Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)

Régészet - Boruzs Katalin: Római kőfaragványok a Mátyás Király Múzeum gyűjteményében

BORUZS KATALIN: RÓMAI KÖFARAGVÁNYOK A MÁTYÁS KIRÁLY MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN

3. kép: „Ökörszem díszítésű párkány részlet” - a Schu- lek-féle leltár XVI. tétele (fotó: MMOK, 13229)

A római kori kőfaragványok származási helye

A kutatás jelenlegi állása szerint a Visegrádon talált kőtöredékek közül csak kettő (!) utal eredeti készítési és felhasználási helyére: ezek a késő római őrtornyok építési táblái 371 és 372-ből.8 A többi töredék 2—3. századi síremlékek, oltárok, épületek részét képezték, és másodlagos felhasználásból, másodlagos vagy harmadlagos helyről származnak. A rajtuk szereplő ábrázolások és feliratok alapján úgy tűnik, hogy Eszakkelet-Pannoniában kell keresni eredeti felállítási helyüket, ahol a lakosság egy része rendelkezett a készíttetésükhöz szükséges anyagi háttérrel.9 Visegrád területéről nem ismert ilyen anyagi bázissal rendelkező római település, a 2-3. századi temető feltárt területén semmilyen sírépítmény nyomát nem lehetett megfigyelni.10 Ugyanakkor a szállítási lehetőségek miatt nem túl távol, elsősorban a Duna mentén kereshetjük ezt a helyet, amelynek pontosabb lokalizálását a feliratokon látható csapatnevek is segítik. Az aquincumi (Óbuda) táborhelyű légió IIAdiutrix nevének rövidítése többször is szerepel. A cohors milliaria nova Surorum Sagittariorum Severiana, a szír íjászok 1000 fős egysége, aminek legközelebbi állomáshelye Ulcisia (Szentendre) volt, egyszer jelenik meg. Két közeli castellum, Solva (Esztergom) és Cirpi (Dunabogdány) helyőrségének neve (cohors I Ulpia Pannoniorum milliaria equitata és cohors II Alpinorum equitata) visegrádi feliratról eddig még nem került elő.11 Aquincum térségét erősíti meg

8 Gróf—Gróh 1995; Gróf-Gróh 1999; Soproni 1967:138; Soproni 1978: 51-55.

9 Mráv Zsolt a Gorgó-fejes küszöbkő (ltsz: 2016.2.2) elemzése kapcsán jutott erre a megállapításra: Gróf-Gróh-Mráv 2002: 254-259.

10 Boruzs 2007: 221.

11 Az esztergomi cohors neve bélyeges téglákról ismert, a gizellamajori erőd területéről, másodlagos felhasználásból.

12 Gróh 1999; Gróf-Gróh 2001; a szobortorzóhoz: Kuzsinszky 1906.

4. kép: A budaörsi pilaszterfő (a szerző felvétele, 2016)

egy másik, szerencsés véletlen folytán tett megfigyelés is. Kiderült, hogy az egyik lepencei szoborfej (ltsz: 99.1.1) tökéletesen illeszkedik egy 1905-ben feltárt aquincumi villában (Szemlőhegy) talált női szobortorzóhoz.12 Ezek az adatok arra utalnak, hogy a 2-3. századi kőemlékek eredeti felállítási helye Aquincum és Ulcisia térsége lehetett. Innen kerültek elszállításra a 340-370-es évek között, elsősorban a Sibrik-dombi katonai tábor falainak átépítéséhez falazóanyagként, kisebb részben a lepencei őrtorony és a gizellamajori erőd különböző építészeti részleteinek kialakításához (másodlagos felhasználás, 8. kép).

A Római Birodalom hanyatlását és a népvándorlás időszakát követően a 10-11. század folyamán a felújított Sibrik-dombi erőd falai közé új lakosság költözött, ahol az új államszervezet egyik (ispáni) központját alakították ki. Közelében épült fel a Szent András monostor, és ide települt a szolgáltató falu templomával és temetőjével. A római tábor elbontott falainak anyagát ezekhez az építkezésékhez is felhasználták, így kerülhettek a római kőtöredékek immár harmadlagos helyükre: az ispáni központ új épületeihez és a monostorba építőanyagként vagy a temetőbe sírkőként. Előbbinek bizonyítékát 2015-ben is megfigyelhettük a Sibrik-dombon feltárt templom DNy-i sarkánál, ahol egy faragott kő helyét őrizte meg a habarcs (9. kép). Maga a kő (feltehetőleg oltárkő) már nem került elő. A Sibrik-dombi központ és környezete a tatárjárás alatt elpusztult, elnéptelenedett, köveit a 13. század közepén emelt új erődítmény, az Alsóvár falazatához (negyedleges felhasználás) hordták el. A később romossá vált

140