Tyekvicska Árpád (szerk.): A Ferenczy Múzeumi Centrum Évkönyve 2015 - Studia Comitatensia 34., Új Folyam, 2. (Szentendre, 2016)
Tanulmányok Pest megye történetéből - Muntagné Tabajdi Zsuzsanna–Muskovics Andrea Anna–Szacsvay Éva: Az öltözködés változásai Pócsmegyeren a XX. században
Tanulmányok Pest megye történetéből mert ekkor válik a selyembe öltözködés teljesen általánossá - sok öltözetdarab maradt meg, alkalmasan arra, hogy bizonyos preferenciákat, szabásbeli eltéréseket, különböző díszítéseket be lehessen mutatni. A legerősebben felidézhető selyemruhás korszak darabjait már a szűkülő szoknyák, rakott szoknyák, egybe szabott ruhák korszaka követi az 1950-es évek után. Ezeket még mindig varrónők varrják, a konfekcióra való áttérés az 1960-as, 1970-es évekre valósul meg. A fogyasztói társadalom részleges kibontakozásáról az ezredforduló húsz évéből már vannak tapasztalatok, a tömegáru megjelent a fiatalok öltözködésében. Pócsmegyer társadalom- és gazdaságtörténeti vázlata A református Pócsmegyer a Szentendrei-sziget négy településének egyike, elhelyezkedése alapvetően meghatározta az itt lakók életmódját, gazdasági lehetőségeit. A települést két oldalról a Duna határolja, ebből adódóan állandó volt az árvízveszély, a folyók közé ékelődés pedig csak szűk határokat engedélyezett. Emiatt a pócsmegyeriek arra kényszerültek, hogy a Duna túlpartján is területeket birtokoljanak. Mindez szélesebb körű kapcsolatokat tett lehetővé, a családoknak lehetőségük volt egy, a sziget falvain túlnyúló kapcsolatháló kialakítására. A településnek ez a sajátos elhelyezkedése és birtokrendszere rendkívüli mértékben meghatározta kultúráját. Ahogy Szacsvay Éva írta: „Pócsmegyer a Szentendrei-szigeten két víz határán és földjeinek a folyó által történő megosztásával már önmaga is példája a »kulturális áthatolásnak« a nagy vízen”.26 A sziget négy településének házasodási stratégiáit, valamint kereskedelmi és piaci kapcsolatait megnézve megállapítható, hogy a sziget északi felén található Kisoroszi és Tahitótfalu, esetenként Pócsmegyer is, Váccal és a nógrádi kulturális tájjal van kapcsolatban. Ezzel szemben Szigetmonostor és Pócsmegyer kapcsolatait — különösen annak köszönhetően, hogy egykor Leányfalu puszta hozzá tartozott — Buda, Szentendre és Esztergom határozta meg. A mindkét kulturális körhöz tartozó Pócsmegyer tehát földjeinek a szigeten, illetve a Duna másik oldalán való művelésével hordozhat egy gazdag és sokrétű kulturális arculatot. Az így kialakult kapcsolatok a település szellemi és tárgyi kultúrájára nagy befolyással voltak. Az állandó árvízveszély meghatározta a település szerkezetét, hatással volt a felhasznált építőanyagokra. A házasodási és piaci kapcsolatoknak köszönhetően minden bizonnyal a szokásvilágban is kimutatható a szomszédos kulturális tájak hatása, s nincs ez másképp a viselet terén sem. A vízi közlekedés már a 19. században lehetővé tette a széleskörű kereskedelmet, a pócsmegyeriek eljutottak a szentendrei, a váci és a nagyobb budapesti piacokra, vásárokra, ahol lehetőségük volt a különböző anyagok, esetleg a kész ruhadarabok beszerzésére. Ennek az aktív kereskedésnek is köszönhető, hogy a pócs- megyeri viseletben korán megjelentek a polgáro- sult elemek. Mindez lehetővé tette, hogy a faluban csak varrónők és egy, csak javítási munkákat vállaló suszter működjön. Csizmadiára, szabóra nem volt szükség, hisz rendszeresen bejártak a fővárosba, Szentendrére, Vácra, ahol az ezen iparosok által készített termékeket be tudták szerezni. A szűk határ következtében kialakult birtok- struktúra, a megfelelő piaci kapcsolatok lehetővé tették, hogy ne a hagyományos értelemben vett önellátó földművelő-állattartó gazdaságok alakuljanak ki. A pócsmegyeriek életében az évszázadok során állandóan nagy szerepük volt az egyéb megélhetési lehetőségeknek. A 19. század végéig a hajóvontatás számos férfinak jelentett bevételt, a filoxéráig pedig virágzó, jó minőségű bort termő szőlőkultúrája volt Pócsmegyernek. A pusztítást követően ez a művelési ág teljesen visszaesett, többé nem nyerte vissza jelentőségét. Ezt pótolva a 20. század elején szamócatermesztéssel kezdtek foglalkozni, ami idővel komoly bevételi forrássá vált.27 Ez a viseletben is 26 Szacsvay 2010: 95. 27 Pócsmegyer szamócatermesztéséről részletesen lásd: Muskovics 2013. 125
