Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

Tanulmányok Pest megye történetéből - Bozó-Szűcs Diána: Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén

Tanulmányok Pest megye történetéből

1 kép/Aszód látképe a XIX. század első felében

néptelenedett el, bár gyéren lakott hellyé vált. Az akkori birtokosok, Osztroluczky János és Justh Judit Túróé és Zólyom vármegyéből, evangélikus köznemesi családból származtak. A korszakban jellemző betelepítések során szláv anyanyelvű, evangélikus jobbágyokat hívtak birtokukra az északi országrészből, főként a szlovákok lakta megyékből. Ebben az időszakban vált meghatározóvá a Felvidék és az Alföld közötti sávban található településen, valamint a Galga mente északi részén a szláv anyanyelvű lakosság. Az új földművesek aszódi letelepedése a „második szlovák letelepedési hullám” alatt zajlott, szervezett betelepítés keretében. A Podmaniczky családdal kötött szerződésük 1716-ban keletkezett.8

A 18. század első harmadával kezdődött el a németek beköltözése, melyet Podmaniczky János, majd

leszármazottai szorgalmaztak.9 Podmaniczky János azonos nevű fia és unokája, Sándor, a szomszédos Ráday családdal együtt szervezte meg a németajkúak letelepítését birtokaikra, akik Badenből, Württem- bergből érkeztek Aszódra, emellett Ausztriából, sőt, Magyarország hagyományosan németajkú településeiről is, magántelepítések során.10 11 Az Aszódra érkező németek a helytörténeti irodalom szerint iparosok voltak, mivel a település a szláv ajkúak mellett már nem tudott több földművest befogadni,

8 Gyivicsán 1998: 6.

9 Asztalos 2004: 282.

10 Gündisch 2004: 26.

11 AEEI, Ak.

49