Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Gulyás Dorottya: Ferenczy Béni estéje. A balkezes korszak szobrászati alkotásai
Szentendre - Adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez ként volt jelen. A művész tragédiája a nemzet tragédiájával közel egy időben esett meg, így nem csoda, hogy a kortárs alkotók a művész személyes sorsában nemzetük sorsának kivetülését látták, s a szobrász magatehetetlenség állapotából való visszakapaszkodását, hosszas erőfeszítések árán elért újraalkotását tisztelettel csodálták. Ferenczy Béni alakja, és lehetetlen élethelyzetében bizonyított helytállása reményt adott az 1956-os események után hallgatásra ítélt, tétlenségbe menekülő írók számára, így nem csoda, hogy az 1950-es évek végén a magyar irodalom kiemelkedő alkotóinak szinte múzsájává vált.7 Prózában és versben megírt vallomások főszereplőjeként olyan alkotók foglalták soraikba nevét, mint például Pilinszky János, Illyés Gyula, Nagy László, Zelk Zoltán, Weöres Sándor, Somlyó György, Vajda Miklós, Toldalagi Pál és Keresztúri Dezső. Egyes írókra pedig olyan nagy hatással volt az idős mester, hogy műveikben állandó visszatérő elemként bukkant fel rajongásig tisztelt alakja. Itt elsősorban Hubay Miklóst és Juhász Ferencet érdemes kiemelni. Az utóbbi 1960-ban a következő sorokat intézte a beteg mesterhez: „[...] mi kölykök, rakéta-szívűek, pacsirta-torkúak, angyalokkal-féktelenkedők, kevélyek és dacosak voltunk a gyöngébbek, esettebbek, a megtörtebbek és fáradtabbak ezekben az esztendőkben. Te legyőztél bennünket, fölénk-magasodtál halhatatlan hiteddel és hallatlan erőddel! De nincs szebb, vigasztalóbb és emberibb az ilyen legyőzetésnél. Te megtanítottál arra, hogy az, amit Sorsnak neveztünk, nem más, mint emberi gyöngeség, mert szembeszálltál a Sorssal, sebesült, harcos Angyal, az elkövült jobb helyett bal kézzel sújtottad fekete átokkal beírt homlokához a kardot, s az elfordította vérző, gőgös fejét. Te megváltoztattad a természetet, nemcsak azért, mert a művészet mindig a természet megváltoztatása, hanem azért, mert akkor kényszerítetted teremni őt, amikor az éjszakát, havat és jeget várt; te megtanítottál arra, hogy a művészi teremtés folytonosságát a dühödt isten sem szakíthatja meg, ha olyan művész nem akarja, mint te, kedves Barátom, Ferenczy Béni! Te megtanítottál arra, hogy kötelességünk a Folytatás, a Vallomás folytatása, mert csak az emberi vallomás ad érvényt a világegyetem szükségszerűségének, mert az élet, még a legmagasabb-szervezettségű élet is önmagában embertelen, s csak a művészettel válik emberivé. Mert a mi emberi végzetünk a Ragyogás, a Fogalmazás, de a mi egyetlen emberi szépségünk is a Ragyogás és a Fogalmazás.”8 Az idézett szövegrész jól szemlélteti azt a tisztelettel és szeretettel teljes viszonyulást, mely a korszak íróit, költőit a lebénult és megnémult Ferenczy Bénihez kötötte. Ezen kívül jól példázza még a szobrász és a 20. századi magyar irodalmi élet képviselőinek kapcsolatát az a két verseskötet is, melyek az 1970-es években jelentek meg a Helikon Kiadó gondozásában. Ferenczy Béni 1974-es kiadású Virágoskönyve főként balkezes korszakból származó virágcsendéleteit mutatja be, nagyrészt azon magyar költők virágokról szóló verseivel kiegészítve, akikkel valaha a művész maga is jó kapcsolatot ápolt.9 Az 1976-os Fák könyveben pedig 1956-ban készített Fák-sorozatának darabjai kaptak helyet, ugyancsak költeményekkel gazdagítva.10 Az illusztrátor köré csoportosított antológia egyedi példaként van jelen a magyar könyvkiadásban, efféle különleges gesztus csak egy olyan, irodalmi életre aktív hatást gyakorló személyiségnek járhatott ki, mint amilyen Ferenczy Béni volt. A kutatás során különböző korabeli folyóiratokból, verseskötetekből és antológiákból mintegy félszáz olyan irodalmi értékkel bíró mű került elő, melyekben központi szerepet kap a beteg Ferenczy alakja és csodával határos visz- szatérése a művészethez. E művek együttes szemlélete nem csupán irodalomtörténeti jelentőséggel bír, de izgalmas fejezetként van jelen a magyar művészek körül kialakult kultuszok történetében is, melynek 19. századi előzményeit Sinkó Katalin járta körül az 1990-es években.11 7 Csapiár 2001: 2. 8 Juhász 1980: 64—65; Réz (szerk.) 1984: 148. 9 Ferenczy 1974. 10 Ferenczy 1976. 11 Sinkó 1995. 69
