Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Műhely - Tyekvicska Árpád: Templom és falu térben és időben. A legéndi Boldogságos Szűz Mária templom környezetének története a 14. század végéig
Műhely További vizsgálatra érdemes tehát a kérdés, hogy az Alföld északi peremén és attól északabbra, a Dunakanyar dunántúli részétől az említett -grád-ok ívén keletre Erdély felé, a honfoglalás időszakában bol- gár-szláv vagy jelentős részben azzal kevert szláv népesség élt. Ezt erősíti a krónikás hagyomány is. Hogy azután a térség hatalmi, igazgatási viszonyait miként rajzoljuk meg a Bolgár Kánság, a morva fejedelemség, illetve az esetlegesen fennmaradt tiszántúli avar szerveződés egymásrahatásában, az ezzel összefüggő, de külön (is) tárgyalandó kérdés, melynek vizsgálata túllép dolgozatunk keretein. Azt sem tarthatjuk természetesen kizártnak, hogy a bolgár-szláv jelenlét a honfoglalást követő, feltételezhető tömeges népességáthelyezések, átköltöztetések vagy akár a korai Árpádkorban lejátszódó népmozgások eredménye. Az itt élő, délről érkező szlávok a keresztény vallást követhették — hiszen a Balkánon mind a bolgárok, mind pedig a szerbek már a 9. században felvették a kereszténységet —, főként ha számolunk a honfoglalást követő túlélésükkel, legalább a 10-11. századig.76 77 Itteni létük nem feltédenül kötődik tehát a Bolgár Kánság fennhatóságának vitatható kérdéséhez, sokkal inkább a legvalószínűbben az Avar Birodalom enyészete után, a 9-10. században a felvázolt Belegrád-vonalba feláramló vagy ide kényszerített népesség térfoglalását jelenti, melyhez nyilvánvalóan hozzátartozott a vallásgyakorlás instrumentumainak a létrehozása is.78 Ez a népesség azután akár a magyar államiság első időszakában is megőrizhette vallási-igazgatási elkülönültségét, melyet a nemzetségi hagyomány a Gesta Hungarorum megszületéséig fenntartott. Mindezek alapján, bár nem állítjuk, de ki sem zárhatjuk, hogy Le- génd és Galgaguta bizánci rítusú templomának előzménye ehhez a népességhez kötődik. Természetesen feltételezve, hogy annak tagjai, a bizánci rítust megőrizve, kezdetben vagy később görög nyelvű egyház- szervezettel vagy annak tagjaival találkoztak, hiszen a keresztelőmedence és a gutái festett kő felirata a nyelvet jól ismerő megrendelőt és kőfaragó mestert feltételez. Bazilita szerzetesség? Schwarz Godfried (Gabriel de iuxta Hornad álnéven írt) 1739-ben megjelent munkája79 óta közismert, s azóta már nagyszámú irodalommal bemutatott tény, hogy a bizánci kereszténységnek fontos - egyesek szerint kezdetben meghatározó - szerepe volt egyházi életünk fejlődésében. A keleti egyházi szervezet terjeszkedését a Kárpát-medencében Bulcsú vezér 948-ban, majd Szent István király anyai nagyapjának, Gyulának („ki hasonlóképpen fejedelme volt a magyaroknak”)80 Bizáncban, 950 körül történt meg- keresztelésétől számíthatjuk. Az viták tárgya, hogy Hierotheosz, akit ekkor a konstantinápolyi pátriárka a császár jóváhagyásával „Turkia püspökévé” szentelt, egyáltalán megérkezett-e a Gyula által vezetett magyar területre, illetve esetleges térítése milyen sikerrel járt. Mindenesetre ekkor indul az a missziós tevékenység, amelynek eredményeként Magyarországon a kora Árpád-korban ortodox bazilita kolostorok sora jött létre, amelyek azután a Bizánc keresztesek általi 1204-es elfoglalását követően kezdtek meggyérülni. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt a late- ráni zsinat (1215) ama döntésének is, mely előírta, hogy a latin püspökök a bizánci szertartású egyházakba latin papokat küldjenek.81 Az ország tatárjárta 76 Bodrogvécs, Perse, Szilas, Kisdobra, Sárospatak, Galgóc, Eger, Karos, Pustaszilas, Tata. (S. Nagy 1982: 28.) 77 Lásd erre: Révész 2012. 78 Nyilvánvaló, hogy ez a beáramlás többirányból is jöhetett. A régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a keleti szlávok egyik csoportja, talán éppen a fehér horvátok, Bukovina és Volhynia felől érkezhettek a hegyeken át az Alföld északkeleti peremvidékére, a Szamos,Túr folyók mellé. (Erdélyi 2008: 305.) Arday Borbála szerint Nógrádba a 11. század második felében nagyobb szláv telepítésnek kellett bekövetkeznie. (Arday 1970:111.) 79 Schwarz 1739. 80 Hóman 1911: 165. Idézet az eseményről tudósító bizánci forrásból. 81 Búzás-Eszes 2012: 3. 249
