Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Boruzs Katalin: Római kőfaragványok a Mátyás Király Múzeum gyűjteményében
STUDIA COMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE Boruzs Katalin RÓMAI KŐFARAGVÁNYOK A MÁTYÁS KIRÁLY MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN A visegrádi kőtár története nagyjából 150 évre tekint vissza, Henszlmann Imre 1871-1878 között folytatott várásatásai során jött létre. Éppen ezért túlnyomó többségben középkori faragványból áll, csupán elenyésző része származik a római korból: jelenleg a több mint 7000 darabot számláló gyűjteményből csak 44 darab a római kori.1 A római kőtár kialakulása Visegrád a 19. század közepétől ismert mint üdülő- és kirándulóhely, de igazán közkedveltté a helyi gőzhajóállomás kialakítása után, az 1870-es évektől vált. Ekkor a dombok aljában meghúzódó kis település képének legmeghatározóbb eleme a tájképeken előszeretettel ábrázolt Alsóvár (elsősorban a Salamon-toronyként ismert lakótorony) és a Fellegvár volt. A település antik emlékei ekkor még nem kerültek a figyelem középpontjába. Bár Römer Flóris jegyzeteiben már 1864-ben dokumentálta a Sibrik-dombi lelőhely létét, de feltárásokra ott csak kb. 90 év múlva került sor.2 Az első római kori leletek az 1870-es évekből ismertek, amikor - többek között a helyi plébános, Viktorin József munkásságának is köszönhetően — Visegrád műemlékeinek megóvásáért az Alsóvár és a Fellegvár területén romeltakarítást és tereprendezést végeztek. A Henszlmann Imre által 1871-1878 között vezetett munkálatok során több, a középkorban másodlagosan felhasznált római kori kőfaragvány is napvilágra került. (Ezek alapján Viktorin József úgy gondolta, hogy az Alsóvár Traianus vagy Marcus Aurelius idején épül1 A teljes kőtár történetéről, összetételéről bővebben: Gróf-Gróh- Kocsis et al. 2002: 720-728. Ezúton szeretném megköszönni Szőke Mátyás címzetes múzeumigazgatónak a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét és kritikai megjegyzéseit. 2 Römer 1864: 126. Az 19Sl-52-ben végzett feltárásról összefoglaló: Soproni 1954. 3 Bozóki 2012: 42. 4 Hampel 1880; újabb közlésük: Barkóczi-Soproni 1981: 803,805,806, 809, 811, 812, 816-819, 822-825; Kovács 2005:132. 5 Gróf-Gróh—Kocsis et al. 2002: 721. Utóbbi eredete nem lehetett kérdéses, hiszen már Gerevich Tibor is közölte összefoglalójában, igaz, középkori oszlopfőként: Gerevich 1938: CII.4. Ezúton köszönöm Búzás Gergelynek, hogy felhívta rá a figyelmemet. hetett.3) A feltárt jelenségekről Henszlmann naplója, rajzai tanúskodnak, bár ezek egy része - ahogyan a tárgyaké is - mára már elkallódott (1. kép). A kor gyakorlatának megfelelően a leleteknek csak egy része maradt helyben (Visegrádon): több gyűjtemény, elsősorban a Magyar Nemzeti Múzeum is gazdagodott belőle. 1879-ben a visegrádi ásatásokat irányító Schulek Frigyes 14 római kori, feliratos kőtöredéket szállíttatott be a Nemzeti Múzeumba Hampel József kérésére, aki ekkor az Érem- és Régiségtár őre volt. A beszállított darabok részletes leírását és rajzát Hampel hamarosan az Archaeologiai Közlemények hasábjain tette közzé.4 5 Ezek többsége azóta is a Magyar Nemzeti Múzeum lapidáriumában található. Ezt követően 1890-ben és 1894-ben, a Czobor Béla vezette várkerti ásatások során (az egykori Szent András monostor területéről) kerültek napvilágra római kori faragványok, amelyekről pontos rajzok állnak rendelkezésünkre Sztehlo Ottó jóvoltából (2. kép). A visegrádi gyűjtemények szempontjából Schulek János munkássága mindenképpen sorsfordító volt, hiszen nemcsak a királyi palota feltárását, hanem a régészeti emlékek rendezését és leltározását is megkezdte. Ekkor, 1933-34-ben a római kőtár 25 tételt számlált (3. kép). Sajnos az idők folyamán ebből jó néhány elkallódott vagy tönkrement a Salamontorony 1950-es leégésekor. A visegrádi gyűjtőhely 1953-ban Mátyás Király Múzeum néven önálló intézménnyé vált. Ekkor a Magyar Nemzeti Múzeum, a Fővárosi Múzeum és a Szépművészeti Múzeum is átadta az általuk őrzött visegrádi kőfaragványokat, de a szállítások során - feltehetőleg tévedésből - máshonnan származó kövek is Visegrádra kerültek, így például egy római pilaszterfő Budaörsről (4. kép)} Héjj Miklós múzeumigazgató még ugyanebben az évben új leltárt készített. Ez, a Schulek-féle gyűjtemény megmaradt darabjaival és az újonnan beszállított töredékekkel együtt, már csak 16 római faragványt tartalmazott (ltsz.: 53.60.1-53.74.1, 57.3.1). Az 1950-60-as évekbeli ásatások eredményeképpen 4 tétellel bővült a római kőtár. Egyikük tudományos szempontból különösen fontosnak mondható: 1955-ben eredeti helyén került elő a kőbányai őrtorony építési 137
