Véri Dániel (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve - Studia Comitatensia 35. (Szentendre, 2017)
Régészet - Merczi Mónika: Római kori fibulák Perbálról és Zsámbékról
STUDIACOMITATENSIA 35.- A FERENCZY MÚZEUMI CENTRUM ÉVKÖNYVE a változathoz tartoztak. A 94. számú fibula trapéz alakban kiszélesedő lábrészét 1+2 pontkörpár díszíti, ami alapján ez a fibula a legnépszerűbbnek tekinthető Keller-Pröttel 3-4/B változatba sorolható. Díszítéstől függetlenül a Keller-Pröttel 3-4. típusába sorolható fibulákat a 330-4. század vége vagy 5. század eleje közötti időszakban viselték.248 A leletanyag értékelése A budaörsi telep és temető fibuláinak elemzése után az ugyancsak eraviscus területen elhelyezkedő Perbál és Zsámbék leletanyaga, összesen 102 fibula került feldolgozásra. A 33 perbáli fibula egy része Ottományi Katalin 2007-2008-as feltárásain, a Kukorica-dombi dűlőben (MRT 7, 14/9. lh.) és vele összefüggő Zsidó-földek lelőhelyen (MRT 7,14/4. lh.), a leletek másik része egy pince építésekor került elő. Az elemzésbe bevontam a közeli Zsámbék fémkeresős fibuláit is. A két egymáshoz közel fekvő mai település leletanyagának együttes feldolgozását egyrészt indokolja, hogy részben mindkét leletanyag azonos etnikumhoz, a késő kelta korban megtelepedett és a kora római korban is továbbélő eravicusokhoz köthető. Másrészt pedig mindkét települést érintette az a Biatorbágy-Dorog között feltételezett út, amely az Aquincum-Savaria és az Aquincum-Brigetio diagonális utat kötötte össze egymással. Budaörshöz hasonlóan mindkét település legnépszerűbb és egyben legnagyobb változatosságot mutató fibulatípusát az egygombos, erősprofilú fibulák (5. típus) képezik, amelyek a leletanyag kb. 40%-át (Perbál: 42,4%; Zsámbék: 39,1%) teszik ki (1. táblázat). A típuson belül a legkorábbi, hosszan elnyúló lábrésszel, négyzetes áttörésekkel díszített tűtartójú változatok (Almgren 67-es forma) csak Zsámbék leletanyagában fordultak elő. Ezek a fibulák kezdetben zsákszerű fejrésszel, tagolt, kerek kengyelgombbal, és a párhuzamok alapján 3-4 négyzetes áttöréssel díszített tűtartóval készültek (1. változat, Kát. 6). A tipológi- ailag fejlettebb daraboknál a fejrész rombusz alakúvá, a kengyelgomb oválissá vált, a tűtartó áttöréseinek száma 2-3-ra csökkent (2. változat, Kát. 7-9). Ezek a kora és középső, illetve középső és késő Augustus-kori változatok Zsámbékon olyan település vagy települések jelenlétére utalnak, amelyek legkésőbb Augustus korában már lakottak voltak. Terepbejárások során kelta leletanyag a Békás-patak nyugati oldalán fekvő, egymással bizonyára összefüggő Közép-Fertályok I—II lelőhelyeken (MRT 7, 38/18-19. lh.) vált ismertté, ahol a római leletanyag jelenléte a telep/telepek római kori továbbélésére és villagazdasággá alakulására enged 248 Paul 2011: 47-53. 249 MRT 7:358. 250 MRT 7:355-356. következtetni.249 Késő kelta és római leletanyag, köztük kocsitemetkezés, korai és késői csontvázas sírok ismertek továbbá a Zsámbéki-patak közelében elterülő Alsó-szőlő lelőhelyről is (MRT 7, 38/7. lh).2S0 A fibulák azonban eddig nem ismert lelőhelyekről is származhatnak. Az egygombos, erősprofilú fibulák tipológiai fejlődésének következő állomását a 6. változat (Kát. 14) jelenti. Az ide sorolható fibulánál - párhuzamok alapján - a fejrész a 2. változathoz hasonlóan rombusz alakú és félköríves keresztmetszetű, a lábrész hosszan elnyúló, de a tűtartó négyzetes áttörések helyett 2 vagy 3 kerek átlyukasztással díszített. Ezek az Almgren 68-as formával azonosítható, Tiberius vagy Tiberius-Claudius korára keltezett fibulák Budaörsön és Zsámbékon is még a késő kelta objektumok leletanyagához tartoztak. A 3. változat fibuláját (Kát. 10) a zsákszerű fej és a kerek kengyelgomb még Almgren 67-es, a kerek átlyukasztásokkal vagy bemélyedésekkel díszített tűtartó pedig már Almgren 68-as formához köti. Átmeneti jellege alapján ez az egyelőre csak budaörsi párhuzammal rendelkező fibula is még a római foglalás előtti időszakot képviselheti. Perbálról egyelőre Augustus korára keltezhető fibulákat nem ismerünk, de az egygombos, erősprofilú fibulák két további, tűtartójuk alapján ugyancsak Almgren 68-as formával azonosított változata (4-5. változatok) utalhat arra, hogy Perbál is lakott volt már a római foglalás előtti időszakban. A 4. változat fibulájánál (Kát. 11) a lábrész és a tűtartó alakítása még az 1. változat felé mutat, de a kerek kengyelgomb már tagolatlan, és új elem a szalagszerű fejrész is. A fibula a budaörsi párhuzam keltezése alapján köthető a késő kelta periódushoz. Az 5. változat fibulái- nál (Kát. 12-13) új elem a fejrészen megjelenő gerinc. A változat Budaörsről nem ismert, előfordult viszont az érdi leletanyagban. Az egyes daraboknál megfigyelhető átmeneti jellegek (kissé zsákszerű fejrész, kerekded kengyelgomb) alapján ez a változat is megjelenhetett már a római foglalás előtti időszakban, de használata átnyúlt az átmeneti időszakra is, amire a 12. számú, Claudius-Flavius-korra keltezhető fibula is utal. A római foglalás időszaka új egygombos, erősprofilú fibulaváltozatok megjelenését is magával hozta. A 7. (Kát. 15-20) és 8. változatba (Kát. 21-32) sorolható fibulák viszonylag nagyméretű, felső oldalán facet- tált fejrésszel és megrövidült lábrésszel jellemezhetők. A tűtartó díszítését továbbra is kerek átlyukasztások vagy bemélyedések alkotják, a két változat egymástól mindössze a fibulák méretében különbözik. A budaörsi és érdi leletek keltezése alapján ez a Claudius- és kora Flavius-korban elterjedt változat Eszakkelet-Panno- niában még a 2. század elején-első harmadában is használatban lehetett. A perbáli és zsámbéki leletek nagy száma ismételten megerősíti azt, hogy ez a két változat - mérettől függetlenül - az északkelet-pan- noniai egygombos, erősprofilú fibulák legnépszerűbb 99
