valentinianus, Valens és Gratianus) portréját kívánták megjeleníteni.14 Ugyanígy a vallási emlékek körébe sorolható az ún. dunai lovasistenek (vagy Dominus- Domina)15 kultuszának márványból készült, 16 cm átmérőjű korongja (10. kép). A hasonló votív tárgyakat, amelyet a trák-illyr eredetű őslakosság vallásának a római szokások szerinti megfogalmazásának tekinthetünk, régóta vizsgálja a kutatás.16 A Duna vidékére jellemző, főleg ólomból és márványból készülő, változatos formájú és méretű tárgyak datálása széles skálán mozog: a 2. század végé- től-3. század elejétől a 3. század 2. feléig-4. század első feléig, közepéig terjedő időszakra tehető. A visegrádi faragvány a Sibrik-dombi erőd DNy-i saroktornyának előterében, 10-15 cm-es átégett, paticsos rétegben törmelék, római tetőfedő téglák és 4. századi érmek mellett feküdt.17 A rendelkezésre álló adatok alapján 141
