Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Tanulmányok Pest megye történetéből Az anyagok beszerzése és a ruházat előállítása Pócsmegyeren a vászon házi előállításának, illetve az ehhez szükséges kendertermesztésnek már az emléke sem él. A legidősebbek nagyszüleikről sem őriznek kenderfeldolgozással kapcsolatos emlékeket. Egyedül a padlásokon még néhány évtizede őrzött rokkák, illetve a hagyatéki leltárak emlékeztetnek a kenderfonal készítésére, használatára.32 Az öltözetekhez szükséges anyagokat a két világháború között méteráruboltokban és vásárokban szerezték be: Budapesten, Szentendrén és Vácon. Ahhoz, hogy a három városhoz való gazdasági kötődés mértékét megállapítsuk, még további kutatásra lenne szükség. Több tényező befolyásolta, hogy melyik család hol vette meg a ruhaanyagot. A piacozás meghatározta a beszerzés helyét. Azok, akik terményeikkel a Vámház körúti vásárcsarnokba jártak, a csarnok környékén szerezték be a ruhák varratásához szükséges méterárut és kiegészítőket: „Volt az üzlet a Nagycsarnok mellett, oda mentek anyagért... Odajártak a megyeriek mind, a falusiak mind odajártak, mert az hordta ezeket a falusi ruhákat.” Egyik adatközlőnk nagymamája szinte barátságban volt a Lónyay utca környékén található anyagboltossal. Másik adatközlőnk nagymamája csibéskofa volt, „ő azért tudott minden szépet beszerezni” Pesten. Akik kevésbé voltak járatosak Pesten, vagy más vásárlási, eladási célból inkább Vácra jártak, azok ott szerezték be a méterárut. Vácon is volt egy méterárubolt, amely a két világháború között menyasszonyboltVínt volt ismeretes, ahol a menyasszonyi ruhákhoz való anyagokon kívül mindenfajta ruhához lehetett anyagot kapni, még hitelre is. Fontos beszerzőhely volt a váci vásár, ahol a megkérdezett pócsmegyeriek szerint mindent lehetett kapni. Elsősorban a lábbelik (különösen is a férficipők és csizmák) beszerzési helye volt, de ruhaanyagot is vásároltak ott. A két világháború között a faluban élt az Erdélyből származó Miklós Ignác, aki oldalkocsis motorbiciklijével hozta eladni a méterárut, ezzel egy másfajta vásárlási szokás terjedt el. Bár a két világháború között a faluban működő Hangya boltban és a világháború utáni szövetkezeti boltban is árultak ruhaanyagot, beszélgetéseink alapján mégis talán a városokban való méteráru-vásárlás volt elsőrendű. A kész ruha vásárlása33 szinte teljesen ismeretlen volt a két világháború között. A megvásárolt anyagból a faluban dolgozó varrónők vagy a család asszony és lány tagjai készítették el a ruhadarabokat. Az ünneplő ruhát és a blúzokat, amelyekhez bonyolultabb varrási ismeretekre volt szükség, a varrónőkkel varratták. Alsószoknyát, szoknyát és a lakás egyéb textilkellékeit (ágynemű, konyharuha, törülköző) otthon varrták meg. „A kötényeket, bő szoknyákat, alsószoknyát, ágyneműt azért nagyon sokan meg tudták varrni. Férfiing, blúz, ünneplőruha - ezeket varrónővel varratták.” A határ nem volt éles, az ügyesebbek a kötényt otthon is el tudták készíteni, sőt egy idő után a blúz készítésének menetét is megtanulták, míg mások a kötényt is a varrónővel varratták. Sőt olyan is volt, aki még a selyemruhák szoknyarészét is meg tudta csinálni. Két alkalommal is találkoztunk azzal, hogy fiatal lányok elszegődtek a falusi varrónők mellé, segédkeztek nekik, s eközben megtanultak nehezebb technikákat is. Egyik adatközlőnk az esküvői férfiingre való gomblyukvarrásban szerzett gyakorlatot, egy másik asszony pedig a blúzvarrásban, akinek feladata a varrónőnek való segítéskor az volt, hogy a varrónő által kiszabott köténydarabokat összevarrja. Jórészt csak a nők varratták a ruháikat, a férfi öltözeteket inkább már készen vásárolták, bár néhányan említették, hogy a varrónők férfiingeket is készítettek. A két világháború között Pócsmegyeren a következő varrónők dolgoztak: Csuka Istvánná (Pánczél Zsuzsanna), Kristóf Julianna, Kristóf Lenke. 32 Sajnos ezek a régi eszközök is egyre kisebb számban lelhetők fel. A 20. század közepétől az átépítések során a padlásokról számos régi tárgyat ajándékoztak el vagy semmisítettek meg. 33 A készruha vásárlását akadályozta a falusias alsóruhák viselése is, hiszen a készruhát fel kell próbálni. 127
