Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben comes egyik leszármazottjának.172 Valószínűleg akkor egyesítették a vélhetően már előbb megszerzett Kö- vesddel. A terület máig őrzi egykori tulajdonosa emlékét a Kis- és Nagy-Kusztos nevű dűlőkben, melyek Nógrádkövesd keleti határrészét képezik. Mindebből következik, hogy a 13. században a későbbi legéndi határ keleti szomszédja Tamási volt. Tamásival érintkezett délről Répás föld vagy falu, melyet később, ismeretlen időpontban Kövesd és Le- génd között nagyjából arányosan megosztottak. Ma is élő dűlőnév mindkét településen. Egyetlen középkori említését Ilsvai Leusták nádor Mohorai László kérésére, 1394. szeptember 1-jén kiadott oklevelében találjuk. Ebben a nádor átírta az említett László osztályos atyafiai, Kövesdi János és Bertalan tulajdonában lévő és a Nógrád megyei Kövesd, Szerdahely, Répás,173 Pétervölgye és Mohora possessiókra vonatkozó előző okleveleket.174 A kövesdi határ tehát Kövesd birtok, Szerdahely (egy része?) és Tamási egyesítésével jött létre, valószínűleg a 14. század folyamán.175 Talán hasonló folyamat eredményeként keletkezett a legéndi határ is. Körképünkből kimaradt Legénd északi szomszédja, Kétbodony (Budim), illetve Szécsénke {Zechen) északi része. Mindkét terület a Kartalok birtoka volt, ezért róluk - a dél felőli szomszédokkal, Nézsával (Nesa) és Nógrádsáppal (Saap) együtt - a nemzetség ismertetésekor szólunk. Kegy urak? A Kartalok Eredetük homályba vész. „Úgy vagyunk vele, mint árvíz idején az ártérben a fákkal. Egyes kiálló ágait látjuk, de törzsökét nem” — írja Karácsonyi János, s ez a Kartal nemzetségre is igaz.176 Birtokszerző ősük talán I. István korában élt. Györffy György ezt arra alapozza, hogy Könyves Kálmán I. törvény- könyvének 20. fejezete szerint csak a Szent István által adományozott birtokokat örökölhette az adományszerző egész nemzetsége. A később adott birtokok fiú és fitestvér nemléte esetén visszaszálltak a királyra. Ezért a 13. században az úri nemzetségek a de genere szóval tüntették fel jogalapjuk, a Szent István-kori birtokszerző ős nevét.177 Egy 1263-as oklevél a nemzetség Uza-ágának tagjait, I. Pétert és Ferencet a „de genere Korzan” megjelöléssel említi.178Wertner Mór ez alapján arra jutott, hogy a Kartalok az 1268-ban, IV. Béla király oklevelében a Komárom megyei Tany helység melletti Corzan folyó és halastó birtokosai voltak, és másik nevüket onnan vették.179 Karácsonyi is még csak kérdésként fogalmazta meg, hogy a 13. századi Kartal-Kurszán nemzetség Kundu fia Kurszán leszármazottja-e: „... ki tudná megmondani? — írja.180 Belitzky János, 1938-ban, már határozott igent mondott a Kartalok fejedelmi származására. Elképzelése szerint a budai főesperesség teljes területe volt eredetileg a birtokukban.181 Györffy György 1955-ben megjelent Kurszán és Kurszán vára című tanulmányában egyértelműen Árpád vezértársát tette meg a Kartalok ősének.182 A Kartal-Kurszán nemzetség hagyományai alapján írja Anonymus - állítja Györffy -, hogy a nemzetség a honfoglalás óta bír földet Buda vidékén. Majd így folytatja: A gesztaíró azonban csak a Százhalomtól Gyógyig terjedő birtokrészt említi földrajzilag közelebbről meghatározva, amely terület a Fejér megyei Kajászó vidékén még a 13. században is az övéké volt. Egykor azonban „bírta a nemzetség a középkori Pilis és Pest megye területét. 173 Répás neve talán nem a kézenfekvő répa főnévből ered, inkább a környéken birtokos Kartal nemzetség Rap nevű tagjának neve egészült ki -ás főnévképzővel és szenvedett magánhangzó változást. 174 Bártfai Szabó 1911: 533-535. old. Az oklevél következetesen „in possessionibus Kwesd Zerdahel Répás Petervölgie et Mohora predictis vocatis” formulát használ, vagyis Répás és Pétervölgye is lakott helyek voltak. 175 Szerdahely, mint dűlőnév maradt fenn, egészen a 18. századig. 1712-ben Kövesd részeként említik. [MNL NML, IV. 1. a. 1712.102. (119.)] 176 Karácsonyi 1900-1904: II. 310. 177 Györffy 1975: 266. 178 Wertner 1899: 722. 179 Wertner 1899: 723. 180 Karácsonyi 1900-1904: II. 305-306. 181 Belitzky 1938: 67-74. 182 Györífy 1955. 266
