Majorossy Judit (szerk.): A Ferenczy Múzeum Évkönyve 2014 - Studia Comitatensia 33., Új Folyam 1. (Szentendre, 2014)

Szentendre. Adalékok a Pajor család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez - Kissné Budai Rita: Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező

Szentendre - adalékok a Pajor-család, a Pajor-kúria és a Ferenczy-család történetéhez Kissné Budai Rita Ferenczy Károly mint kiállítás-rendező* Ferenczy mint művészeti menedzser Ferenczy Károly életét és művét jelen pillanatban a tudományos értékelés szempontjából a széles körűen és magas szín­vonalon feldolgozott művészettörténeti jelenségek között tarthatjuk számon, elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria által rendezett 2011-es Ferenczy-kiállításnak és az ehhez kapcsolódó tudományos publikációknak köszönhetően.* 1 A katalógus tanulmányai számos régi problémát tárgyaltak újra, és több új aspektust is felvetettek Ferenczy élete és művészete kapcsán. A festő levelezésének szintén a kiállításhoz kapcsolódó publikálása2 azonban feltehetően további szempontok felbukkanását teszi lehetővé. Ferenczy fennmaradt leveleiben meglepően kevés olyan információt találunk, amely közvetlenül művészi alkotá­sára vonatkozik, rengeteg részletet tudhatunk meg ellenben egyéb irányú tevékenységeiről. Szembetűnő, hogy egész pályafutása alatt milyen rengeteg idejét és energiáját fordította a festés és a tanítás mellett a Nagybányai Művésztelep anyagi és erkölcsi támogatásának biztosítására (ma leginkább művészeti menedzselésnek neveznénk mindazt, amit a kolónia optimális működéséért hosszú éveken át tett), különböző tárlatok és ösztöndíjak zsűrizésére, valamint saját és csoportos kiállítások szervezésére, rendezésére. Az alábbiakban a benyomás kedvéért röviden felsorolom, milyen típusú tevékenységek töltötték ki sokszor a mindennapjait. Minisztériumi tisztségviselőkkel tartott kapcsolatot, már 1899 elejétől kezdve rendszeresen ő adta be a kérelmeket a minisztériumba, hogy nyár elejére megérkezzen az állami szub­venció a nagybányai telep működéséhez. 1900 januárjában a párizsi világkiállítás magyar anyagának zsűrizése mellett az állami műtárgyvásárlásokról döntő bizottságba is beválasztották. 1902-ben, Flollósy Simon kiválása után, fontos szervezési feladatokat vállalt a nagybányai kolónia nyári szabadiskolává való alakításában, a neve a felhívó levélen és az iskola vezetőségében egyaránt szerepelt. 1905-től a Nemzeti Szalonban vállalt alelnöki tisztséget és ugyanitt zsűrizés­sel is megbízták. Többször bírálta a Fraknói-ösztöndíj (Római Magyar Akadémia ösztöndíja) pályázatait. 1907-től a társaság egyik vezetőjeként a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIENK) tervezésében és adminisztrá­ciójában is részt vett. 1911-ben a két évvel korábban megalakult új művészeti egyesület, a Művészház igazgatóságába választották. 1912-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán lépéseket tett, hogy nyaranta ösztöndíjas növendékeket küldjenek Nagybányára. 1912 őszén a Műcsarnok zsűrijén belül az Esterházy-díj (az Esterházy Miklós Móric gróf által vízfesmények számára létrehozott díj) pályabíróságában tevékenykedett. 1913-ban ő fogalmazta meg és aztán vitte a minisztériumba jóváhagyásra a Nagybányai Festők Társaságának alapszabályát. Az 1910-es években tagja volt a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsnak, ami a Kultuszminisztérium Képzőművészeti Ügyosztálya mellett tanácsadó szervként működött. Mintarajziskolai növendékei számára pedig gyakran rendezett iskolai kiállításokat. Leveleiből az a benyomásunk támad, hogy eléggé ambivalensen viszonyult ezekhez a feladatokhoz: egyrészt bosszú­ságot okoztak neki (volt néhány konfliktusa is vezetőségi-, illetve zsűritagként) és sajnálta ilyesmivel pazarolni az idejét festés helyett, másrészt azonban fontosnak érezte, hogy jelen legyen a magyar művészeti közéletben, hiszen benne is élt a hivatástudat a magyar festészet megújítására. Mindemellett nyilván hízelgett is neki, hogy a modern szemléletű festők közül ő volt az első, aki ennyi jelentős felkérést kapott. Az összes fent felsorolt tevékenysége közül kiemelkedik a kiállí­* Jelen tanulmány a következő konferencia-tanulmány átdolgozott, bővített változata: Kissné 2010. 1 Boros-Plesznivy (szerk.) 2011. 2 Boros-Kissné (szerk.) 2011. Az alábbiakban ebből a kötetből a Ferenczy-levelek számát adom meg. 55

Next

/
Thumbnails
Contents