Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Délnyugatról Legénd ma Alsópeténnyel határos. A két Petény (Alsó- és Felső-) első említése 1268-ból való. Ekkor a Csák nemzetség Pous fia Ugrin nevű tagja bírta, aki 1274-ben mindkét falut eladta a Zsa- dány nembeli Amach fiának, Dénes mesternek. Mivel 1280-ban ugyanő másik szerviensének, Gyulazom- bor nembeli Sybrid fia Erdew comesnek is eladományozta a birtokot, ebből per kerekedett. Mindez mutatja, hogy a Csákok itteni birtoklása — noha a falvak nagy eséllyel már a tatárjárás előtt is az övéké voltak —, csak ideiglenes lehetett. Egyetértve a falumonográfia szerzőjével, feltételezhető, hogy a birtokot a királytól kapták adományként (az említett szerző az Újlaki ágat elindító Péterre gyanakszik). Vagyis a 12. század végéig ez a terület is királyi (vár)föld lehetett.153 (Bizonyára az volt a faluval délről határos Osagárd is, mely nevében hordozza, hogy egykor királyi szolgálónépek lakták.) A nyugati szomszéd, Romhány esetében is kellő óvatossággal talán felvethető, hogy az eredetileg Roh- man, Ruhman, Rohna alakban írt településnév esetleg mégsem a kézenfekvő német személynévből fejlődött, hanem a magyar -mány főnévképzővel kiegészült roh közszóból, mely lószínt jelölt, s így ez a település is bevonható lenne a szolgáltatófalvak sorába.154 Birtokosait a 14. század elejétől ismerjük. A Romhányi család tagjai a környékbeli falvakban is jelentős birtokkal bírtak. Eredetüket nem ismerjük. 1335-ben Romhányi Elyseus, Dénes, János és Márkus fiai osztoznak Romhány, Szátok, Debercsény, Ecsed és Leszenye nevű birtokaikon. Kevés számú oklevelük a Legénd felé eső határrészről nem ad tájékoztatást.155 Régi benépesültségre utal, amit a falutörténet összeállítója, Szabó István említ, hogy a helység régente a mostanival szemben délkeletre lévő dombokon a Kastélyka és a Domb nevű dűlőkben állott. Előbbiben két épületromot is leír. Az egyik egy kerítőfallal védett kerek templom (rotunda) lehetett, ami 10—12. századi eredetre utal. Chobot Ferenc, a falu akkori plébánosa szerint a rom és a hozzá tartozó kripta még a 20. század elején is felismerhető volt. A Pongrácz püspök által készíttetett Informatio váci térképmásolata is rotundaként ábrázolja. A mai templom védőszentje Szent György, talán ennek a kis templomnak az oltalmazója is volt.156 A másik épületnyomot Szabó — csupán feltételezésekre alapozva — a Templomos lovagok „erődítményeként” említi. Megjegyzi ugyanakkor, hogy Mocsáry Antal a 19. század elején a Romhányi család lakának tartotta.157 Legénd északi szomszédjának, Alsószécsénké- nek (az Árpád-kori forrásokban általában: Zechen, Zechyn\ ma: Szécsénke) csak a 14. századi birtoklástörténetét látjuk élesebben, melyet Bártfai Szabó László mutatott be a Széchenyi családról írt monográfiájában. O a forrásokban megjelenő Felső-, illetve Alsószécsényi családot közös törzsből származtatta. A két família minden bizonnyal rokonságban állt, hiszen például 1379-ben Alsószécsényi János „rokoni szeretetből” Felsőszécsényi György és Andrásnak elengedte az anyja után járó leánynegyedet,158 azonban gyanakvásra ad okot, hogy az Alsószécsényiek 1361- es birtokosztályánál az első Felsőszécsényiként említett István fia András nem mint résztvevő, hanem „csupán” mint a király által megbízott beiktató vett részt az ügyletben. Ez utóbbi tényt elégségesen megmagyarázná az is, hogy a szomszédban birtokolt.159 Lehet tehát, hogy családjának eredete más volt, például a Kartalok rokonságához tartozott, s a nevek eltérése nem a Bártfai által feltételezett korai szétválásnak, osztálynak volt köszönhető.160 153 Zelnik 2005: 16-20.; Győrffy 1998: 283. 154 A név népies alakja Rumány. Ilyen nevű dűlő található a legéndi határ északnyugati szélén és a közeli Penc községben is. Nógrád megye északi részén is volt egy Ruhman, Rohman nevű település (ma: Romhány- puszta, Lipovany, SK). Lehetséges, hogy a környék Rohman-Rumány nevei, Gutával egyetemben a tatárjárás utáni, német telepesekkel történő betelepítés nyomát őrzik. Győrffy ilyeneknek feltételezi azokat, akiket Kelianus ispán fia Bolchardus ispán 1279-ben költöztetett a közeli Terénybe. Ebben az időben németek éltek Diósjenőn is. 1304-ben Iváni Stark és Ruman (Iván a mai Szügy határában feküdt) Koplányba való iktatásnál mint szomszéd szerepel. (MRT 13/2: 262. oldal térképe; Győrffy 1998: 217. és 253.) 155 Győrffy 1998: 290. 156 Varga 1997: 312-313. 157 Szabó 1988: 24. 158 Bártfai Szabó 1911: 527. 159 Bártfai Szabó 1911: 70. 160 Bártfai Szabó 1911: 42. 262
