Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)

Tanulmányok Pest megye történetéből - Bozó-Szűcs Diána: Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén

Bozó-Szűcs Diána: Az aszódi evangélikusok házassági kapcsolatai a 19. század közepén

2. kép /A Podmaniczky kastély Aszódon

továbbá a fejlődő kereskedelmi központ, természetes módon, elsősorban az iparosokat vonzotta. Ezt támasztják alá az egyházi anyakönyvek is.11 A németek beáramlása a 18. század végén és a 19. század első felében is folytatódott, mivel az 1761-ben mezővárosi rangot és vásártartási jogot kapott település ipara és kereskedelme fokozatosan fejlődött, ezzel újabb és újabb kézműveseket csalogatva a városba, különböző területekről. Az aszódi kézművesség fejlődéséről a következőt írja Podmaniczky Frigyes: „Különben e kis vásár szép képét nyújtá az Aszódon letelepített ipar és kereskedelem fejlődésének [...] méltán állíthatom, hogy az atyánk vetette mag kikelt, mégpedig dúsan s bokrosán, amint mondani szokás.”12

Az említett evangélikusok mellett magyar anyanyelvű katolikusok és reformátusok is éltek itt, mellettük mindenképpen meg kell említeni a zsidó

vallású lakosságot is. Fényes Elek már idézett leírása szerint Aszódon 1851-ben 1000 evangélikus, 220 katolikus és 330 izraelita vallású, valamint 10 református élt.13 Galgóczy Károly munkája alapján 1877-ben a felekezetek létszáma a következőképpen alakult: 1148 evangélikus, 1044 katolikus, 390 izraelita, 58 református.14 Az 1869-es népszámlálás adatai szerint az ekkor 2553 lakosú városban 1028 katolikus, 1107 evangélikus, 380 izraelita, valamint 37 református és 1 görög katolikus lakott.15

12 Podmaniczky 1985: 270.

13 ’Aszód’ címszó.

14 Galgóczy 2004: 172.

15 Sebők 2005:161.

50