Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely tárában talált. A munkát Dávid pannonhalmi apátnak ajánlotta. Az itt őrzött és fordított iratok alapozták meg azt az elképzelést, hogy Pásztón valamikor — nyilván nem a fordítások elkészültének időszakában — keleti szerzetesség működött, és a görög munkák az ő hagyatékaik között voltak.87 Az írások ottléte azonban még nem alapozza meg a döntést, hiszen a művek máshogyan is kerülhettek oda. Ugyanakkor érdekes — miként arra Varga Lajos is felhívja a figyelmet —, hogy az apátság nem a ciszterekre jellemző Szűz Mária titulust viselte hosszú időn keresztül, hanem a kutatók által kifejezetten keleti szentnek tartott Szent Miklósét. Az apátság épületét Valter Ilona régész tárta fel, aki szerint az ásatás eredményei sem igazolták a bizánci jellegről vallott nézeteket: „Minden bizonnyal bencés rendi szerzetesek éltek a korai pásztói apátságban” - írja. Ugyanakkor eredményei mégis tovább- gondolandók. A kolostor sikeresen feltárt legrégebbi épületének maradványai arról árulkodnak, hogy az első fázisban egy „közel 40 m hosszú, 24 m széles, háromhajós, keresztház nélküli templom épült, amelynek főszentélye egyenesen, két mellékszentélye félkörösen záródott”.88 Ez azért érdekes, mert ugyanilyen szentélyzáródást állapított meg 2001-2003 között Búzás Gergely az egyértelműen bizánci rítusú szerzetesek által lakott, I. András király által alapított visegrádi ortodox templom esetében is.89 Ennek létrejötte I. András házasságkötéséhez kapcsolódott: kijevi tartózkodása alatt a Rurik-házból származó I. Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lányát, Anasztáziát vette feleségül, mégpedig ortodox szertartás szerint. Több kutató vizsgálta már azokat a templomokat, amelyeket olyan szentek védnöksége alá helyeztek, akiket a keleti egyház különösen tisztelt, s így a jelenlétük utalhat a templom (eredeti) hovatartozására. Ilyen helyeknek fogadják el általában a Szent György, Szent Demeter, Szent Miklós, Szent Kozma és Danáján, Szent Anasztáziusz, Szent János, Szent Mihály és a Boldogságos Szűz Mária által védett helyeket.90 A kedvelt bizánci védőszentek egy része esetében Mesterházy Károly gyűjtötte össze a Kárpátmedencei előfordulásokat. Értékes összesítő térképe, illetve táblázata azonban Nógrád megye egésze és Pest megye északi sávja vonatkozásában nem használható, mivel az itteni lehetőségeket nem sorolja fel.91 Néhány, Legénd községhez viszonylagos közelségben lévő, általa nem említett patrocíniumot az alábbiakban ismertetünk, többnyire Varga Lajos egyházföldrajzi műve és Tari Edit munkája alapján.92 A térségben már említettük a pásztói apátsági templom Árpád-kori Szent Miklósra titulálását (Legéndtől 30 km). A feltételezett orosz eredetre tekintettel nem meglepő, hogy Nagyoroszi (21 km) középkori egyházát is ugyanennek a szentnek a védelmére bízták. A Legénddel szomszédos Romhány (7 km) középkori templomáról semmit sem tudunk, azonban a település nem pusztult el a török uralom alatt, rövid ideig volt csak lakatlan, így az emlékezet megőrizhette annak a kis rotundának a Szent Györgyhöz ajánlását, amelyet a Pongrácz püspök által készíttetett Informatio váci térképmásolatán ábrázolnak, s melynek romjait és kriptáját a régi faluhelyen még a igazgatása közvetlenül a királyi udvari szervezethez, az alnádorhoz kötődött. Különállására szokás felvetni, hogy a két parti „Nagy”-Pilis megye dunáninneni része volt, egyházilag pedig hol Veszprémhez, hol pedig Egerhez sorolják. A hipotézisek számát szaporítva felvetjük azt a lehetőséget, hogy a közös püspökségbe szorított Dél-Nógrád és Pest megye, illetve a többi ide tartozó megyetöredék, eredetileg nem valamely, a vármegyerendszert megelőző igazgatási-egyházi entitáshoz tartozott-e? (A kérdést feldolgozza és a vonatkozó irodalmat közli: Zsoldos 2001: 31—50.; Varga 1997: 3-5.; Tari 2000: 194-198. és 202-204.) 87 Varga 2015: 70-73. 88 Valter 1985: 574. 89 Búzás—Eszes 2012: 7-8. 90 A középkori védőszentek vizsgálatával kapcsolatos szakirodalmat Tari Edit munkája foglalja össze: Tari 2000: 209- 211. Külön ezekre nem térünk ki. Lásd még: Magyar 1981: 4-22.; Vida 1980: 257-265. 91 Mesterházy 1970: 145-177. 92 Tari 2000. és Varga 1997. Az adott címszavaknál. 251
