Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely a jeruzsálemi Szent Theodosius monostornak adományozott. Ezt az adományozást III. Béla oklevélben erősítette meg. Honorius pápa (1216—1227) átiratában olvasható: „Szent Mária egyházat Ros faluval, jövedelmekkel és más tartozékaival.”114 Horváth szerint okkal állíthatjuk azt, hogy a „Rosd szigeten létező Ros királyi testőrfalu nevének hangteste, ejtése Roszd sziget, Rósz falu volt, ami még a 12. században orosz (varég, normann) népséget jelentett.”115 Mindez Nagyoroszi esetében is azt a 19. századi történetírói hagyományt erősíti, mely Kálmán király (1095-1116) időszakára teszi a falu orosz telepítését. E mellett érvel a községmonográfia szerzője is.116 Kérdés, hogy egy Damján nevű poroszlónak, aki Örsei-ban lakott és 1219-ben szécsényi peres feleket kísért Váradra, van-e köze valamelyik nógrádi Orosz nevű faluhoz, illetve az erről szóló feljegyzésben melyik Szécsény szerepel.117 Belitzky János arra gondol, hogy az eset inkább Somogybán történt és a váradi regstrumban szereplő Orsci-t Orcival, Scecen-t pedig a mai Szöcsénypusztával azonosítja. Főérve az, hogy a regestrum az Orosz személynevet következetesen Uruz-nak, az Orosz falunevet Wruz, Vruz alakban, míg Oroszkát Vruzca-ként írja.118 Állítását azonban gyengíti, hogy a Dunántúlról alig akad példa arra, hogy a peres felek Váradra mentek volna az istenítéletért. Nem tartjuk kizártnak, hogy a közkedvelt keleti szent nevét viselő Damján („Damiano de uilla Orscy”) mégiscsak nógrádi volt, s a kísért felek is a két Szécsény valamelyikéből származtak, s nevük alapján (Lodomer, Boroch, Odusjohannem, Furces, Albeu, Uruz) akár oroszok is lehettek közöttük. A falu lehet a mai Szécsénke (Szécsény), Legénd szomszédja is. Kiegészítő adatként megjegyezzük, hogy Szécsénke és Becske között, utóbbi határában található az Orói-völgy,119 melyben a váci káptalan egyik, 1366- os oklevele említ egy Orolnevű possessiót. Bár a név megfejtése a nyugati szláv nyelvekből is lehetséges, a fenti kontextusba helyezve, felvethető az orosz eredet is.120 A közeli Nőtincs falu neve is lehet orosz gyökerű.121 Belitzky János - megerősítő források idézése nélkül — feltételezi, hogy Nógrád vármegye első, név szerint ismert ispánja az 1108-ban és 1111-ben szereplő Szlavíz (Slauiz), vagy a régi bolgár-szláv nemzetségek, vagy all. században betelepített lengyel, illetve orosz testőrök körébe tartozott.122 A tisztet 1222-ben ugyancsak betöltő Bolosoyt ő Balozsajnak olvassa, azonban a név összefüggésbe hozható az orosz nagy' jelentésű Eojibiuoü melléknévvel is. A fenti adatok nem kapcsolhatók össze, egyenként is tartalmaznak bizonytalanságokat - s bevalljuk, egymáshoz sorolásuk sem nélkülözi a szándékosságot —, azonban annak a hipotézisnek a megfogalmazására alkalmasak, hogy Legénd és Galgaguta községek szűkebb és tágabb környezetében lehetséges volt a kora Árpád-kor folyamán orosz telepesek érkezése, így talán a két ortodox templom eredete is hozzájuk köthető. 114 Horváth 2001:164-168. 115 Horváth Lajos 2002: 165. A következtetés névfejlődési helyességéről nem tudunk nyilatkozni. Az etimológiát némiképp gyengíti, hogy Rácz Anita munkájában csak Rusz (Rws) alakra találunk példát, s az is igen későn, a 15-16. században jelenik meg. (Rácz Anita 2011: 140-142.) 116 Erdős 1998:13-23. 117 VR: 186-187. 118 Belitzky 1981: 9-10. Megjegyezzük, hogy az Oroszi helynevek már korai alakjukban sem voltak távol az Orscy alaktól. Rácz Anita említett tanulmányában 1232: Vruscy, 1288: Orozi, 1284:Vmsi. ( Rácz Anita 2011.) 119 MAPIRE II. felm.: Becske; MAPIRE Kát.: Becske. 12° MNL OL, DF 98168. Az adatra Hausel Sándor levéltáros hívta fel a figyelmemet. 121 Lásd erre: Kniezsa 1942: 211. (Netech.) 122 Belitzky 1973: 22. Belitzky véleményével ellentétben Győrffy György szerint Slauiz a megyében nagybirtokos Kacsity nemzetség tagja volt, aki Horvátországból származott és annak elfoglalása után, már 1108-ban, Kálmán nevezte ki nógrádi ispánná és adományozott nekik az Ipoly középső és felső medencéjében birtokokat. Szerinte Szlavics neve őrződött meg a nemzetség Zoloch/Szalók neveiben. (Győrffy 1998: 216—217.) 255
