Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Reznák Erzsébet: Nyolc választás Cegléden, 1920–1939. Képviselők és választók a ceglédi sajtóban
Tanulmányok Pest megye történetéből Reznák Erzsébet Nyolc választás Cegléden, 1920-1939 Képviselők és választók a ceglédi sajtóban A sajtó nagyhatalom. Ennek a régóta közismert ténynek a bizonyítékait kerestem a két világháború között megjelent ceglédi újságokban; az adatgyűjtés eredményeit az elkövetkező lapokon találhatja majd meg a Olvasó. Ezúttal a ceglédi országgyűlési (nemzetgyűlési) választások eseményeit szedegettem össze a helyi sajtóból és közben (újra)felfedeztem egy elfelejtett korszakot is. Valójában olyan régen elmúlt történelmi jelenségről van szó, amelynek egyik kitüntetett lelőhelye éppen a ceglédi sajtó, hiszen a szemtanúk, a résztvevők régen nem élnek már és a helyi emlékezetből is kiszóródott az egykori választási küzdelmek minden apró mozaikja. A Kossuth Múzeum gyűjteményébe bekerült ugyan néhány olyan dokumentum, amely segíti az érdekődőt az eligazodásban, azonban a Horthy-korszak viharos és békéden epizódjait hosszú évekig nem emlegették az adatközlők. Több mint huszonkilenc éve dolgozom a múzeumban, és ez idő alatt tekintélyes mennyiségű, hosszabb-rövidebb, a ceglédi hely- történet korszakait feltáró interjút készítettem az itt élő vagy innen elszármazott emberekkel, de ezeken a beszélgetéseken a képviselők, a választók, a szavazások szinte soha nem kerültek szóba... Mentség nincs, magyarázat viszont többféle is van erre a jelenségre. Az egyik lehetséges okot a második világháború előtti utolsó választásnál kell keresnünk; akkor ugyanis egy „nyilas” képviselőt, Zsengellér Józsefet szavaztak be a ceglédiek a képviselőházba, és utólag a kollektív hallgatással igyekeztek ezt a döntést meg nem történtté tenni. Az 1920-tól 1939-ig tartó időszak ceglédi választási harcainak sokszínű történetei közül legalább egyféle változatban az akkori sajtó cikkeinek elolvasása után is megírható. Lapozzunk tehát bele a ceglédi múlt egyik érdekes fejezetébe, és e városi történet olvasása közben ráláthatunk majd az egész magyar történelem nemzeti tragédiával kezdődő és újabb katasztrófába vezető periódusára is. A mondott korszakban összesen nyolc ország- gyűlési (nemzetgyűlési) választást tartottak Cegléden. Ezek közül hat a rendes (1920-ban, 1922-ben, 1926-ban, 1931-ben, 1935-ben, 1939-ben), kettő (1923-ban, 1936-ban) pedig a pót- vagy az időszaki szavazás kategóriájába tartozott. A nyolc választáson tizenöt jelölt (Antal István, Borsós Lajos, Czirják Antal, Dinich Vidor, Dobos Sándor, Erdélyi Aladár, Fóthi Vilmos, Gombos Lajos, Haller István, Lend- vai István, Mikecz Ödön, Nagy László, Pálfy Dániel, Preszly Elemér, Zsengellér József) szállt be a küzdelembe. Közülük ketten (Erdélyi Aladár és Haller István) kétszer is elnyerték a város mandátumát; nem sikerült ugyanez másodjára Lendvai Istvánnak. A négy helybeli (Borsós Lajos, Dobos Sándor, Gombos Lajos, Zsengellér József) jelöltből csak egy (Zsengellér József) könyvelhetett el sikert a saját városában; a győzelem azonban csak rövid ideig jelentett felhőtlen örömöt neki és a választóknak. Négyen (Haller István, Erdélyi Aladár, Preszly Elemér, Mikecz Ödön) kormánypárti színekben jutottak be, ketten (Lendvai István, Zsengellér József) az ellenzékhez tartoztak, Haller István pedig 1920-ban, 81
