Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Martos Gábor: Két talált kép „megtisztítása”. Ferenczy Valér ismeretlen nagybányai művei egy magyarországi magángyűjteményből

és az 1728-as Regnicolaris Conscriptio már így említi.60 Ezt követően a környék csak lassan települt újra. A birtokos Zichy család a 18. század első évtizedeiben úgy vette hasznát, hogy szentendrei rác pásztoroknak adta bérbe mint legeltetésre alkalmas pusztát.61 Ennek ellenére a családi levéltárukban a Békásmegyerre vonatkozó iratok között már az újratelepülést megelőzően nyomára lehet bukkanni egy magányos malomnak, amelynek használatát fel kívánták újítani.62 Valamikor Buda visszavételét követően (de biztosan még 1698 előtt) információt szereztek Békásmegyerre vonatkozóan, miszerint az egykor részben a pilisi apátság birtoka volt.63 1698-ban a teljesen elpusztult állapotban lévő malmot egy budai molnárnak adták ki használatra.641719-ben Zichy Péter egy bizonyos Alexander Scherenust fogadott fel jószágigazgatóként, aki ebben a malomban örökletes részesedést és érdekeltséget is kapott. Zichy Péter (fi726) özvegye Bercsényi Zsuzsa a kincstártól kieszközölte, hogy a birtokot a malommal együtt megvásárolhassa. 1739-ben az épület tartozékai továbbra is elhanyagolt állapotban voltak, mivel a jószágigazgató nem csináltatta meg.65

A malom működésére vonatkozó adatok tehát egészen a 18. századig majdnem folytonosak, és az is világos, hogy a környéken nem létesült újabb malom, hanem a régi malomhely(ek) felújítása történt meg. Mivel az oklevelekben szereplő két középkori malmot így a később is használt malomhelyekkel egyezőnek lehet tekinteni, a Szent Lélek ispotály pazandoki és a ciszterci apátság megyeri malmának helyét a 18. századi térképek segítségével lehet azonosítani.66 A 18. század második felében Békásmegyer kincstári tulajdonba került és a településről több kamarai térkép is készült.67 (3. kép) Ezeken világosan felismerhető Obuda-Megyer-Uröm egykori közös határpontja (cumulus Urömiensis), ettől délre a Péter-hegy (Petters-berg), a hegy lábánál egy meleg vizű forrás (Warmes Wasser), ennek közvetlen közelében pedig egy kisebb tavacska és egy egykerekű malom (Plechl-mühl mit einen gang). (2a-b. kép) A Megyerre vezető út e mellett az épület mellett halad el dél-észak irányban egy hídon át, és azon a patakon vezet keresztül, amely északkeleti irányban Megyer felé halad a szülőföldek szomszédságában. Mindez meglepően pontos egyezést mutat a korábbi oklevelekben vázolt viszonyokkal. Az első, második, és harmadik katonai felméréseken követhető a malom környékének helyrajzi változása: a csillaghegyi Árpád strandfürdő helyére eső meleg vizű forrás által egykor táplált malomról van tehát szó.68

1778-as az a térképlap, amelyen a dél felől szomszédos óbudai határ, valamint további - az egykori Pazandok területére és Óbuda északi határába eső - négy malom is szerepel.69 (4. kép) Ezek közül három kívül esik a fentiekben körvonalazott területen. A Pók utca-Keled utca kelet-nyugati irányú vonalában találhatóak, körülbelül egyenlő távolságra a megyeri malomtól, de attól meglehetősen távol.70 Az úgynevezett Puskapor-malom van a legközelebb, a Római fürdő—kemping területén, és leginkább ez hozható összefüggésbe a „pilisi apát malma mellett álló” pazandoki malommal. Főként azért is, mert a határjárások alapján Pazandok helyeként a Római fürdő volt megjelölhető. Az említett térképen e malom mellett, Vestigia Civitatis Sicambriae néven (a mai Római út—Szentendrei út mentén) romok is fel vannak tüntetve. Mindez az 1473-as, illetve az 1516-os okleveleket idézi fel a számunkra, vagyis az említett „romos fal”, amelynek mentén a középkori határ, az egykori királynéi város határa Óbuda központja felé haladt, a római vízvezeték vonalának felelt meg. További egybeesésnek vélhető a közeli - az 1778-as térképen is jelzett (Paludes) — Mocsaras-dűlő neve, hiszen az valószínűleg az 1347-ben Pazandokon, a patak Buda felé eső oldalán említett mocsár emlékét őrizheti.

Ferenczi László: Molendium ad Aquas Calidas. A pilisi ciszterciek az állítólagos Fehéregyházán.

60 Ikvai (szerk.) 1977: 130. Az 1728-as Regnicolaris Consriptio szerint Békásmegyer puszta Óbudához tartozott, a Zichy-család birtokában volt, ahol óbudaiaknak voltak földjeik, illetve a budakalásziak használták legelőnek. A hajómalmokon kívül összesen hat Óbudához tartozó malmot említenek, ami ekkor már az egykori pazandoki malom (malmok) is beleértendők. Borosy (szerk.) 1997:1. 81,149.

61 Nagy 1975: 93.

62 Bakács 1963: 67. MNL OL, P707 Rsz. 218, Fasc. 207. No. 1-14, különösen No. 13.

63 „[...] super Budám, versus Visegrad, vulgo Plintenberger ita dictum situatus. Olim in trés partes divisus, quarum una ad Claustrum Pillish, altera ad Capitulum S. Sigismundi versus Budám, tertia pars autem ad novum Claustrum Tchergiruse(?) nunc autem spectat, et servit, annuatim ad dominium Comaromiense [...].”MNL OL,P707 Rsz. 218, Fasc. 207. No. 13 (keltezetlen).

64 „Pro memoria, qualiter hódié infrascripto dato excell, dominus Stephanus comes Zichy provido Gregorio Schmieger civi et molitori Budensi, nec non Anna Maria consorti ejusdem [...] circiter una hóra vetero Budám distantem desolatam et totaliter ruinatam molam sequenti sub accorda cessisset.”MNL OL, P707 Rsz. 218, Fasc. 207. No. 13 (1698).

65 „[...] quod molendinum desertum in praedii Békásmegyer erga dinumeratione 200 florenos mihi cedere dignata sit.”MNL OL, P707 Rsz. 218, Fasc. 207. No. 13 (1719); „[...] molam illám in territorio Békásmegyer nuncupato, prope Veterem Budám sitam [...] omnibus fundis et beneficiis destitutum habend et in statu desolato existeret.”MNL OL, P707. Rsz. 218, Fasc. 207. No. 13 (1739).

66 Ellenkező esetben egyébként a tovább már nem pontosítható topográfiai körülmények miatt az apátsági malom mibenlétének eldöntése a középkori előzményeket egyértelműen tisztázni képes régészeti vizsgálat feladata volna.

67 MNL OL,SÍI No. 830:69 (1778); MNL OL, SÍI No. 830:80 (1778 körül); MNL OL, SÍI No. 1479 (1802); MNL OL, SÍI No.31/a (18. század vége); MNL OL, SÍI No. 31/b (19. század eleje).

68 HTM T XIV/20 (1783); HTM T XXXII/50 (1861-1864); HTM T 4862/3 (1882-1883).

69 MNL OL, SÍI No. 830:69 (1778); MNL OL, SÍI No. 830:75/2d (1778); MÓL SÍI No. 830:79 (1778).

70 Neveik: Elias Mühl (a Dunához legközelebb, nagyjából a Nánási út), Klingl/Kemmelmeier Mühl (a Szentendrei út-Római tér mellett), Krempl/ GrempelMühl (a Keled út, illetve a Dinamó utca környékén).

152