Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna — Muskovics Andrea Anna — Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században 13. kép / Színes, flanelből készült alsószoknya, amelyet hétköznap viseltek Ősszel és tavasszal a kopottabb, rosszabb ünnepi ruhákat hordták munkába, illetve flanérbői, parget- ből készült ruhákat vettek fel. A nők több vagy vastagabb színes alsószoknyát (13. kép), hosszú szárú, meleg bundabugyit viseltek. Hétköznap ritkán vettek fel fehér alsószoknyát, ha mégis, akkor ez kevesebb anyagból készült, mint az ünnepi. A kemény tél beálltával a földekre már nem mentek, a hétköznapi öltözet a faluban való és a falun kívüli közlekedésre szolgált. A két világháború között a nők télen a melegebb anyagból készült réklikre meleg vállkendőt terítettek vagy rövid télikabátot vettek, a második világháborút követően pedig már kardigánt és rövid vagy hosszú kabátot viseltek, a fejükre pedig melegebb kazánkendőt kötöttek. Ezeket a gyári készítésű, általában fekete színű meleg, beliner kendőket a váci vásáron vagy üzletekben szerezték be. A meleg vállkendőket körülbelül az 1950-es évekig viselték, utána fokozatosan váltottak át a sötét színű, készen vásárolt télikabátokra, amelyeket a helyi varrónők is meg tudtak varrni. Ezekhez már sötét, derékban szűkített, félhosszú kabátot viseltek, hiszen a bő szoknyákhoz nem lehetett hosszabb kabátot hordani (14. kép).a 63 14. kép / Bálint János tahitótfalui keresztelőjén, 1955-ben, édesanyja, a vácbottyáni Bálint Jánosné meleg vállkendőben, az egyik keresztanya, Szabó Jánosné pedig félhosszú télikabátban A nők ősztől tavaszig patentharisnyákat hordtak barna, fekete és szürke színekben. Ezeket vásáron vagy boltban vették, a legkedveltebb a barna színű volt. A női téli lábbelik közül a hosszú szárú, fűzős bőrcipőkre emlékeznek jobban adatközlőink, a női csizmák emléke már csak halványan él, a „parasztos viselethez olyan keményszárú vagy puhaszárú csizma dukált, mint a férfiaknak.” A férfiak az 1930-as, 1940-es évek táján a téli hétköznapokon szövetből készült nadrágot vagy az elkopott ünnepi bársonynadrágjukat hordták. Ez alá flanelből készült alsó nadrágot húztak. A téli férfiingek is flanérből készültek, amire kardigánt vagy 63 Egyik adatközlőnk még pontosan emlékszik arra, hogy 1975-ben vásárolta első télikabátját, addig a meleg vállken- dőjét viselte télen. Akkor azért vásárolta meg, mert már eljárt a faluból dolgozni, és meleg vállkendőben már nem illett elmenni. 138
