Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
MERCZI MÓNIKA: RÓMAI KORI FIBULAK PERBÁLRÓL ÉS ZSAMBÉKRÓL A térdfibulák (10. típus) 15,2%-os gyakorisággal Perbál második legnépszerűbb fibulatípusát jelentik. Zsámbékon gyakoriságuk (7,1%) - Budaörshöz hasonlóan - 10% alatt maradt. Mindkét lelőhelyen csak félköríves fejlappal készített darabok fordultak elő. Ehhez a noricumi-pannoniai-moesiai térségre jellemző, oldalnézetben magasan boltozott, felülnézetben középtájt beívelő fibulatest kapcsolódott, amelynek keresztmetszete félköríves (1-2. változatok, Kát. 67-69) vagy trapéz alakú (3. változat, Kát. 71-74), valamint háromszögletes (4. változat, Kát. 75) lehetett. A fejlap és a fibulatest között többnyire gallér található (2-4. változatok), ami a noricumi-pannoniai-moesiai térségben elterjedt alkotóelem. A 70. számú fibula pontos besorolása a fejlap hiányában nem lehetséges. A körültekert húrral, rövid rugóval, külön darabból hajlított hengeres tokkal rendelkező töredék Pannónia területén készített, ritkább változathoz tartozhatott. A térdfibulák már a középső császárkorhoz köthetők, de megjelenésük még a települések kora római korára tehető. Velük egy időben viselték a szarmata típusú rugós T-fibulákat (12. típus, Kát. 80). Ezek a birodalmon kívül felső húrozással készültek, a birodalmon belül viszont nem egyedülálló jelenség az alsó húrozású rugó alkalmazása. Ugyancsak a középső császárkor idejére tehető a csuklós zárszerkezet késői formájával ellátott, a térdfibulákhoz hasonlóan katonafibuláknak tekintett csuklókaros T-fibulák használata (15. típus, Kát. 84-85), közülük a 85. számú, csak egy trieri párhuzammal rendelkező, bordázott kengyelű fibula a karok végén lévő gombok és a karok alakítása alapján már átmenetet képez a hagymafejes fibulák felé. Az előző periódusokkal összevetve a középső császárkorban (markomann háborúk ideje, 2. század vége3. század közepe, középső harmada) a fibulák számának visszaesését lehet megfigyelni: a leletanyagnak csak 10-15%-a keltezhető erre az időszakra (Perbál: 5/33 = 15,2%; Zsámbék: 8/69 = 11,6%; Budaörs: 15/130 = 11,5%).255 Ezt elsősorban a férfiak által viselt fibulatí- pusok túlsúlyba kerülésével lehetett magyarázni, a nők ebben az időszakban valószínűleg már olyan viseletre tértek át, amelyhez nem volt szükség fibulákra.256 Ebben az időszakban idegennek csak a Zsámbékon talált szarmata típusú rugós T-fibulát lehet tekinteni, ami alapján a térségben az idegen fibulák aránya az előző periódusokhoz képest (Zsámbék: 1/8 = 12,5%) nem változott. A késő római kor (3. század utolsó harmada, vége-5. század eleje) uralkodó fibulatípusát Budaörshöz (21,5%) hasonlóan Perbálon (12,2%) és Zsámbékon (14,4%) is a késői csuklós zárszerkezettel készített hagymafejes fibulák (18. típus) jelentik. A leletek a Keller és Pröttel által elkülönített hat csoport közül kettőbe, a legkorábbi, 280 és 320 közé keltezett, rátét nélküli vagy rövid rátéttel díszített karokkal, hosszúkás, bimbó alakú gombokkal jellemezhető 1. típusba (Kát. 89-92), és a 330-400 közé keltezhető, szélesebb, valóban hagymafejre emlékeztető gombokkal rendelkező 3-4. típusba (Kát. 94-102) sorolhatók. A leletek töredékessége miatt a típusokon belüli pontosabb besorolás csak ritkán volt lehetséges. Egy rövid lábrésszel rendelkező töredékről (Kát. 93) feltételezhető, hogy a 300 és 340 között viselt, facettált gombokkal, hatszögletes keresztmetszetű, rátétdíszes karokkal készített 2. típusba tartozott. A hagymafejes fibulákkal párhuzamosan viselt, sajátos záródási mechanizmussal rendelkező késői gyűrűfibu- lák (16. típus) a budaörsi és a perbáli településen nem fordultak elő, Zsámbékon azonban két zárt formához tartozó töredék is előkerült. A gyűrűhöz kapcsolódó toldalék egyszerű téglalap alakú (Kát. 86) vagy kettős T-alakú (Kát. 87) lehetett. A rugós zárszerkezettel rendelkező fibulák többsége ebben az időszakban a birodalom területén már idegennek tekinthető. Kivételt képeznek a cikádafi- bulák, amelyeknél a rugós zárszerkezet a késő római korban is megmarad. A típust képviselő fibulát (Kát. 88) elsősorban a mérete alapján lehet a késői darabok közé helyezni. Az idegen, rugós zárszerkezetű fibulák közé sorolhatók az egytagú, 2x2 csavarulatos rugóval, díszítetlen (Kát. 82) vagy díszített kengyellel (Kát. 83), és téglalap alakú lábbal rendelkező rugós T-fibulák (14. típus), amelyek Délnyugat-Szlovákia és Morvaország területén terjedtek el a 3. század közepe/3. század utolsó harmada és a 4. század vége közötti időszakban. Egy hiányos, hosszában domborúan meghajlított kengyel- és lábrészű aláhajtott lábú fibula (13. típus, Kát. 81) a 3-4. század fordulójára keltezett budaörsi leletekkel mutatott hasonlóság alapján tartozhatott a késő római fibulatípusok közé. A késő római korban a fibulák aránya Perbálon azonos a középső császárkori gyakorisággal (5/33 = 15,2%), más telepeken viszont a fibulák számának újbóli emelkedését lehet megfigyelni (Zsámbék: 15/69 = 21,7%; Budaörs: 32/130 = 24,6%).257 A nagyobb esetszámú zsámbéki leletanyagot alapul véve az idegennek tekinthető fibulák aránya ebben a korszakban sem változott (2/15 = 13,3%). Az előző periódushoz hasonlóan a fibulák a késő római korban is elsősorban a férfiak viseletéhez tartoztak. Összegzés Az Aquincumból Savariába vezető út mentén elhelyezkedő budaörsi római település 2012-ben közzétett leletanyagának elemzése révén már átfogó képet kaphattunk az Eszakkelet-Pannoniában viselt fibulatípusokról és ezek változatairól. Budaörstől nyugatra nagyobb számban Perbálról és Zsámbékról is ismerünk fibulá- kat. A zsámbéki leleteket fémkeresősök szolgáltatták 255Merczi 2016b: 475. 256Merczi 2016b: 475-476. 257Merczi 2016b: 476. 102
