Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)
Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Kissné Budai Rita: Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező
Szentendre - adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez 'MAsyMum lUBltAXTJ Károly említett cikkének elején így fogalmazott: „Ebben a néhány teremben igazi művészet lakozik.”22 Rengeteg látogatójuk volt, és viszonylag jó kritikát is kaptak, csupán a hivatalos festészet képviselői gúnyolódtak rajtuk.23 1898. december 15-én nyílt meg a nagybányaiak második tárlata, ismét a Plasticonh&n (bár ezúttal a Téli Tárlaton külön termet kaphattak volna, de ők továbbra is ragaszkodtak a külön zsűrihez is), melyen a legtekintélyesebb műnek legtöbben Ferenczy Károly Háromkirályok című festményét vélték. Ez alkalommal egy kicsit kevesebb mű szerepelt, a kritika azonban ezt a kiállítást egyenesen jobb minőségűnek ítélte, mint a Műcsarnok-belit. Az elrendezési koncepció az előző évihez hasonlított, és ez a sajtóban elismerést aratott: „A kiállítás elrendezése ügyes kézre vall [...] igen jó a benyomás, melyet a kiállítás áttekintése futólagosán kelt.”24 A plakátot és a meghívót ismét Ferenczy készítette. A plakát még mindig feltűnést keltett (a Reggeli Újság tudósítója gyermekeket megijesztő szörnyfestménynek nevezte,25 a Borsszem Jankó pedig versben gúnyolta ki),26 27 és a hasonló motívumot hordozó meghívót is több hírlap - köztük a Magyar Hírlap és az Országos Hírlap - is kritizálta érthetetlen rajza és különös betűtípusa miatt (2. kép).11 A plakáttervhez készült színtanulmány28 világossá teszi, hogy itt is fákkal tarkított liget van a háttérben, a kép jobb szélén pedig egy merengő férfi félalakja, aki a fákat nézi. 1899-ben került sor a harmadik kiállításra: ekkor már a Műcsarnok-beli Téli Tárlat keretében biztosítottak számukra külön termet, ahol maguk zsűrizték és rendezték a tárlatot. Három év után végül sikerült úgy beilleszkedniük a hivatalos kiállításra, hogy mégis autonóm egységként mutatkozhattak be. A Műcsarnok VI. számú termét kapták meg, ahol mindössze 26 művet állítottak ki, és azokat is „meglehetősen összeszorítva”.29 Ezen a kiállításon Ferenczy Esthangulat című képe hivatalos műcsarnoki díjat kapott (Ráth György-díj). A nagybányaiak negyedik kiállításakor, 1900-ban ugyanakkor újra elutasították azt az igényüket, hogy a Téli Tárlaton külön termet kapjanak (Réti István szerint a párizsi zsűrizés miatt, amiről hamarosan szó lesz), így szétszóródva voltak kénytelenek kiállítani. Ekkorra azonban már annyi megbecsültségre tettek szert, hogy többé nem érezték szükségét annak, hogy Budapesten demonstratív kiállítást rendezzenek. Több mint tíz esztendővel a budapesti kiállítások után a festőkolónia művészei Nagybányára terveztek egy nagy jubileumi tárlatot a művésztelep működésének 15. évfordulójára (aminek egyébként eredetileg 1911-ben kellett volna megvalósulnia, de akkor mégsem jött létre).30 Ferenczy végül 1912 tavaszán tette közzé a nyárra tervezett nagybányai retrospektív kiállításra való felhívást, és készítette el a plakátot.31 Réti Istvánhoz ekkor írt leveléből az is kiderül, hogy bár nagy kedvvel szervezte a kiállítást, komoly nehézséget jelentett számára a hatalmas anyag megrostálása, hiszen „jóformán mindenki volt és festett Nagybányán”. Végül úgy határozott, hogy mindenkitől egyetlen képet fognak kérni, és azt sem MJ vtfiw \rJo#őxtt3t aaatt A COÍO*r* tt int TW#MXt4t4MAX ItUÍXiAí. A **t»Aá*9Ar rttrófc TUaíA/X/A 3. kép A nagybányai jubileumi kiállítás plakátja, 1912 (MNG, Ltsz. XY80.267Vb; Boros—Plesznivy (szerk.) 2011:318) 22 Lyka 1897:1-2. Idézve: Tímár (szerk.) 1996: 59. 23 Réti 1994:19. 24 Vajda 1898: 9—10. Idézve: Tímár (szerk.) 1996: 168. 25 Tímár (szerk.) 1996:171. 26Tímár (szerk.) 1996:180. 27Tímár (szerk.) 1996:151-152. 28 MNG, Ltsz. 1934-2612/3; gouache, papír; 120x160 mm. 29 Réti 1994: 20. 301911-ben még zajlottak Nagybányán a műteremlakások építkezései. A kiállítás ötletét Thorma János vetette fel 1911 nyarán, de ezt aztán majd csak a következő évben lehetett megvalósítani. Réti 1994: 33. 31 Ferenczy levele Réti Istvánhoz, 1912. március 19. MNG, Ltsz. 8364/1955; Boros-Kissné (szerk.) 2011:241. sz. 59
