Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben részein pedig ajelentős népességpusztulás és az egyházi infrastruktúra lerombolása eredményezte, hogy a bazilita szerzetességek a 13. század végére teljesen eltűntek, illetve a nyugati szerzetesrendek gondozásába kerültek. Kezdeti terjedésüket bizonyára motiválta a tér, amelybe települtek, vagyis elsősorban a keleti egyházi előzményekkel és népességgel rendelkező térségeket választották működési helyként, de nyilván elsődleges ok lehetett az alapítók szándéka. A kérdés megítélésében leginkább az Árpád-házi uralkodók szövevényes, a korszakon átívelő keleti (bizánci, orosz) dinasztikus kapcsolatait, háborúit vehetjük számba, melyek időről időre megújító hatással voltak a keleti egyház itteni intézményeire. A létrejövő ortodox szerzetesi közösségek élete kolostorokban zajlott. Tagjai között — akik száma a kezdetekben 10 fő alatt maradt, de a 12-13. században akár több tucatra is emelkedhetett82 - bizonyára vegyesen voltak görögök, talán oroszok, még inkább déli szlávok, de az idő előrehaladtával megjelenhettek a Kárpát-medence különböző népeinek fiai is. Példát ad erre az akkor már romlásnak indult szávaszentde- meteri kolostor 1347-es oklevele, mely szerint annak legelső institúciója előírta, hogy abban görögök, magyarok és szlávok kellett szolgáljanak, minden nációnak elkülönített cellái voltak, az ottani görög apátot addig a pátriárka helyezte oda, és az apát nem engedelmeskedett Magyarországon egy főpapnak sem.83 Vita tárgya, hogy a bazilita közösségek milyen egyházi hierarchiában működtek, illetve volt-e egyáltalán egyházi szervezetük, „Türk püspökség” Magyar- országon.84 A régészeti feltárások tanúsága szerint az általuk használt szakráfis építmények általában nem különböztek a Kárpát-medence más templomaitól. Miként erről Szakács Béla Zsolt fogalmaz: „... a korai mo- nasztikus építészetben (függetlenül attól, hogy ortodoxok vagy bencés rendi intézmények) megtalálhatók egyes elemei a bizantizálásnak, de ezek egyike sem vezethető le közvetlenül a bizánci területről, hanem szinte kizárólag itáliai közvetítéssel érkeztek.”85 Néhány ismert törzsfő, „fejedelem”(az erdélyi Gyula, a legyőzött Ajtony) kivételével alig tudunk valamit, sőt, mondhatni semmit az István-kori vagy az utáni vezető elit keleti rítusú alapításairól, bár vélhető, hogy a bazilita kolostorok, ortodox templomok nem mindegyike volt királyi, illetve azt megelőzően vezéri kezdeményezésű. A jövőben különösen érdekes lenne vizsgálni az általunk Belegrád-vonalnak nevezett részt, hisz — az előzőekben elmondottak alapján — itt is felmerül a lehetőség, hogy a magyar államiság kezdeteiben jelentősebb délszláv maradványok (is) éltek a területen.86 A Legéndet is magában foglaló tágabb térben, a történelmi Nógrád megye délkeleti, illetve délnyugati sarkával érintkezve, két esetben is felmerült már ortodox bazilita kolostor nyoma. A pásztói léte vitatott, bizonytalan. A vélekedés alapját az adja, hogy a feltételezések szerint 1131—1150 táján, egy Cerberus nevű velencei klerikus, akiről tudjuk, hogy az 1120 körüli években a konstantinápolyi császári udvarban élt, görög nyelvről latinra fordította Maxi- mosz hitvalló egyik írását és Damaszkuszi Szent János szövegeit, amelyeket a pásztói kolostor könyv82 Csóka J. 1969:312. 83 AOklt.: XXVIII. 155. (252.) 84 Olajos 2014: 84-85. 85 Szakács 2015:168-169. 86 Pest és Nógrád megye létrejötte, annak mikéntje jelentősen eltér az általános gyakorlattól. Egyedi, hogy két nógrádi főesperesség, az Esztergomhoz, illetve a Váchoz tartozó jött létre, vagyis nem érvényesült az egy püspökség egy vármegye elve. A délebbi nógrádi főesperességben volt található a püspöki székhely Vác is, melyről egy időben a főes- perességet is nevezték. Nógrád eredeti területe talán csak a déli, kis-nógrádi részre terjedt ki, a későbbi északi területére pedig az esztergomi érsekség kapott egyházszervezési és telepítései engedélyt, s a két részt csak a gyepük felbontása után, a lakosságszám megemelkedésével szervezték egy vármegyévé. Nyitott kérdés azonban, hogy mi volt a déli terület addigi egyházi hovatartozása és területén miért választottak egy ispánsági vár védelme nélküli települést, Vácot, püspökségi székhelyül. Györffy György ezt egy hercegi udvarház ittlétével magyarázza, de kérdés, igaza van-e. Pest vármegye esetében a székhelyének helyet adó ispánsági vár hiánya feltűnő, továbbá, hogy 250
