Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
STUDIACOMITATENSIA 35.-A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE készültek, a tagolatlan kengyelgomb és a lábrész alakítása alapján a támlap nélküli egygombos erősprofilú fibulák közül Almgren 84-es formával állíthatók párhuzamba, ami alapján esetükben is 2. századi használat valószínűsíthető. A 3. változatba sorolt perbáli fibula (Kat. 63) szerkezeti sajátosságai alapján Almgren 83-as formával állítható párhuzamba. A 4. változat fabulájának lábrésze (Kát. 64) az 1. változathoz hasonlóan ívelt oldalú, de eltérő keresztmetszetű, a kengyelgomb pedig széles és tagolatlan. A 65-66. számú fibulák kerek fejrészéhez változatos alakítású kengyelgomb és lábrész kapcsolódhatott. A késő kelta periódusban egyedül csak a szemes fibulák (4. típus, Kát. 4-5) vetik fel annak lehetőségét, hogy idegen fibulatípusok ebben az időszakban is eljuthattak a vizsgált térségbe. De erre a típus keltezése alapján később, a római foglalás idején, vagy a kora római kor elején is sor kerülhetett. Az átmeneti időszaknak tekintett Claudius-Flavius-korban, valamint a kora római kor elején új változatok alakultak ki a bennszülöttekhez köthető fibulatípusokon belül, megjelentek idegen fibulatípusok, de a helyinek tekintett fibulatípusokon belül is van példa más területeken kialakult és elterjedt változatok felbukkanására. Ebben az időszakban idegennek tekinthető minden olyan fibula, amelynél a gall kultúrkörben elterjedt korai csuklós zárszerkezettípusokat alkalmazták. Leginkább a Rajna-vidékről, esetleg Galliából, Britanniából jutottak el Perbálra a korai csuklós korongfibula (1. típus, Kat. 1) és Zsámbékra a csuklós ívfibulák (hosszában tagolt kengyelű 12. típus, Kát. 2/, illetve szárnyas csuklós fibula /3. típus, Kát. 3/). Birodalmon belüli eredet esetén, a körültekert húr alapján leginkább 2. századi készítést lehet feltételezni all. típusba sorolt egytagú, térd alakban meghajlított, tagolatlan testű, párhuzam nélkül álló fibuláról (Kát. 79), de az sem zárható ki, hogy a birodalmon kívülről került Zsámbékra. A térségben elterjedt fibulatípusokat tekintve az egygombos, erősprofilú fibulákon belül idegen eredetű a 9. változatba sorolt, Raetiában és Felső-Germaniá- ban elterjedt, úgynevezett raetiai típusú egygombos, erősprofilú fibula (Kat. 33). Eszakkelet-Pannoniában szinte minden lelőhelyen (Budaörs és Érd után Zsám- békon is) felbukkan belőlük egy-egy darab. Budaörsön egy 8. változatba sorolható egygombos, erősprofilú fibulával párt képezve egy nő viseletéhez tartozott. A 13. változatba sorolt, egy- vagy kéttagú, okorági típusú egygombos, erősprofilú fibulák (Kát. 39 és esetleg Kát. 40) Pannónia déli részében terjedtek el, térségünkben csak szórványosan bukkannak fel. A szárnyas fibulákon belül egyelőre idegen elemeknek tekinthetők a szárnyakon két-két gombbal díszített változatok 251 Merczi 2016b: 472. 252 A11. típusba sorolt térd alakban meghajlított testű fibulát egyelőre helyi készítésűnek tekintettem. 253 Merczi 2016b: 471, 475,3. táblázat, 2. ábra. 254 Ottományi 2012:315-316. (3. változat, Kát. 51). A zsámbéki töredék valószínűleg Pannónia északnyugati részéből származik, és használata egybeesett a 2. változatéval. A 4. változatba sorolt perbáli fibula párhuzamai (Kát. 52) a sajátos szárnyak és gombok alapján egyelőre csak Daciából ismertek. A késő kelta és kora római (az Augustus korától a markomann háborúkig terjedő) periódushoz Perbálon (23/33 = 69,6 %) és Zsámbékon (46/69 = 66,7%) is kb. az összes lelet 2/3-a sorolható (1-8 és 11. típusok, valamint a pontosabban nem tipologizálható rugótöredékek). Hasonló eredményre vezetett a budaörsi település leleteinek vizsgálata is (80/130 = 61,5%).251 Ezeken belül kb. minden 7-8. darabot (Perbál: 3/23 = 13,0%; Zsámbék: 7/46 = 15,2%) lehetett nem helyi eredetűként meghatározni.252 Az eddig bemutatott típusok közül leghosszabb ideig az egygombos, erősprofilú fibulák voltak használatban, ennek köszönhetően igen nagy változatosságot mutatnak. Ezt a típust viselték a késő kelta eravicusok, de nem ment ki a divatból a római foglalás időszakában és a kora római korban sem. Egyes támlap nélküli változatokról feltételezik, hogy használatuk átnyúlt a 3. századra is. A perbáli és zsámbéki leletanyagban elkülönített változatok többsége már Budaörsről is ismert volt, ami jelzi, hogy a vizsgált térség anyagi kultúrája egységesnek tekinthető. Az egygombos, erősprofilú fibulák mellett a késő kelta korban és a római foglalás idején kisebb számban noricumi-pannoniai kétgombos fibulákat viseltek. A római kort tekintve azonban használatuk nem nyúlt át a 2. századra. A noricumi-pannoniai szárnyas fibulák a római foglalás idején jelentek meg, használatuk a budaörsi sírok alapján a markomann háborúk után már nem igazolható. A kétgombos és a szárnyas fibulák a női viselet részét képezték, és Budaörsön az egygombos, erősprofilú fibulák többsége is női sírokból került elő. Ez a három fibulatípus a bennszülöttek (ezen belül elsősorban a nők és lánygyermekek) viseletéhez tartozott,253 akik a markomann háborúkig a települések lakosságának többségét alkották.254 Kevés adattal rendelkezünk a trombitafejes fibulákról, amelyek csak a kora római korban jelentek meg, de többnyire a 2. században voltak használatban. A kisebb méretű fibulákat magába foglaló 1-2. változatot bizonyára (ugyancsak a bennszülött) nők viselhették. A térségben új típust képviselnek a támlapos egygombos fibulák, amelyek két helyi típus sajátosságait egyesítik. Ez alapján nem sorolhatók az idegen elemek közé. A térségben idegennek tekinthető fibulák döntő többsége a birodalmon belül készült: vannak közöttük Pannónia más részeiből, és más tartományokból (Felső-Germania, Raetia, Dacia) származtatható darabok is. A barbaricumi területekről viszont csak elvétve érkeztek fibulák ezekre a többségében bennszülöttek lakta településekre. A birodalmon belüli idegen fibulatípusok egy része bizonyára az itt letelepedett veteránokhoz és családtagjaikhoz köthető, de az sem zárható ki, hogy az idegennek tekintető fibulák egy részének helyi eredetű tulajdonosa volt. 101
