Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna — Muskovics Andrea Anna- Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században 9. kép /Tarlón dolgozó mezítlábas férfi és úgy dolgoztak. A munka befejeztével újra felöltöztek és úgy mentek haza. Ez tekinthető általánosnak, de arra vonatkozó adataink is vannak, hogy hitványabb ruhákat vittek magukkal, amire a szebb ruhát lecserélték a földön. A különbségektől eltekintve a lényeg a valahova menős ruhák védelme, a meleghez való alkalmazkodás, illetve a faluban való illő megjelenés lehetett. Erre utal egyik adatközlőnk megjegyzése: „Mikor jöttünk haza, szépen összeraktunk [újra felvették a szépen vasalt ruhát - a szerz.] [...], mint aki csak sétálni volt, közbe az egész földet bekapáltuk.” A férfiak nem öltözködtek a határban, ők abban a ruhában dolgoztak a földön, amiben odáig eljutottak. Nyáron a vékonyabb cejgnadrágokat és a cejg- vagy kartoningeket viselték. Az ingek lehettek világosabb színűek vagy kockásak, csíkosak. A férfiak más munkát végeztek, mint az asszonyok, ezért a földeken a 20. század második negyedétől már gyakrabban viseltek cipőt, de ha tehették, akkor ők is szívesen dolgoztak mezítláb (9-10. kép). „Kapálásnál olyan jó volt a jó földben mezítláb, de azért aki tarlón, meg itt-ott járt, az nem járt mezítláb.” A férfiak vékonyabb vászoncipőt vagy bakancsot viseltek, a meleg ellen kalappal védekeztek. Volt, aki kopottas, fekete posztókalapot, volt, aki cejgből készült micisapkát, mások szalmakalapot hordtak. A férfiak munkaruházatával kapcsolatban ki kell térnünk a vontatók öltözetére. Korábban a korai pol10. kép / Ismeretlen férfi mezítláb, hátán permetezőgéppel az 1900-as évek elején gárosodó viselet példájaként említettük a hajóvontatásban részt vevő szekeres gazdák posztónadrágos, zsinóros, csizmás öltözetét. Körükben ezen ruhadarabok elterjedése nemesi státuszukkal magyarázható, de a szekérrel és nemesi címmel nem rendelkező vontatóknál ez nem volt megfigyelhető. Ok jó időben vászongatyában, vászoningben és mezítláb vagy rossz csizmában dolgoztak a vízben attól függően, hogy milyen talajviszonyok voltak.60 A vontatók téli öltözetére gyűjtéseink során nem kaptunk adatokat, de Szoboszlai Istvánné Raffay Annának az 1950-ben Tahitótfaluban végzett kutatásai során még subára 60 A csizmában történő vontatásra Szoboszlai Istvánné Raffay Anna szentendrei adatai szolgálnak például: „... csizmában járt, mert sokszor félhasig is a vízbe kellett gázolnia [...] testhezálló nadrágban, csizmával jártak, mint a huszárok, pörgekalap volt rajtuk, mint ahogy otthon jártak.” (Szoboszlai 1950b: 3. és 10.) 136
