Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
MERCZI MÓNIKA: RÓMAI KORI FIBULÄK PERBÁLRÓL ÉS ZSAMBÉKRÓL formájának tekinthető. A változatba sorolható perbáli leletek többsége a 14/9-es lelőhelyről származik, ami a telep életének római foglalás és a kora római kori fellendülését jelezheti. A 7-8. változatok mellett mindkét település leletanyagában feltűnnek további egytagú, de csak egy-egy darabbal képviselt, az 1. század második felére keltezhető változatok is. A Perbálon leírt 11. változat fibulája (Kát. 35) az előző két változattól eltérően nyújtottabb, szalagszerű, peremen lesarkított fejrésszel, tagolt, félköríves kengyelgombbal, nagyméretű, kitöltött tűtartóval rendelkezik. A zsámbéki leletanyagban jelen levő 10. változat nagyobb méretű, átalakított fibulája (Kát. 34) nyújtott fejrésszel, tagolatlan kengyelgombbal készült. Az egygombos, erősprofilú fibulák 12. változata (Kát. 36-37 és feltételesen Kát. 38) a facettált, de szalagszerű fejrész, a tagolatlan kengyelgomb, a nagyméretű, többnyire kitöltött tűtartó alapján a 7-8. változatok tipológiailag fejlettebb, leegyszerűsödött formájaként is értelmezhető. Párhuzamok alapján ez az első olyan támlapos, elsősorban Pannóniában elterjedt, egygombos, erősprofilú változat, amelynél az egytagú- ság mellett már a kéttagúság is megjelenik. Budaörsről csak egytagú formában ismert. A még a települések kora római periódusához köthető 10-12. változatok használata ugyancsak átnyúlhatott a 2. századra. A támlap nélküli egygombos, erősprofilú fibulák között csak olyan kéttagú változatok fordulnak elő, amelyek a birodalmon belül alakultak ki. Közülük a tagolt kengyelgomb alapján, de a fejrészről hiányzó gerinc ellenére két változatot is Almgren 83-as formával lehetett azonosítani. A 14. változatba sorolt perbáli fibula (Kat. 41) háromszögletes fejrésze a peremen lesarkított, a 15. változat zsámbéki fibulájánál (Kát. 42) a fejrész oldalai beívelők. Az utóbbi változat mindeddig csak azal területekről (Bajna, Bajót, Dorog) volt ismert. Eraviscus területen való megjelenése összefüggésbe hozható az azal területet behálózó, és a Biatorbágy-Do- rog útba torkolló útvonalakkal. Az egyszerűbb felépítésű (rövidebb rugó, tagolatlan, félköríves kengyelgomb), Almgren 84-es formával azonosított 16. változat (Kát. 43-46) mindkét lelőhely leletanyagában megtalálható. Ezek a támlap nélküli, kéttagú, egygombos, erősprofilú fibulák már a 2. században (esetleg a 3. század elején) készültek, így a perbáli leletek a 14/9-es település olyan periódusához kapcsolódnak, amelyből a 2007- 2008-as kutatások során nem kerültek elő objektumok. A fibulák azonban más felszíni leletekhez hasonlóan arról tanúskodnak, hogy a telep élete a Traianus-kor után is folytatódott. A római foglalás idején nemcsak az egygombos fibulákon belül alakultak ki új változatok, hanem Budaörshöz hasonlóan ekkorra tehető az első szárnyas fibulák (6. típus) megjelenése is. A típus gyakorisága a térség településeinek leletanyagában 5-10% között mozog (Perbál: 9,1%; Zsámbék: 4,3%). A budaörsi temetőben elkülöníthető négy változat közül kettő jelenlétét Perbálon és Zsámbékon is igazolni lehetett, ezeket a szárnyak díszítésére szolgáló egyegy felszegecselt hengeres gomb köti össze egymással. A Garbsch A 238c változattal azonosítható 1. változat (Kát. 47-48) fejrésze szélesebb, a lábrész felső pereme huzalszerű, a tűtartót díszítő átlyukasztások vízszintes sorokban helyezkednek el. Használata átnyúlt a 2. század elejére is. A budaörsi temető 3. változatával azonosítható fibulák (2. változat; Kát. 49- 50) fejrésze keskenyebb, a gombok alacsonyabbak, a lábrész felső pereme lécszerű, a tűtartót párhuzamok alapján függőleges pontsorok és cikcakkvonal díszítették. Használatuk a Flaviuskorra és a 2. század első felére tehető. Perbálon a 14/4-es lelőhelyet mindössze ez az egy fibula képviseli. A lelőhelyen feltárt objektumok keltezése megerősíti, hogy ez a változatot is viselték a 2. században. Az ugyancsak a noricumi-pannoniai viselet részét képező noricumi-pannoniai kétgombos fibulák (7. típus) mindkét leletanyagban kisebb számban fordulnak elő (Perbál: 6,1%; Zsámbék: 1,5%), mint a szárnyas fibulák. Az először Perbál leletanyagában megjelenő, kerek átlyukasztásokkal díszített tűtartójú, Garbsch A 237b változat (1. változat, Kát. 53-54) Délnyu- gat-Pannoniában terjedt el, és használati ideje alapján (Augustus-kor vége — Claudiuskor eleje) - az egygombos, erősprofilú fibulák korai változataihoz hasonlóan - a 14/9. lelőhely késő kelta periódusához köthető. A változat esetében egyelőre kérdéses, hogy idegen elemnek tekinthető-e, vagy kisebb számban a térségünkben is jelen volt. A keretes tűtartó alapján Garbsch A 236c változatába (2. változat) sorolható zsámbéki töredék (Kát. 55) a térségben leggyakoribb kétgombos fibula változat újabb képviselője. A változat keltezése alapján (1. század első fele vagy 1. század) a fibula a késő kelta periódushoz és az átmeneti, illetve kora római korszak elejéhez egyaránt tartozhatott. Az egygombos, erősprofilú és a noricumi-pannonai szárnyas fibulák tulajdonságait ötvöző, Zsámbékon előkerült, nagyméretű, kéttagú, támlapos egygombos fibulák (8. típus, Kát. 56-57) rövid, rombusz alakú, facettált fejrésszel, tagolt kengyelgombbal, hosszan elnyúló lábrésszel, nagyméretű, kitöltött tűtartóval készültek. Ez a kéttagúsága alapján 2. századi típus kis számban azal és eraviscus területen egyaránt felbukkan. A pannoniai trombitafejes fibulák (9. típus) Zsámbékon a harmadik leggyakoribb fibulatípust jelentik (11,5%), a perbáli leletanyagból viszont csaknem teljesen hiányoznak (3,0%). A leletek töredékessége miatt csak két olyan változatot lehetett elkülöníteni, ahol a fibulák minden alkotóeleméről rendelkezünk adatokkal. A Budaörsön is népszerű 1. változat fibuláit (Kát. 58-59) sokcsavarulatos rugó, körültekert húr, kisméretű, felülnézetben kerek fej, ívelt oldalú, középvonalában hullámvonallal díszített lábrész jellemzi. Ez a Pannónia teljes területén elterjedt változat már a települések kora római periódusában jelent meg, és használata még a 2. század második felére is átnyúlt. A 2. változat kéttagú fibulái (Kát. 60- 62) rövidebb rugóval és kerekded fejjel 100
