Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben A peremterületek és a templomtól keletre eső határrész magyar névanyaga egyértelmű. Nagyjából a templom vonalától nyugatra, a település jelenlegi helyét körbevevő belső sávban, elnyúlva a romhányi határig, már szinte csak szlovák dűlőneveket találunk, melyek teljességgel felváltották a régi elnevezéseket. Ez arra vall, hogy a régi falu szántóföldjei, rétjei, szőlői nem nyúltak túl a mai faluterület keleti felénél, azaz a templom közvetlen hatósugarában lehettek a már említett Forrás és Hosszú-földek táblákban. A község nagyobbik, nyugati része a 18. századig jobbára erdő és mezőség lehetett, s a szlovák lakosok által birtokba vett itteni dűlők irtványokként kapták meg a nagyrészt máig megőrzött funkciójukat és nevüket. Körképünk végén azt a meggyőződésünket erősíthetjük meg, hogy a legéndi térszerkezet - különösen templomunk környezetében - jórészt ma is a 18. század előtti, sok tekintetben a középkori állapotokat őrzi. Bár a földhasználati ágak aránya, kiterjedése helyenként eltért a maitól, az elnevezések visszatükrözik a századokkal előbbi állapotokat. A peremterületek, különösen pedig a katolikus templomtól keletre lévő határrész elnevezései, esetenként akár évezredes múltra is visszanyúlhatnak. Mindez alátámasztja azt a feltételezésünket, hogy a késő középkorban, illetve tovább, egészen a 18. századig, a pusztítások miatt egymást váltó népességek között a határhasználat tekintetében felfedezhető a tudásbeli folytonosság. Ebben bizonyára fontos szerepet játszottak a 16. század második felétől már jobbára másutt élő, de irataikat többé-kevésbé megőrző földbirtokosok, illetve az elmenekülő, esetleg egykét évtizedet is másutt töltő, de visszatérő túlélők, akik az új népességhez csatlakozva átadhatták azoknak ismereteiket, tudásukat.138 A környezet A 16. század második felétől gyakorta Kis-Nógrád- nak nevezett déli megyerész ma is a váci püspökséghez tartozik. A török korban, Szarka Gyula szerint, esperessége a főegyházmegyétől a Nőtincs—Rétság vonaltól keletre, a Naszály-Ősagárd-Felsőpetény vonaltól pedig nyugatra húzódó határral különült el, míg az északi találkozás valahol a Rétság-Romhány— Kelecsénypuszta-Cserhátsurány vonaltól délre, illetve a Felsőpetény-Szécsénke-Becske-Szanda vonaltól északra lehetett.139 Az egyházmegye alapításáról máig megoszlanak a vélemények. Az ismert legenda alapján régebben I. Géza művének tartották, ma általában Szent István későbbi alapításai között tartják számon, azonban például Kristó Gyula az őt követő Péter kezdeményező szerepét sem zárja ki.140 Kristó szerint Nógrád eredetileg csak Kis-Nógrádot foglalhatta magába, a mainál jóval délibb határvonallal.141 Györffy György az utóbbi kérdésben nem foglal állást. Árpád-kori földrajzában a Cserháttól délre elterülő részek eredeti tulajdonosának a Kartal és a Gyula- Zsombor nemzetségeket tartja. Térképére Györffy még a francia Kökényes-Rénold és a Kácsik nemzetség 11. századi, illetve az „ősfoglaló” Záh-ok öszszefüggő birtoktesteit rajzolja be. Ezek együttesen majdnem kiteszik az egész megyét. Ezt egészíti ki az Ipoly-parti Szécsény környékén feltételezett szé- kelységgel, illetve a köréjük rendelt törzsneves katonai biztosítók szállásaival.142 Nógrád történészek közül Belitzky János az általa feltételezett bolgár-szláv dukátus maradványterületéből véli a megye eredetét.143 Északi része - Arday Borbála feltételezése szerint - akkor került át Nagy-Hont megyétől Nógrádhoz, amikor a 11. században felszakadtak a gyepük, Hontvár elveszítette 138 Erre leginkább csak az újjátelepülés első időszakában nyílhatott mód. A már idézett, 73 éves Tótt Lőrinc 1731-ben így fogalmazott: „... maga ideiben való embereket nem tudgya élni akik jó bizonyságot tehetnének...”. (MNL NML, IV. 1. O/ff. 26/1731.) 139 Szarka 1947:19. 140 Kristó 1988: 429. 141 A Nemti-Mátraverebély-(esetleg Szorák vidéke) - Magyarnándor-Szente-Érsekvadkert—(esetleg Bor- sosberény) északi és valahol Kartal és Zsidó (Vácegres) magasságában húzható déli határvonallal. (Kristó 1988: 430.) 142 Györffy 1998: 215. 143 Belitzky 1973: 15. 260
