Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely fontosságát, és a megnövekedett számú népesség már szükségessé tette az új keretek kialakítását.144 Makkai László feltételezése szerint Nógrád megye nyugati sarka, az Ipoly-Galga-Feketevíz között, eredetileg királyi birtok volt, amely később oszlott meg az esztergomi érsek, illetve a váci püspök és Nógrádvár tulajdonai között. Ehhez számíthatjuk a Cserhát déli lejtőjét, a későbbi szandai és bu- jáki királyi váruradalom területét.145 Belitzky János kissé árnyaltabb interpretációja szerint a várispánsági és a nemzetségi földek közti megoszlás már eredetileg is igen bonyolult lehetett, amit a szabadok különböző címen és módon szerzett földjei még csak fokoztak.146 Mindez azt jelentette, hogy a Nógrád vára mellett húzódó, észak-déli forgalmat bonyolító nagy út147 és a Galga közötti területen a várhoz tartozó szolgáltató és földműves falvak voltak találhatók. Később ebbe tagozódtak a várjobbágyok birtokait magába foglaló mező- gazdasági hasznosítású, ám csak helyenként lakott földek, terra-k.148 Mindezt pedig nagy erdőségek választották el egymástól, s tarkázták a királyi szer- viensek, illetve az „ősfoglaló” nemzetségek birtokai is. A nógrádi várbirtok — mely a várispánság és a környéken fenntartott udvarhelyek működését szolgálta -, tehát vélhetően sohasem volt egységes, ösz- szefüggő birtoktömb. Győrffy szerint az államszervezéskor, a Legén- det is magába foglaló térségben, a Galga és a Börzsöny között, majd északról a Cserhát déli lejtőivel határoltan, hercegi udvarhely volt Vác (ezt nem látjuk kellőképp alátámasztottnak), illetve a mellette nyugatra található Udvarhely.149 Feltételez egy harmadikat is az Ipoly-kanyar tájékán, és egyet a Galga mentén, inkább már Pest megyében.150 A várbirtokhoz vagy az udvarhelyhez tartozásnak Legénd szűkebb környezetében is vannak nyomai. A tatárjárás előtti viszonyokról azonban - a birtokosokról és birtokokról, valamint a településhálózatról, miként másról is alig -, szinte semmi információval sem rendelkezünk, a helynévanyag keletkezésének kronológiája pedig bizonytalan. A 13. század közepe előtti állapotok jelentősen különbözhettek a későbbiektől, hiszen Dél-Nógrád, Pest megye északi sávjához hasonlóan, a tatár támadások fősodrába esett, ahol a pusztítás igen nagyarányú lehetett.151 Birtokos famíliák sora halt ki, telepek, települések sora tűnhetett el szinte nyomtalanul. A helyzetet jellemzi, hogy IV. Béla 1255 nyarán az elfoglalt vagy gazdátlanná vált birtokok ügyeinek rendezésére Vácra hívta egybe Hont, Nógrád és Gömör vármegyékből „becsületes jellemű és értelmes” megbízottait, akik biztosokként rendezni igyekeztek a megzavarodott tulajdonviszonyokat. így kívánták megakadályozni azt, hogy az üresen maradt birtoktestek csalók kezére kerüljenek. Azonban még évek múltán is tértek vissza elbujdokoltak, fogságba hurcoltak, akik javaikat visszakövetelték.152 Ami valami képet tár elénk, az az e vészkorszakot követő század, melynek során a környező települések többségéről már írott források maradtak fenn. Elsődleges források híján, ezek alapján próbálunk az alábbiakban némi képet adni Legénd 13-14. századi környezetéről, melyben vagy már ott volt, vagy később odaépült a Nagyboldogasszonynak szentelt templom valamelyik előzménye. 144 Hasonló véleményt oszt Győrffy György is. (Győrffy 1998: 213.) 145 Makkai 1954:37. A századok folyamán a váci püspökséghez került részben vagy egészben környékünkön Vác, Verőce, Kösd, Szántó, Nógrád, Kálló, Alsósáp, Csővár, Galgagután a vám és Berkenye. 146 Belitzky 1973: 22. 147 1327-es említés: „... via magna per quam itur de Guta in Kuesd”. (MNL OL, DL 40500.) 148 Szabó István szerint apossessio vagy a praedium mellett a terra is jelölhetett lakott, faluvá szervezett települést. (Szőke 2011: 55-77. és 59-60.; Szabó 1966: 36-54.) 149 Győrffy bizonyára a Berkenye határában, Katalinpusztával határos Udvarhely-pusztára gondol. (MNL PML XV. 6. (PMT) 114. Praedium Udvarhely.) 150 Győrffy 1998: 214. 151 Győrffy a terület lakosságvesztését 26-40%-osra teszi. (Győrffy 1998: 217-218.) 152 Ekkor jött szokásba, hogy az adománylevelekre ráírták a Salvo iure alieno záradékot, hogy a törvényes birtokos, ha tán előkerülne, tulajdonát visszavehesse. (Belitzky 1973: 59.; Karcsú 1880-1888.) 261
