Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben Végül, a kérdéskör lezárásaként említjük meg, hogy a dolgozatunk utolsó fejezetében megadott indoklás szerint Legénden is birtokos Kartal nemzetség egy másik tulajdonán, a Fejér megyei Kajá- szón is hasonló esettel találkozunk, mint Legénden és Galgagután. 1896-ban Biczó Pál pátkai lelkész kis történeti összefoglalója idéz egy 1816-os püspöki vizitációs jegyzőkönyvet, mely szerint „a pa- rokhiális ház fundusa végénél, fennt a dombon volt egy elhagyott puszta templom, melyet hajdan a reformátusok használtak, de 1802. évben szétbontottak és annak anyagjából, akkori templomuk mellé kőtornyot építettek. Annak a régi templomnak belső falain gótikus vagy görög írások és régi görögképek látszottak festve.” (Kérdéses tehát, hogy az említett feliratok görög vagy latin betűsek voltak-e?) Hivatkozik még az egyház tulajdonában lévő két edényre is. Az egyiken, egy úrvacsorái tányéron, „pajzson a Krisztus felfeszített teste, továbbá egy csillag látható görög betűkkel”. Minderre Biczó azt a magyarázatot adja, hogy a faluban Zsigmond király idejében az északra menekülő rácok települtek meg. Utódaik, bár magyarokká és reformátusokká váltak, de „meglevő templomocskájuk falain meghagyták a görög, rácz templomban szokásos festményeket”. Czanik Béla 2000-ben megjelent munkája a maradványok alapján le is írja a templomot, mely szerinte eredetileg egy kb. 5 m átmérőjű rotunda volt, melyhez valamikor egy 9 méter hosszúságú, félkörös szentélyzáródású templomtestet építettek. Az épületet kőkerítés fogta körül. Megjegyzi, hogy a Biczó által leírt, rácokra vonatkozó híresztelésre, amit cáfol, a környéken felfedezhető két görög védőszent (a ka- jászói Szent Péter és a Kajászóval egy faluként említett Szentiván) neve adhatott alapot.123 Faluhely a földrajzi térben A régi falu helye és határa Szelecsényi Ferdinánd 18. század végi feljegyzése a katolikusok egyházával kapcsolatban megjegyzi, hogy az „romjaiban most is megvan Legénd alatt, mivelhogy akkor ott volt a település”. A Klaudinyi János egykori községi jegyző által Pesty Frigyes helynévgyűjteménye számára, 1865 telén lejegyzett és Szelecsényi munkáját feldolgozó memorandum szerint a török által elpusztított népesség helyére „nemsokára ezután megjövének magyarok, s az elpusztult helység helyén elhelyezkedtek, ott hol máig is Curia nevű földek neveztetnek és léteznek, a völgy mind a két oldalán.” A település lakosai azonban Klaudinyi szerint „I. Leopold idejében Török által nyugtalanítva s zavartatva oda hagyják eddigi lakhelyüket, ide hol most van, helyezték át.”124 123 Biczó 1896: 4-5.; Czanik 2001: 13-15. 124 OSZKK, Pesty: Nógrád megye, Legénd. 125 Bienik 1917a: 3. 126 Bienik 1917b: 3. Ford.: SG. Hasonlóan ír Bienik lelkész is: „A községnek eredetileg szebb fekvése volt, mert - a hogy ezt régi latin egyházi okiratok bizonyítják — valamikor a falu ott terült el, ahol most a róm. kath. régi kis templo- mocska áll csöndes elhagyott magányában.”125 Munkája szlovák nyelvű változatában kicsit bővebben is szól erről: „... jelenlegi helyétől alább, a mai napig nevüket viselő ún. ’Széles réteken terült el azon a helyen, ahol az ottani magaslaton álló régi, eredetileg pravoszláv [sic!], ma pedig a katolikus egyház használatában álló templom található. A gyakori árvizek következtében - mivelhogy ezen a helyen találkozik a mai községnek otthont adó völgy a 'Rybníky-nak [Halastavaknak - Ty. A.] mondott völggyel, s itt folynak össze ezek gyakran áradó patakjai - valamint a gyakori, az itteni falvak népeinek sok nyugtalanságot hozó törökjárások miatt költöztek át a falubeliek feljebb, a mai otthonuknak helyet adó völgybe.”126 1985-ben megszólaltatott két adatközlőnk arra a kérdésre, hogy mit meséltek nekik az idős legéndiek 256
