Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Tanulmányok Pest megye történetéből 19. kép / Konfirmáció az 1930-as évek végén. A lányoknál megfigyelhető még a bő szoknya, de többen már szűkebb, egybe szabott ruhát viselnek néha vasárnapra is felvették. A fiúk vasárnapra hordták a konfirmációs öltönyüket. Országszerte általános volt, hogy a kivetkőzés a férfiak körében évtizedekkel korábban bekövetkezett, mint a nőknél. Ebből adódóan a férfiak viseletéről már a korábbi évtizedek gyűjtéseiben sem sikerült mindig pontos képet adni. Az esküvőn a vőlegény és a vőfélyek már a 20. század első felében is csizmát, szűk ujjú inget, kabátot és csizmanadrágot viseltek, jelképeik közül csak a kabátra tűzött csokor, illetve a vőfélyek szalagja említhető. A szertartásos viselet jellemzője, hogy azt egy adott alkalomra varratták, s díszítettsége, az alkalom különleges jelentősége, esetleg az öltözethez tartozó jelkép miatt kitűnt még a nagy ünnepek alkalmával hordott ruhák közül is. Mindezek miatt kell megemlítenünk a besorozott katonák viseletét is, pontosabban az ekkor használt jelképeket. A regruták fejviselete hordozta azokat a jelképeket, amelyek alapján megállapítható volt, hogy egy legény alkalmasnak mutatkozott-e a sorozáson vagy sem.67 Pócsmegyeren a legtöbben már csak hallomásból ismerik a szokást. Részletesebben tahitótfalui adatközlőnk számolt be róla. Véleménye szerint az 1950-es évek elejéig létezett a szokás. Abból adódóan azonban, hogy ő csak ekkor került Tahitótfaluból Pócsmegyerre, lehetséges, hogy a tőle származó adatok szülőfalujára vonatkoznak. Elmondása szerint nemcsak a sorozáson beváltak kötöttek szalagot kalapjukra, hanem azok is, akiket elutasítottak, de nekik a színes helyett fekete szalagot kellett felkötniük. A szalagokat vagy a sorozás helyszínén vették meg, vagy már otthonról magukkal vitték. A regruták egy szalagot kötöttek fel, a többit a falubeli lányoktól kapták. A felszalagozott kalapot a sorozás napján hordták, az esti mulatságot követően levették. 67 A regruták jelvényeiről a legrészletesebb leírást Balogh Jánosné Horváth Terézia adja Csepreg példáján keresztül, melynek során elsősorban azzal foglalkozik, hogyan alakultak át ezek a jelölőelemek. (Balogh 1994.) 143
