Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Muntagné Tabajdi Zsuzsanna — Muskovics Andrea Anna - Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. Században Később, az 1950-es, 1960-as években dolgozott varrónőként Lakatos Mihályné Pécsi Eszter, Péter Jánosné és a Breák lányok. Képzettségükről nem sokat tudni. Varrótanfolyamot valószínűleg végeztek, de hogy magasabb fokú, iparos igazolványt adó tanulmányokat folytattak-e, egyelőre tisztázatlan.34 A varrónők jelenlegi megítélése különböző, ezek alapján feltételezhetjük, hogy egykori vevőkörük is különbözött. Lakatos Mihályné „jobban, szebben, díszesebben” varrt, Péter Jánosné kicsit drágábban, „ő olyan úri varrónő volt”, a Breák lányok olcsóbban és divatos ruhákat, kötényeket varrtak. Az otthoni varrás olcsóbb volt, mint a varratás. Visszaemlékezések szerint a téli időben sokat varrtak.35 Az alapvető varrási ismereteket mindenki elsajátíthatta a pócsmegyeri általános iskolában, ahol a háztartástan órákon a két világháború közti időszak óta tanítottak varrást, hímzést, horgolást. Ezért bizonyos fokú ismeretekkel mindenki rendelkezett, amit később egyesek varrótanfolyamok elvégzésével is bővíthették. Emellett az otthoni varráshoz szükség volt egy varrógépre is. A családokban található varrógépek nem különböztek a varrónők gépeitől. Beszerzésükről keveset tudunk. Egyik adatközlőnk édesanyja használtan vette, ő pedig megörökölte és 1965-ig használta, amikor ő maga újat vett. A varrógépeket is a környékbeli városok egyikében vásárolták, de a Pócsmegyerre szállítás részletei homályosak, ami abból adódhat, hogy jellemzőbb volt az öröklés, így a falusiaknak kevés tapasztalatuk lehetett a varrógépek bolti vásárlásáról. Valószínűleg kezdetben Pestről hozták őket hajóval. A varrógépmárkák közül ma a Singer típusra emlékeznek.36 A villanyt 1931 augusztusában vezették be az egész községbe,37 ami feltehetően elősegítette, lendületet adott a varrógépek használatának. Pócsmegyeri elterjedtségéről eltérőek a vélemények. Van, aki szerint minden háznál volt, más szerint nagy szó volt, ha valaki varrógéppel rendelkezett. Ez valószínűleg mutatja a család anyagi helyzetét, illetve hogy mekkora anyagi áldozatot hoztak egy varrógépért, de ennek feltárása ma már nagyon nehéz. Úgy tűnik, hogy a varrni tudás nagy érték volt, mert aki tudott varrni, az „a házi varrásokat mind meg tudta csinálni”. Különösen a sokgyerekes vagy szegényebb családokban volt nagy jelentősége, hogy az édesanya otthon el tudta készíteni a ruhákat. Egyik adatközlőnk erre úgy emlékezett, hogy csak nagyobbacska korában kapta az első varratott ruháját, addig az édesanyja varrta öltözetének darabjait. Akik tudtak varrni és varrtak otthon, ők csak a családjuk számára varrtak, szomszédok vagy távolabbi rokonok nem kérték meg őket varrásra. Anya a lányainak, nagyobb lány a kisebb testvéreinek, fiatalasszony az édesanyjának és az anyósának varrt. Feltehetően jól ismerték az anyagok fajtáját, hogy melyik ruhához milyet kell venni, hiszen maguk szerezték be és sokszor maguk varrták meg a ruhákat. Bár gyakran gazdasági kény- szerűségből készítették el otthon a ruhákat, sokan szerették csinálni. Télen minden nap jártak valakihez varrni, ez a fonó funkciójához hasonló közösségi alkalom volt. 34 Erre vonatkozóan gyűjtéseink során egy adatot kaptunk. Hegedűs Julianna a háború előtt Budapesten egy varrodában dolgozott és tanult, erről iskolai igazolványt is kapott. A pócsmegyeri Hegedűs család Leányfalun lakott, az ottani megbízások már a polgárias, városias ruhákra vonatkoztak, és a kivetkőzésben az általa megvarrt szoknyák, ruhák, kosztümök mintaként szolgáltak. Ezekből unokahúga jelentős kollekciót megőrzött. A Breák lányokról mondták még többen, hogy ők tanulták a varrás mesterségét. 35 Egyik adatközlőnk elmondta, hogy lánykorában télen rendszeresen összeültek és varrtak, elsősorban ágyba valókat, térítőkét. A férje házánál erre már nem volt lehetőség, de később lányainak újra varrni kezdett. Az anyósának is volt varrógépe, azt használhatta. 36 A márkanév a korai, 19. század végi időkből vált ismertté, az adatközlésekben mint jeles, kiemelkedő gépekre emlékeznek. A használt gépek helyi hagyatékból történő megvásárlása is egyike volt a megszerzés módjának. A varrógépre mint nagyon drága holmira emlékeznek. Az áruellátás hihetetlen fellendülése a két világháború között, a gazdasági válságot követően magyarázza, hogy az 1940-es évekre szinte minden családnál volt varrógép. (Tóth Gy. 2010:150-151.) 37 Filkó 2010: 60. 128
