Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
A Nagy Háború - Gyura Sándor: „…Eltemette gyászos Galícia…”. A ceglédi Füle Péter első világháborús frontnaplója
A Nagy Háború Ezredkrónika: „Szeptember 24. Menetelés Hócsára. Érkezés 5 órakor délután. A koleraesetek szaporodnak. Az egészséges ezredektől különváltan menetel a 101., nehogy azokat megfertőzze. Hócsára való bevonulásunk mélyen elszomorító képet nyújtott. Az árokba dőlt betegek segélyt kérőén vonaglanak s az egészségesek tehetetlenül nézik bajtársaik kínlódását. Reszketve gondolnak arra, melyik pillanatban éri őket hasonló sors. A tisztikarban mind sűrűbben fordulnak elő a megbetegedések. Wagner Miklós t[artalékos] zászlós, gimnáziumi tanár kolerában elhunyt. Az ezredparancsnokság a kolera továbbterjedését meggátlandó, a legszigorúbb egészségügyi rendszabályokat lépteti életbe. Vaj, sajt és kolbász élvezete tilos. Gyümölcs, főzelék, tej, víz, bor csak főzött, illetve forralt állapotban élvezhető. Naponta legalább háromszor, étkezés előtt és ürülés után feltétlenül meleg vízben, szappannal mosakodni. Haskötőket állandóan viselni, megbetegedéseket azonnal jelenteni. Ételeket forró állapotban kiosztani, evőeszközöket, csajkákat forró vízben, szódaoldatban kimosni, csak saját kulacsot szabad használni, stb.85” Napló: „1914. szeptember 25. Hodzsa86 [sic!]. Tegnap megérkeztünk. Tűrhető lakás ortodox zsidónál. Legénységnek jó szállása. De mit ér az. Immár biztos: Kolera. Isten irgalmazz. Több ember meghalt. Magam is megnéztem. Ez a döghalál. Vigyázok magamra. Talán nem ér ez utálatos végzet. Vizet nem szabad inni. Ma végre kaptam 2 újságot, egy lapot, majd újra egy lapot Magduskától87.3 levelet kedves anyámtól, egy levelet Dienesnétől88. Most szeretnék írni Magdus- kának, de a cholera miatt nem lehet. Holnap indulunk Sztropkóba89, ha ugyan itt nem maradunk. A zsidó, a fiatalember imádkozik odabenn a szobában a tükör előtt. Mély áhítattal, igazi hívéssel. Oh, mily boldog ember. Pánik ül a lelkeken. Oh, mily borzalom. Szegény fiatalember, hogy bámul maga elé. Hogy néz. Talán mardossa a lelkiismeret, hogy azért küldte az Isten a döghalált, a háborút, mert az emberek nem elég vallásosak. íme, már neki sincs pajesza, még apjának szép hosszú tekercse van.90 Tojást árul. Jó szíve van, de a geseftről sem feledkezik meg. Mellettem írja a naplóját egy másik tiszttársam, a századomnál egy főhadnagy91, a [N. o. b.]. Én és a Pisky92 vagyunk a subalternek. Hja, ja. E sóhaj alatt mennyi fájdalom, mennyi érzelem, szenvedés, imádság, reménység, biztatás van. Ilyen időt megérni és átvészelni kiválasztott embernek kell lenni. Majd meglátjuk. A mai nap Rast tag. Heute ab geht keine Post. Nur snapsz trinken. Na ja, wenn es wäre.93 Ma ép szombat este, kétszeres ok, hogy a zsidó família imádkozik.” Ezredkrónika: „Szeptember 25. Pihenőnap és mosakodás. Tisztogatás. A kolera tovább garázdálkodik. E napon egyedül a IV. zászlóaljnál 49 koleragyanús és 33 egyéb beteg jelentkezett orvosi vizsgálatra. Ha ez az arány a többi zászlóaljnál is fennáll, úgy 147 koleragyanús és 132 egyéb beteg, összesen tehát 279 megbetegedés történt volna ezredünkben egy nap 85 Makkay 1934: 56-57. 86 Hocsa település Zemplén vármegyében. Ma: Chotca, Szlovákia. 87 A füzetben található egy „PetőMagduska [Békés] Csaba” bejegyzés. Személye közelebbről nem ismert. 88 Dienes Istvánná, született Füle Julianna, Füle Péter testvére. 89 Sztropkó település Zemplén vármegyében. Ma: Stropkov, Szlovákiában. 90 Az ortodox zsidó férfiak hagyományos hajviselete, a halántéktincs vagy „pájesz”, mely ez esetben tekercsszerűen göndörödhetett. 91 A 101. gyalogezred III. zászlóaljának 10. századában egy főhadnagy volt: Anlauf Ferenc. Hősi halált halt 1914. december 15-én. (Machalek 1934: 55., 60. és 201.) 92 Pisky Zoltán hadapród. Együtt szolgált Füle Péterrel egyéves önkéntesként Tirolban és Trebinjében is. Túlélte a háborút és továbbszolgált, mint tényleges katonatiszt. (Machalek 1934: 374.) 93 Magyarul: „A mai nap pihenőnap. Mától nincs posta. Csak pálinkát iszunk. Na igen, ha lenne.” 211
